KĂśzzĂŠtĂŠtel: 2010-11-26
Szerző: DÁVID Gyula
KetegĂłria: irodalom

A tematikus szĂłcikk leĂ­rĂĄsa

A magyar szabadkőmĹąves mozgalom kezdetei Bécsbe, Mária Terézia udvarába nyúlnak vissza. 1742-ben itt avatták be az udvar köréhez tartozó első magyarokat, köztük Bárótzi Sándor testőrírót. A birodalomban igen hamar elterjedt a mozgalom: 1749-ben már Brassóban, 1765-ben Nagyszebenben is alakult páholy, ez utóbbihoz tartozott Bruckenthal Sámuel és gróf Bánffy György gubernátor. Az 1770-es években páholy alakult Temesváron (1772-től, Csíkszeredában (1780-tól), Kolozsváron (1782-től), Nagyváradon (1790-től). Az erdélyi páholyokhoz az akkori szellemi élet számos ismert alakja (Aranka György, Gyarmathi Sámuel, Sipos Pál) is hozzátartozott.

A II. József halálát követő visszarendeződés után a reformkorban indul meg újra Magyarországon is, Erdélyben is a páholyok szervezése (olyanokat említhetünk tagjaik sorában, mint Cserei Farkas, gróf Festetich György, Kölcsey Ferenc, gróf Széchényi Ferenc), igazi lendületet azonban az 1867-es kiegyezés után kapott a mozgalom, amikor a polgárosodás kibontakozásával az új polgári réteg nagy számban kapcsolódott be a gyorsan szaporodó páholyok munkájába. Az I. világháború küszöbén, 1913-ban Magyarországon már 115 páholy, s azoknak kb. 19 000 szabadkőmĹąves tagja volt, s 18 erdélyi városban alakultak rövidebb-hosszabb élettartamú páholyok: Temesváron (1864-ben), Aradon és Újaradon, Karánsebesen és Lippán (1871-ben), Szamosújváron és Szatmárnémetiben (1872-ben), Nagyszebenben és Resicán (1874-ben), Nagyváradon és Oravicán (1876-ban), Máramarosszigeten (1877-ben), Brassóban (1886-ban), Kolozsváron (1886-ban), Sepsiszentgyörgyön (1892-ben), Désen (1900-ban), Lugoson és Orsován (1903-ban), Marosvásárhelyen (1905-ben), Petrozsényben (1909-ben), Medgyesen (1910-ben), Déván (1911-ben), Sepsiszentgyörgyön (1912-ben), Zilahon (1914-ben), Székelyudvarhelyen (1915-ben).

Magyarországon 1920 után betiltották a szabadkőmĹąves mozgalmat, Romániában viszont szabadon mĹąködött, sőt a korábban alakult magyar páholyok önállóan, saját szervezeti kereteiket újraépítve tevékenykedhettek. A legaktívabbak közé tartozott ebben az időben a kolozsvári „Unió" páholy (főmestere Janovics Jenő), a marosvásárhelyi „Bethlen Gábor" páholy (főmesterhelyettese Molter Károly), az aradi „Concordia" páholy (főmestere Szöllősi István) és a nagyváradi „Bihar" páholy (nagymestere Edelmann Menyhért); de mĹąködött magyar páholy vagy kör ebben a két évtizedben Brassóban (az „Aurora"), Désen (a „II. Rákóczi Ferenc" kör), Déván (a „Hunyad"), Karánsebesen (az „Oriens"), Lugoson (a „Dél"), Máramarosszigeten (a „Tisza"), Nagybányán (a „Humanitas"), Sepsiszentgyörgyön (a „Siculia"), Szatmárnémetiben (az „Aurora"), Temesváron (a „Bánát"). 1931-től Testvériség címmel magyar nyelvĹą (1935-től Humanitas címmel magyar-román-német nyelvĹą) folyóiratot is adott ki a kolozsvári „Unio" páholy. Jelentek meg magyar nyelvĹą előadások az ugyancsak Kolozsvárt kiadott több nyelvĹą Napocában is.

Tevékenységük azonban a harmincas évek derekára egyre több nehézségbe ütközött, s noha az önmĹąvelésen és a szolidaritáson kívül főképp humanitárius - sőt kisebbségvédelmi - feladatokat helyeztek előtérbe, nyílt támadásoknak voltak kitéve. Emiatt 1937 februárjában a romániai központi szervezet feloszlatta önmagát, s ez a magyar páholyok önfeloszlatását is maga után vonta.
A Bécsi Döntés után az erdélyi páholyok kulturális tevékenységüket az Országos Magyar Kereskedelmi Egylet keretébe illeszkedve próbálták feléleszteni, de már elejétől fogva a rendőrségi nyomozó szervek megfigyelésének és a szélsőjobboldali sajtó támadásainak kitéve dolgoztak. 1942-ben a Magyarság c. lapban a marosvásárhelyi „Bethlen Gábor Páholy" ellen indult támadás, 1943-ban pedig nyilvános bírósági tárgyalás kezdődött a kolozsvári „Unio Páholy" tagjai ellen: ebben a perben a vádlottak sorában volt Asztalos Sándor, Jancsó Elemér, Mikó Imre, Mikó Lőrinc és Tamási Áron is.
A II. világháború és a deportálások végleg szétzilálták a mozgalmat, s az események során egyes páholyok irattárai is megsemmisültek. A háború után Romániában kísérlet történt újraszervezésére, a kommunista hatalom azonban még a legalitás idején is ellenséges elemekként kezelte a szabadkőmĹąveseket, s 1948 júliusában formálisan is betiltották a mozgalmat, amely magyar vonalon már akkor sem szerveződött újra.

A szabadkőmĹąvesség célkitĹązései között az önmĹąvelés mellett a kulturális és szociális tevékenység is nagy szerepet játszott, ez azonban nem feltétlenül a páholyokban folyó munka keretében nyilvánult meg. A nagyváradi páholyoknak például olyan vezető magyar értelmiségiek voltak a tagjai, mint Ágoston Péter jogakadémiai tanár, Böszörményi Andor ügyvéd, közgazdász, Dénes Sándor, a Szamos és Hegedüs Nándor, a Nagyváradi Napló főszerkesztője, Leövey Leó színmĹąvész, Marton Manó újságíró, Rozvány Jenő ügyvéd, Sonnenfeld Adolf nyomdatulajdonos, Tabéry Géza író, Vágó József építész.
Maga a tényleges szabadkőmĹąves irodalom azonban 1918 után alig néhány mĹąvet mutathatott fel. Ezek közül a mozgalom erdélyi történetére vonatkozólag forrásértékĹąek Jancsó Elemér könyvei: Az erdélyi szabadkőmĹąvesség kulturális és irodalomtörténeti jelentősége a XVIII. században (Kv. 1934), A magyar szabadkőmĹąvesség a XVIII. században (uo. 1936), Balázs Lajosnak a temesvári „Losonczy" szabadkőmĹąves páholy 30 éves évfordulójára kiadott kötete (Harminc év. 1899-1929. Tv. 1929), valamint a kolozsvári „Unio" páholy félszázados jubileumára Jancsó Elemér és munkatársai által szerkesztett két kiadvány (Ötven év munkája. Kv. 1936; Az Unio szabadkőmĹąves páholy ötven éve. Uo. 1937). Ezen kívül megemlíthető az akkor már illegalitásban mĹąködő magyarországi páholy főmesterének, Balassa Józsefnek Jules Romains a szabadkőmĹąvességről c. kiadványa (uo. é. n.) és Kőhalmi Béla SzabadkőmĹąves kátéja (Tv. é. n.). (RMIL)

VĂĄlogatott irodalom

Balázs Lajos: Harminc év. 1899-1924. A Timişoara keletén dolgozó Pax - előbb Losonczy páholy ... jubileumi ünnepélye alkalmából. Tv. é. n. - Ötven év munkája. 1886-1936. Kv. 1936. - J. E. [Jancsó Elemér]: Az Unio szabadkőmĹąves páholy ötven éve. 1886-1936. (Uo. 1937.) - Semlyén István: Malthus, a Római Klub és az egyke. A Hét 1982/11. - L. Nagy Zsuzsanna: A magyarországi és erdélyi szabadkőmĹąvesség kapcsolatai a két világháború között. (In: Tanulmányok Erdély történetéről. Bp. 1988. 151-159.) - Balassa József: A szabadkőmĹąvesség története. Bp. 1990. - Németh Sándor: Polgárosodás és szabadkőmĹąvesség. Helikon 1991/41. - Szabó Sámuel: SzabadkőmĹąvesek [Brassóban]. Brassói Füzetek 1993/5. - Benkő Samu: Adalékok az erdélyi szabadkőmĹąvesség történetéhez. (In: A hosszú tizenkilencedik és a rövid huszadik század. Tanulmányok Pölöskei Ferenc köszöntésére. Bp. 2000. 49-60) - Berényi Zsuzsanna Ágnes (szerk.): Iratok a magyarországi szabadkőmĹąvesség történetéhez. 1918-1950. Uo. 2001. - Kupán Árpád: SzabadkőmĹąvesek Nagyváradon. Történelmi jegyzetek. Nv. 2004. - Molter Károly levelezése. 3. kötet (1933-1937). Kv. 2006. (Főképp Molter és Szöllőssi István, ill. Szentimrei Jenő levelezése) és 4. kötet (1938-1944). Kv. 2008. (Péterfy István 1942. márc. 10-én kelt levele a marosvásárhelyi páholy 1940 előtti tevékenységéről.)