KĂśzzĂŠtĂŠtel: 2010-11-23
Szerző: SZALMA Anna-Mária
KetegĂłria: identitĂĄs

A tematikus szĂłcikk leĂ­rĂĄsa

A fotográfia és a néprajztudomány, társadalomtudományok összefonódása már a fényképezés fejlődésének korai fázisától kezdődően kitapintható. Gondoljunk csak a 19. század fényképező etnográfusaira (Orbán Balázs, Jankó János, Herman Ottó, Vajkai Aurél) vagy a fényképet elsősorban illusztratív, kiegészítő funkcióval alkalmazó tudományterületekre (muzeológia, viselettörténet, szokáskutatás stb.). A fénykép a 20. század meghatározó médiuma, majd a 21. századra formai-technikai szempontból megváltozva (digitális képalkotás), új hordozó közegeket (internet, telefon) meghódítva, nem vesztette el jelentőségét, a társadalomtudományos diskurzusban kutatási témaként is helyet követel magának. Ma alig képzelhető el család, egyén, csoport hozzá tartozó, különböző kiterjedésĹą fényképkorpusz (és/vagy fényképezőgép) nélkül. A hivatásos-amatőr fényképész megkülönböztetés mellett (helyett) a privát fényképezés/fényképhasználat jelenségkörével (is) számolniuk kell a társadalomtudományoknak. Korai fázisában a hivatásos (mĹątermi, vásári fényképészek, kik fizetség ellenében széles társadalmi rétegeket szolgálnak ki) és amatőr (kedvtelésből fényképező) fényképészek számára volt adott a költséges és hozzáértést igénylő foglalkozás, majd a technika demokratizálódásával gyakorlatilag bárki számára elérhetővé válhatott a fényképezés. Míg a hivatásos-amatőr fotográfia megkülönböztetésben hangsúlyos szerep jut az esztétikai mércének, addig a privát fényképezés esetében az esztétikai szempontú értékelés helyett a fénykép tartalmára és használatára esik a hangsúly (az esztétikum kérdése a fotót használó egyén, csoport értékrendje felől fogalmazódik meg). Az egyénre, családra, különböző társadalmi csoportokra a birtokában levő fényképek is egyfajta rálátást biztosítanak - egyfelől képi tartalmukban, másfelől használatuk révén.

A fényképek rávilágítanak az egyén társadalmi beágyazottságára, egyrészt tartalmukban (mely személyekkel mely alkalmakkor fényképeződik az egyén), másrészt használatukban (fényképek ajándékozása, kiegészítő szövegek révén illetve azáltal, hogy kiknek, milyen alkalmakkor mutatja meg az egyén a fényképeit). Mint ilyen, a fénykép jelentős funkciója, hogy kommunikációként fogható fel, illetve kommunikációs helyzeteket generál. A fénykép kapcsolatot teremt/tart fenn térben és időben egymástól távol élő emberek között.

Az egyén tulajdonában levő fényképkorpusz felfogható mint az egyénhez kapcsolódó, vizuális jellegĹą (auto)biografikus narratívum, mely a maga rendjén összevethető a más módon képződő narratívumokkal (írott és elbeszélt élettörténetekkel). A kronologikus rendbe állított fényképek sora egyrészt elhelyezi az egyént egy genealógiai sorban (egyaránt láthatóvá teszi a felmenőket és leszármazottakat) és egy társadalmi kapcsolathálóban (láthatóvá téve a szorosabb-lazább rokoni, baráti és egyéb kapcsolatokat), másfelől élete eseményeire is egyfajta rálátást biztosít. A fényképek tartalmi elemzését, a fényképekhez tartozó különböző szövegek (feliratok: datálások, dedikációk, személyes üzenetek) valamint az egyén interpretációinak együttes vizsgálata az egyéni, családi élettörténet egy vizuális változatát hozza felszínre, ily módon is rekonstruálható az egyéni, családi életpálya - nem tévesztve szem elől a forráscsoport sajátosságait és korlátait. Tárgyi mivoltán túlmutatva a fénykép az egyéni életutat dokumentálja, használói számára emléktárgyként (is) funkcionál.

A fénykép sajátos helyet foglal el az egyéni élettérben (nyilvánosságra szánt fényképek kiállítása a lakótérben, fotóalbumokban illetve dobozokban, fiókokban tárolva), gyakran a viszonylag zárt egyéni élettér expanzióját hajtja végre (pl. a fotókon megjelenő egzotikus helyek révén).

A fényképi idő nem egynemĹą: jelentőségteljes és érdektelen illetve tabu időszakokra tagolódik. Miközben már néhány fotó kronologikus rendbe állítható, kidomborítva így e forráscsoport erőteljes narrativitását, megfigyelhetünk egy markáns ciklikusságot is, mely legkönnyebben a mindegyre visszatérő fényképtémákban ragadható meg. A fényképek centrumát képező egyéntől függetlenül a fotókorpuszok visszatérő toposzai: a születés (keresztelés), különböző iniciációs és átmeneti rítusok (bérmálkozás vagy konfirmáció, iskolai ballagások, kortárstalálkozók), a gyermek fejlődésének különböző fázisai (különös tekintettel a csecsemőfotók klisészerĹąségére), házasságkötés, a naptári év kiemelkedő ünnepei (különösen a téli ünnepkör), évfordulók, a szabadidő eltöltésének különböző módozatai (nyaralás, kirándulás), a család anyagi gyarapodásának bizonyítékai (új ház építése, autó vásárlása) stb. A fényképek által dokumentált idő egyenetlenül oszlik meg a nyilvános-privát illetve az ünnep-hétköznap tengelyen is: a privát szféra (mint pl. a tisztálkodás, gyermeknevelés, betegség) és a hétköznapi cselekvések képi reprezentációja messze alulmarad a nyilvános szféra és az ünnepi, kiemelkedő idő képi dokumentáltsága alatt. A egyéni, családi élet eseményei fényképezhető/fényképezendő illetve nem fényképezhető/fényképezendő tartalmakra bomlanak, mely mögött jól kitapintható és viszonylag általános érvényĹą társadalmi-kulturális szabály- és kódrendszer sejlik fel. Többé-kevésbé általánosan elfogadott az, hogy mit szabad/kell/illik fényképezni és mit nem, hogyan illik/nem illik a fényképezőgép előtt megjelenni és viselkedni; az általánosan elfogadott normától való eltérések minden esetben beszédesek. Ezek értelmében a privát fényképezésre és fényképhasználatra ritualizált viselkedésmódként tekinthetünk.

VĂĄlogatott irodalom

ALBERTINI Béla: A magyar szociofotó története: a kezdetektől a második világháború végéig. Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, 1997.
BÁN András (szerk.): Körülírt képek. Fényképezés és kultúrakutatás. Miskolci Galéria-Magyar MĹąvelődési Intézet, Miskolc-Budapest, 1999.
BÁN András: A vizuális antropológia felé. Typotex, Budapest, 2008.
BÁN András - FORGÁCS Péter (szerk.): Vizuális antropológiai kutatás. Munkafüzetek II. MĹąvelődéskutató Intézet, Budapest, 1984
BÁN Zsófia - TURAI Hedvig (szerk.): Exponált emlék. Családi képek a magán- és közösségi emlékezetben. MĹąkritikusok Nemzetközi Szövetsége AICA Magyar Tagozata, Budapest, 2008.
BARTHA Júlia: „Mosolyogni tessék!" Egy nagykunsági család fotóhagyatékának tanulságai. In: ÖRSI Julianna (szerk.): Családok, famíliák, nemzetségek. Túrkevei Kulturális Egyesület, Túrkeve, 2003, 101-108.
BARTHES, Roland: Világoskamra. Jegyzetek a fotográfiáról. Európa Kiadó, Budapest, 2000.
BAZIN, André: A fénykép ontológiája. In: EICHENBAUM, Borisz (szerk.): A film és a többi mĹąvészet. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1977, 510-518.
BERECZKI T. Ibolya: A fényképészek mĹąködése és szerepe a parasztpolgári közösségben. In: BERECZKI T. Ibolya - SZABÓ László (szerk.): Kunszentmárton és a Tiszazug kisipara. (A Kunszentmártonban 1982. október 29-30-án rendezett tanácskozás előadásai.) Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szolnok, 1982, 418-441.
BÉRES István: Egy családi fényképgyĹąjtemény vizuális antropológiai elemzése. JPTE, Pécs, 1992.
BÉRES István: Elfelejtett képek egy terepgyakorlatról. Tabula 2 (1999) 2. 87-102.
BOURDIEU, Pierre: A fénykép társadalmi definíciója, In: HORÁNYI Özséb (szerk.): A sokarcú kép. Válogatott tanulmányok, Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest, 1982, 226-244.
CSUPOR István: A fényképkészítés alkalmai és szokásai Cinkotán. Ethnographia. (1987) 1. 54-82.
FEJŐS Zoltán (szerk.): Fotó és néprajzi muzeológia. (Tabula könyvek, 6.) Néprajzi Múzeum, Budapest, 2004.
FLUSSER, Vilém: A fotográfia filozófiája. Belvedere-Tartóshullám-ELTE BTK, Budapest, 1990.
KIBÉDI VARGA Áron: Vizuális argumentáció és vizuális narrativitás. Athenaeum 1. (1993) 4. 166-179
KINCSES Károly: A fotós mĹąvelődés- és falutörténeti gyĹąjtés módszertana. Országos KözmĹąvelődési Központ Módszertani Intézete, Budapest, 1986.
KINCSES Károly: Hogyan (ne) bánjunk (el) régi fényképeinkkel? Amit a régi fényképekről tudni kell. Magyar Fotográfiai Múzeum, Budapest, 2000.
KINCSES Károly: Pózkatalógus: kultúra, kapcsolatok és a társadalmi helyzet tükröződése a 19. századi fényképezésben. (A magyar fotográfia történetéből, 39.) Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, 2006.
KOLTA Magdolna: Képmutogatók 2.: a látás kultúrtörténete. Magyar Fotográfusok Háza, Budapest, 2008.
KREILISHEIM György: Régi magyar fényképezés. Vintage Galéria, Budapest, 1998.
KUNT Ernő: Az antropológia keresése. (Documentatio Ethnographica, 20.) L'Harmattan Kiadó, Budapest, 2003.
MCLEAN, William P.: Javaslatok a fénykép szemiotikai definíciójához. In: HORÁNYI Özséb (szerk.): A sokarcú kép. Válogatott tanulmányok. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest, 1982, 173-178.
MONTVAI Attila: Fotográfia és kultúra. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1985.
ŐRSI Julianna: Festmények, fényképek, filmek a családi emlékezés szolgálatában. A családtörténeti kutatások vizuális forrásai. In: ŐRSI Julianna (szerk.): Családok, famíliák, nemzetségek. Túrkevei Kulturális Egyesület, Túrkeve, 2003, 109-118.
R. NAGY József (szerk.): Családi album. Vizuális antropológiai szöveggyĹąjtemény I. Miskolci Egyetemi Kiadó, Miskolc, 2000.
ROMSICS Imre: Fényképek a Viski Károly Múzeum gyĹąjteményeiben. Néprajzi Értesítő LXXXII. (2000) 79-90.
SONTAG, Susan: A fényképezésről. Európa Könyvkiadó, Debrecen, 1981.
SZTOMPKA, Piotr: Vizuális szociológia. A fényképezés mint kutatási módszer. Gondolat Kiadó-PTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, Pécs-Budapest, 2009.
TARCAI Béla: Fotográfia és társadalom. Fényképezési és fényképhasználati szokások 1900 körül. In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 1996, 453-465.
TARCAI Béla (szerk.): A fénykép mint történeti forrás országos szakmai konferencia Miskolcon. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumok Igazgatósága, Miskolc, 1988