Utolsó frissítés: 2010-03-17
Szerző: Sarkadi Nagy Emese
Kód: AR-II-m-B-00507
Datálás: 1913
A város kultúrpalotája a központtól alig néhány lépésnyire, a Maros partján áll, a Drăgălina és a George Enescu utca sarkán, átlósan elhelyezve. Alaprajza szabálytalan ötszög alakú, főhomlokzatát az oszlopos, timpanonos bejárat határozza meg, valamint az épület előcsarnoka fölött emelkedő, négyszögű torony. A bejárati oszlopsor két szélén kompozit fejezettel ellátott páros oszlopok állnak, törzsük felső része kannelúrázott; köztük két azonos típusú oszlop. Fölöttük, a párkány fríz részén a PALATUL CULTURAL felirat olvasható, a homlokzatot lezáró timpanon mezejét múzsákat ábrázoló domborművel díszítették. Az oszlopsorhoz a kapuépítménnyel megegyező szélességű lépcső vezet fel. A teljes főhomlokzat rusztikázott felületű és korinthoszi fejezettel ellátott falpillérek tagolják. Az oszlopsor mögötti bejárati rész közepén nyílik az egyenes záródású, alacsony timpanonnal koronázott ajtó. Fölötte, a középtengelyben hat stilizált pillér által keskeny, egyenlő részekre osztott ablak nyílik. Ennek két oldalán, az ablak ritmusát követő, de annál alacsonyabb, aranyozott és fehér színezésű, mélyített falmezők sora díszíti a homlokzatot.
Az oszlopos bejárati rész két oldalán kialakított homlokzatszakaszok szimmetrikusak, az őket tagoló falpillérek között, az előbb említett mélyített falmezők sora folytatódik az ablak magasságában. A pillérek alatt, a bejárat lépcsőinek magasságával megegyező magasságú pinceszintet téglalap alakú ablakok törik át. A teljes főhomlokzatot csillagdíszekkel ellátott attika koronázza.
Az épület négyzetes tornyát gúla alakú sisak zárja le. Sarkain fiatorony-szerű pillérek állnak, oldalait négy oszloppal tagolt hármas ablakok törik át, amelyek mintegy keretbe foglalva kissé kiugranak a homlokzat síkjához képest.
A főhomlokzat két szélén egy-egy alsó szintjein kör alaprajzú, fölső szintjén oktogonális lépcsőtorony áll. A tornyok magas földszinti bejáratához íves lépcsőkar vezet, amelyet geometrikus kialakítású mellvéd kísér. A földszinti bejáratot két egyenes záródású ablak veszi közre, az első emelet szintjén három ablak nyílik. Az első emeletet lezáró párkány fölött oktogonálissá visszalépcsőződő toronyfelületet falpillérek és eléjük állított női szobrok tagolják. A pillérek közt keskeny ablakok nyílnak. Mindkét tornyot gúla alakú toronysisak zárja.
Az épület két oldalhomlokzata a főhomlokzattal tompaszöget zár be, köztük állnak az előbb bemutatott tornyok. A Marospart felé eső oldalhomlokzatot három szakasz alkotja. A középső pinceszintjén három nagyméretű, négyzetes ablak nyílik, földszintjét három félkörös záródású ablak töri át. AZ ablakok fölött pillérek által tagolt, galériaszerű sáv húzódik. A két szélső, szimmetrikusan kialakított szakasz kissé előreugrik a középsőhöz képest, mindkettőt pilaszterek zárják közre. (Magas-)földszintjüket három keskeny, egyenes záródású, egyetlen könyöklőpárkánnyal egyesített ablak töri át, fölöttük zárókő-szerű vakolatdíszek. Az emeleti szinten egyetlen nagyméretű vakolatmező látható. A homlokzatot konzolsorral alátámasztott párkány zárja le, fölötte a már korábban is látott csillagdíszes attika.
A másik, Drăgălina utcára néző oldalhomlokzat kialakításában nagyon hasonló a másik oldalhomlokzathoz. Alapvető különbséget csak az jelent, hogy a három részre tagolt homlokzat középső szakasza itt négy tengelyes. A tengelyeket ión fejezetes pilaszterek választják el egymástól. Mind a pince, mind a földszinti és az emeleti szinten négy téglalap alakú, egyenes záródású ablak nyílik; a földszintieket bimbós fejezettel ellátott pillérek veszik közre és zárókőszerű vakolatdísz zárja őket, az emeletiek lényegesen egyszerűbbek. Alattuk levéldísszel keretezett, középen volutákban záródó kötény. A két szélső szakaszt pilaszterek keretezik, mindkét szintjén hármas ablakok nyílnak; a földszinti három ablak-elemet pillérek választják el egymástól, a zárókő-szerű vakolatdísz itt is megismétlődik. Az emeleti ablakok alatt az imént megfigyelt kötények jelennek meg, középmezőjükben azonban egy-egy fehér, szívre emlékeztető vakolatdísz látható. A homlokzatot itt is konzolokkal alátámasztott, erős kiülésű párkány zárja, a két szélső szakasz fölött a már ismert, csillagdíszes attika is megjelenik.
Az épület két hátsó homlokzata sűríti a különböző történeti korok legtöbb stíluselemét. Szecessziós elemekkel tarkított, stilizált neoromán, neogótikus és neoreneszánsz díszítések, nyílástípusok jellemzik az épületnek ezt a részét. A Marospart felé eső homlokzat, 2+3+2+2 tengelyt követően a múzeum bejáratát is magában foglaló, enyhén íves lépcsőházzal záródik.
A széles övpárkányokkal három szintre tagolt homlokzat földszintje sávozott. Az ablakok mindhárom szinten egyenes záródásúak, a földszinten jellegtelen vakolt kerettel rendelkeznek, az emeleti ablakok, amelyeket lizénák választanak el egymástól, kőkeretesek. A második emeleti ablakok némelyike szintén kőkeretes, a háromtengelyes szakasz ablakai tetőablakokként ugranak ki a tető síkjából. Köztük alacsony mellvéd, fölöttük egy-egy timpanon. A háromtengelyes szakaszt közrezáró két kéttengelyes épületrész síkja a köztük húzódó homlokzatsíkhoz képest előreugrik, mindkét szakaszt sátortető zárja e, ezzel is torony-jelleget kölcsönözve nekik. Az íves homlokzatú lépcsőház és a hozzá csatlakozó kéttengelyes szakasz jellegében teljesen elválik a homlokzat többi részétől; ez utóbbit a földszinten két, széles kőkerettel ellátott, szegmensíves záródású ablak töri át, az emeleten csúcsíves kőkeretben, félkörös záródású ablak nyílik, amelyet bimbós fejezetes oszlopok fognak közre. Mellette konzolokra támaszkodó zárt erkélyt alakítottak ki. A második emeleten két félkörös záródású neoromán párosablak nyílik, amelyek osztóját egy-egy bimbós fejezetes kőoszlop alkotja. A zárt erkély fölötti ablak előtt áttört kő-mellvédes erkély áll. A lépcsőházi homlokzatszakasz kialakítása szabálytalan. Földszintjének egyik tengelyét ablak, másik tengelyét a bejárat (jelenleg a történet múzeum bejárata) alkotja. A félkörös záródású bejárat előtt akantuszos fejezettel ellátott oszlopokra támaszkodó, félkörös árkáddal megnyitott kis, kőből épült előcsarnok áll. A fölötte kialakított erkélyre egy keskeny, félkörös záródású ablak nyílik. Az előcsarnok és a fölötte nyíló ablak szintjéhez képest eltolódva, mellettük, lépcsőzetesen elhelyezett, félkörös párosablakok világítják meg a lépcsőházat. A második emelet szintjén, a lépcsőház homlokzatának közepén félkörös záródású hármasablak nyílik, amelyet kockaoszlopfőkkel ellátott kőoszlopok tagolnak.
A két hátsó homlokzat találkozásánál, az épület főbejáratának tengelyében, tornyot emeltek. Ennek földszintjét, akárcsak a bejárati előcsarnokot, durva mészkő-kváderekkel burkolták, így erősítve a középkori hangulatot. A torony homlokzatát ezen a szinten három szegmensíves záródású ablak töri át. Az emeleten ezekhez igazodva alakítottak ki három egyenes záródású ablakot, míg a második emeleten két keskeny nyílás kis kiülésű, félnyeregtetővel fedett zárterkélyt vesz közre. Az erkély konzolsorra támaszkodik, homlokzatát nagyméretű, szegmensíves záródású ablak nyitja meg.
A tornyot ívsorral alátámasztott, konzolosan kiugró fölső szint koronázza, sarkain fiatornyokkal. Az épületrészt sátortető fedi. A torony Drăgălina utca felőli oldalához keskeny, egytengelyes szakasz csatlakozik, amelynek földszintjén gótikus, szemöldökgyámos nyílást imitáló ablak nyílik. Első emeletén félkörös záródású ablak, a másodikon egyenes záródású párosablak. Az utcára merőleges homlokzat-szakasz 2+6 tengelyből áll, ehhez csatlakozik a sarokrizalit. A földszint rusztikázott, egyenes záródású ablakai minden díszítés nélkül valók. Fölöttük a klasszikus párkány elemei közül kölcsönvett, triglifekkel és metopékkal tagolt fríz húzódik, valamint fogrovatos párkány. Az első emelet tengelyeit ión fejezetes falpillérek választják el egymástól, az egyenes záródású ablakokat az iménti trigifes és metopés frízhez hasonló sáv osztja vízszintesen ketté. Az ablakoknak mindkét szintjét kannelúrázott törzsű, tojásléces fejezettel ellátott pillérek fogják közre. A második emeletet szintén kannelúrázott törzsű, ám korintoszi fejezettel díszített falpillérek tagolják, az egyenes záródású ablakokat rozettákkal díszített, vakolatból alakított keret veszi körül.
A sarokrizalit földszintjét három egyenes záródású, egyszerű ablak nyitja meg, az emeletek szintjén a rizalitot két oldalról egy-egy nagyméretű pillér fogja közre, a második emelet szintjén pedig az oldalhomlokzatokról már ismert, pillérekkel tagolt, keskeny, mélyített mezőkből álló, galériaszerű sáv húzódik. A homlokzatnak ezt a szakaszát háromszögű oromzat zárja le.
A hátsó homlokzatokon keveredő antik, román, gótikus és reneszánsz formaelemek sohasem „vegytiszták". Az antik időszakból illetve a középkorból ismert formavilág itt minden esetben csak stilizált, hasonló, de sosem idézi hűen a letűnt korok építészetét.
A főbejárat és a hátsó homlokzati torony között, a főtegelyben alakították ki az elnyújtott, téglalap alakú előadótermet. A terem két oldalán keskeny folyosó vezet hátra a terem mögött kialakított öltözőkhöz, valamint a hátsó és oldalsó szárnyat elfoglaló múzeumi terekhez, irodákhoz. Az épületszárnyak és a terem között mindkét oldalon egy-egy udvart alakítottak ki.
A főbejáraton belépve, többszörösen tagolt, csehboltozatokkal fedett előcsarnokba jutunk, amelyet három oldalról emeleti galéria, erkély vesz körül, ezáltal többhajós tér impozáns hatását keltve. Az előcsarnok két oldalán széles lépcsősorok vezetnek fel a galériára, amelynek mellvédjét vörösmárványból és díszes kovácsoltvasból alakították. A szecessziós stukkó-maszkokkal, aranyozott festésekkel, növényi ornamentikával és hófehér domborművekkel díszített előcsarnok fődísze mégis a központi csehboltozat kifestése, amely asztrológiai elemeket mutat. Az előcsarnokon áthaladva jutunk az előadóterembe, amelynek díszítésében már erősen keverednek az eredeti, szecessziós elemek a modern átalakítások nyomaival. (Az épületbelsőt legutóbb 1978-80-ban restaurálták.) A terem falai faborításúak, mennyezetét stukkódíszek osztják kazettákra. A szecessziós ornamentikával készült belső festés, stukkódomborművek és a festett üvegablakok, az átfestések, átalakítások, új burkolatok ellenére máig is elegáns terem benyomását keltik.
Az épület Szántay Lajos legtermékenyebb időszakában készült, terveinek egy része fennmaradt a Kultúrpalotában tárolt Szántay hagyatékban. A geometrikus elemekkel alkotott, ízig-vérig szecessziós épület kicsit kiforratlan hatást kelt a historizmust idéző, antik és középkori formanyelvhez visszanyúló elemek alkalmazásával. Az épület tömege ma is meghatározza a város Marosparti szakaszának képét, kulturális jelentősége, funkciója mit sem veszített a közel egy évszázad során.
Ujj János: Arad építészeti emlékei. Nagyvárad 2008.
Georghe Lanevschi - Ujj János: Arad. Patrimoniul cultural construit. Arad, 2007.
Puskel Péter: Arad marad. Helytörténeti és dokumentumriportok, beszélgetések. Arad, 1997.
Képek