fĂŠnykĂŠp, fĂŠnykĂŠpezĂŠs, fĂŠnykĂŠphasznĂĄlat
A tematikus szĂłcikk leĂrĂĄsa
A fotográfia és a néprajztudomány, társadalomtudományok összefonódása már a fényképezés fejlĹdésének korai fázisától kezdĹdĹen kitapintható. Gondoljunk csak a 19. század fényképezĹ etnográfusaira (Orbán Balázs, Jankó János, Herman Ottó, Vajkai Aurél) vagy a fényképet elsĹsorban illusztratív, kiegészítĹ funkcióval alkalmazó tudományterületekre (muzeológia, viselettörténet, szokáskutatás stb.). A fénykép a 20. század meghatározó médiuma, majd a 21. századra formai-technikai szempontból megváltozva (digitális képalkotás), új hordozó közegeket (internet, telefon) meghódítva, nem vesztette el jelentĹségét, a társadalomtudományos diskurzusban kutatási témaként is helyet követel magának. Ma alig képzelhetĹ el család, egyén, csoport hozzá tartozó, különbözĹ kiterjedésĹą fényképkorpusz (és/vagy fényképezĹgép) nélkül. A hivatásos-amatĹr fényképész megkülönböztetés mellett (helyett) a privát fényképezés/fényképhasználat jelenségkörével (is) számolniuk kell a társadalomtudományoknak. Korai fázisában a hivatásos (mĹątermi, vásári fényképészek, kik fizetség ellenében széles társadalmi rétegeket szolgálnak ki) és amatĹr (kedvtelésbĹl fényképezĹ) fényképészek számára volt adott a költséges és hozzáértést igénylĹ foglalkozás, majd a technika demokratizálódásával gyakorlatilag bárki számára elérhetĹvé válhatott a fényképezés. Míg a hivatásos-amatĹr fotográfia megkülönböztetésben hangsúlyos szerep jut az esztétikai mércének, addig a privát fényképezés esetében az esztétikai szempontú értékelés helyett a fénykép tartalmára és használatára esik a hangsúly (az esztétikum kérdése a fotót használó egyén, csoport értékrendje felĹl fogalmazódik meg). Az egyénre, családra, különbözĹ társadalmi csoportokra a birtokában levĹ fényképek is egyfajta rálátást biztosítanak - egyfelĹl képi tartalmukban, másfelĹl használatuk révén.
A fényképek rávilágítanak az egyén társadalmi beágyazottságára, egyrészt tartalmukban (mely személyekkel mely alkalmakkor fényképezĹdik az egyén), másrészt használatukban (fényképek ajándékozása, kiegészítĹ szövegek révén illetve azáltal, hogy kiknek, milyen alkalmakkor mutatja meg az egyén a fényképeit). Mint ilyen, a fénykép jelentĹs funkciója, hogy kommunikációként fogható fel, illetve kommunikációs helyzeteket generál. A fénykép kapcsolatot teremt/tart fenn térben és idĹben egymástól távol élĹ emberek között.
Az egyén tulajdonában levĹ fényképkorpusz felfogható mint az egyénhez kapcsolódó, vizuális jellegĹą (auto)biografikus narratívum, mely a maga rendjén összevethetĹ a más módon képzĹdĹ narratívumokkal (írott és elbeszélt élettörténetekkel). A kronologikus rendbe állított fényképek sora egyrészt elhelyezi az egyént egy genealógiai sorban (egyaránt láthatóvá teszi a felmenĹket és leszármazottakat) és egy társadalmi kapcsolathálóban (láthatóvá téve a szorosabb-lazább rokoni, baráti és egyéb kapcsolatokat), másfelĹl élete eseményeire is egyfajta rálátást biztosít. A fényképek tartalmi elemzését, a fényképekhez tartozó különbözĹ szövegek (feliratok: datálások, dedikációk, személyes üzenetek) valamint az egyén interpretációinak együttes vizsgálata az egyéni, családi élettörténet egy vizuális változatát hozza felszínre, ily módon is rekonstruálható az egyéni, családi életpálya - nem tévesztve szem elĹl a forráscsoport sajátosságait és korlátait. Tárgyi mivoltán túlmutatva a fénykép az egyéni életutat dokumentálja, használói számára emléktárgyként (is) funkcionál.
A fénykép sajátos helyet foglal el az egyéni élettérben (nyilvánosságra szánt fényképek kiállítása a lakótérben, fotóalbumokban illetve dobozokban, fiókokban tárolva), gyakran a viszonylag zárt egyéni élettér expanzióját hajtja végre (pl. a fotókon megjelenĹ egzotikus helyek révén).
A fényképi idĹ nem egynemĹą: jelentĹségteljes és érdektelen illetve tabu idĹszakokra tagolódik. Miközben már néhány fotó kronologikus rendbe állítható, kidomborítva így e forráscsoport erĹteljes narrativitását, megfigyelhetünk egy markáns ciklikusságot is, mely legkönnyebben a mindegyre visszatérĹ fényképtémákban ragadható meg. A fényképek centrumát képezĹ egyéntĹl függetlenül a fotókorpuszok visszatérĹ toposzai: a születés (keresztelés), különbözĹ iniciációs és átmeneti rítusok (bérmálkozás vagy konfirmáció, iskolai ballagások, kortárstalálkozók), a gyermek fejlĹdésének különbözĹ fázisai (különös tekintettel a csecsemĹfotók klisészerĹąségére), házasságkötés, a naptári év kiemelkedĹ ünnepei (különösen a téli ünnepkör), évfordulók, a szabadidĹ eltöltésének különbözĹ módozatai (nyaralás, kirándulás), a család anyagi gyarapodásának bizonyítékai (új ház építése, autó vásárlása) stb. A fényképek által dokumentált idĹ egyenetlenül oszlik meg a nyilvános-privát illetve az ünnep-hétköznap tengelyen is: a privát szféra (mint pl. a tisztálkodás, gyermeknevelés, betegség) és a hétköznapi cselekvések képi reprezentációja messze alulmarad a nyilvános szféra és az ünnepi, kiemelkedĹ idĹ képi dokumentáltsága alatt. A egyéni, családi élet eseményei fényképezhetĹ/fényképezendĹ illetve nem fényképezhetĹ/fényképezendĹ tartalmakra bomlanak, mely mögött jól kitapintható és viszonylag általános érvényĹą társadalmi-kulturális szabály- és kódrendszer sejlik fel. Többé-kevésbé általánosan elfogadott az, hogy mit szabad/kell/illik fényképezni és mit nem, hogyan illik/nem illik a fényképezĹgép elĹtt megjelenni és viselkedni; az általánosan elfogadott normától való eltérések minden esetben beszédesek. Ezek értelmében a privát fényképezésre és fényképhasználatra ritualizált viselkedésmódként tekinthetünk.
VĂĄlogatott irodalom
ALBERTINI Béla: A magyar szociofotó története: a kezdetektĹl a második világháború végéig. Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, 1997.
BÁN András (szerk.): Körülírt képek. Fényképezés és kultúrakutatás. Miskolci Galéria-Magyar MĹąvelĹdési Intézet, Miskolc-Budapest, 1999.
BÁN András: A vizuális antropológia felé. Typotex, Budapest, 2008.
BÁN András - FORGÁCS Péter (szerk.): Vizuális antropológiai kutatás. Munkafüzetek II. MĹąvelĹdéskutató Intézet, Budapest, 1984
BÁN Zsófia - TURAI Hedvig (szerk.): Exponált emlék. Családi képek a magán- és közösségi emlékezetben. MĹąkritikusok Nemzetközi Szövetsége AICA Magyar Tagozata, Budapest, 2008.
BARTHA Júlia: „Mosolyogni tessék!" Egy nagykunsági család fotóhagyatékának tanulságai. In: ÖRSI Julianna (szerk.): Családok, famíliák, nemzetségek. Túrkevei Kulturális Egyesület, Túrkeve, 2003, 101-108.
BARTHES, Roland: Világoskamra. Jegyzetek a fotográfiáról. Európa Kiadó, Budapest, 2000.
BAZIN, André: A fénykép ontológiája. In: EICHENBAUM, Borisz (szerk.): A film és a többi mĹąvészet. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1977, 510-518.
BERECZKI T. Ibolya: A fényképészek mĹąködése és szerepe a parasztpolgári közösségben. In: BERECZKI T. Ibolya - SZABÓ László (szerk.): Kunszentmárton és a Tiszazug kisipara. (A Kunszentmártonban 1982. október 29-30-án rendezett tanácskozás elĹadásai.) Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szolnok, 1982, 418-441.
BÉRES István: Egy családi fényképgyĹąjtemény vizuális antropológiai elemzése. JPTE, Pécs, 1992.
BÉRES István: Elfelejtett képek egy terepgyakorlatról. Tabula 2 (1999) 2. 87-102.
BOURDIEU, Pierre: A fénykép társadalmi definíciója, In: HORÁNYI Özséb (szerk.): A sokarcú kép. Válogatott tanulmányok, Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest, 1982, 226-244.
CSUPOR István: A fényképkészítés alkalmai és szokásai Cinkotán. Ethnographia. (1987) 1. 54-82.
FEJĹS Zoltán (szerk.): Fotó és néprajzi muzeológia. (Tabula könyvek, 6.) Néprajzi Múzeum, Budapest, 2004.
FLUSSER, Vilém: A fotográfia filozófiája. Belvedere-Tartóshullám-ELTE BTK, Budapest, 1990.
KIBÉDI VARGA Áron: Vizuális argumentáció és vizuális narrativitás. Athenaeum 1. (1993) 4. 166-179
KINCSES Károly: A fotós mĹąvelĹdés- és falutörténeti gyĹąjtés módszertana. Országos KözmĹąvelĹdési Központ Módszertani Intézete, Budapest, 1986.
KINCSES Károly: Hogyan (ne) bánjunk (el) régi fényképeinkkel? Amit a régi fényképekrĹl tudni kell. Magyar Fotográfiai Múzeum, Budapest, 2000.
KINCSES Károly: Pózkatalógus: kultúra, kapcsolatok és a társadalmi helyzet tükrözĹdése a 19. századi fényképezésben. (A magyar fotográfia történetébĹl, 39.) Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, 2006.
KOLTA Magdolna: Képmutogatók 2.: a látás kultúrtörténete. Magyar Fotográfusok Háza, Budapest, 2008.
KREILISHEIM György: Régi magyar fényképezés. Vintage Galéria, Budapest, 1998.
KUNT ErnĹ: Az antropológia keresése. (Documentatio Ethnographica, 20.) L'Harmattan Kiadó, Budapest, 2003.
MCLEAN, William P.: Javaslatok a fénykép szemiotikai definíciójához. In: HORÁNYI Özséb (szerk.): A sokarcú kép. Válogatott tanulmányok. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest, 1982, 173-178.
MONTVAI Attila: Fotográfia és kultúra. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1985.
ĹRSI Julianna: Festmények, fényképek, filmek a családi emlékezés szolgálatában. A családtörténeti kutatások vizuális forrásai. In: ĹRSI Julianna (szerk.): Családok, famíliák, nemzetségek. Túrkevei Kulturális Egyesület, Túrkeve, 2003, 109-118.
R. NAGY József (szerk.): Családi album. Vizuális antropológiai szöveggyĹąjtemény I. Miskolci Egyetemi Kiadó, Miskolc, 2000.
ROMSICS Imre: Fényképek a Viski Károly Múzeum gyĹąjteményeiben. Néprajzi ÉrtesítĹ LXXXII. (2000) 79-90.
SONTAG, Susan: A fényképezésrĹl. Európa Könyvkiadó, Debrecen, 1981.
SZTOMPKA, Piotr: Vizuális szociológia. A fényképezés mint kutatási módszer. Gondolat Kiadó-PTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, Pécs-Budapest, 2009.
TARCAI Béla: Fotográfia és társadalom. Fényképezési és fényképhasználati szokások 1900 körül. In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 1996, 453-465.
TARCAI Béla (szerk.): A fénykép mint történeti forrás országos szakmai konferencia Miskolcon. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumok Igazgatósága, Miskolc, 1988