1944 ?szét?l, a magyar nyelv? könyvkiadás váratlanul megélénkül. December végéig, négy hónap alatt összesen 89 önálló kiadvány hagyja el a sajtót. Igaz, ezek között nagy számban vannak különnyomatok is, de az ETF néhány új füzete és az ETI nyomdából most szabaduló önálló kiadványai mellett ekkor már jelentkezik az új világnézeti orientációjú irodalom néhány terméke is: a Józsa Béla Athenaeum els? kiadványai a Szovjetunióról, az RKP els? magyar nyelv? brosúrái, Szenczei László A magyar nép tragédiája, Grosz Sándor 3 év zsidó kényszermunka, György István Fegyvertelenül a t?zvonalban c. kötetei.Az 1945-1948 közötti id?szakban a romániai magyar könyvtermés hullámzó: 1945-ben még 271 m? kerül ki a nyomdákból, 1946-ban 283, 1947-ben 216. 1948-ban pedig már 350.1948-ban azonban már túlsúlyra tesz szert az RKP kiadásában megjelen? m?vek száma (összesen 136 cím), kibontakozik a Bolyai Tudományegyetem és a bel?le kivált, Marosvásárhelyre költöztetett Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet könyvkiadása (összesen 64 m?). De publikáltak még az un. demokratikus szervezetek (MNSZ, ARLUS, Szakszerevezetek és a Demokrata N?k Szöv.) 92 m?; a megmaradt magyar intézmények (EME, ETI, EMGE, Minerva Rt.) 130 munka; és az egyházak, 63 kiadvány.Egy új irodalom- és m?vel?déspolitika képviseletét vállalja magára a Józsa Béla Athenaeum (48 m?vel) és az Orosz Könyv kiadó (41 m?vel) továbbá a Móricz Zsigmond Kollégium, a Méhkas kolozsvári diákszövetkezet, a marosvásárhelyi Bolyai kiadó, a temesvári Litera és a nagyváradi Új Élet kiadó is (összesen 32 m?vel). Szerényebb arányban, de az önszervez?dés méreteire utal az olyan tömörülések kiadói jelentkezése, mint Aradon az Aurora csoport néven jelentkez? kiadói vállalkozás, a Demokratikus Népi Írók kiadója, az Új Genius, a bukaresti Eminescu Könyvkiadó, a kolozsvári Dózsa György, Libro, Pet?fi Athenaeum, a Romániai Magyar Írószövetség, a marosvásárhelyi Magyar Élet, a temesvári Pán Könyvkiadó, a Bánsági Magyar Írók Szervezete, a temesvári Arany János Társaság.1947-1948-ban már szembet?n?en csökken a "régi rendszerhez köt?d?"-nek min?sített intézmények könyvkiadása, és számbelileg is jelent?s teret nyernek a demokratikus intézmények és szervek. Az EME és az ETI 1-1 m?vel jelentkezik, a Minerva 3 kötettel, a BTE kiadásában 1948-ban 4, az MNSZ kiadásában 5 m? jelenik meg. 1947-ben megindul az Állami Könyvkiadó (magyar szerkeszt?séggel és kolozsvári fiókkal), s ugyancsak ett?l az évt?l a Közoktatásügyi Minisztérium veszi át a tankönyvek kizárólagos kiadását, 1948-tól az IMSZ égisze alatt megindul annak Ifjúsági Kiadója is (magyar szerkeszt?sége egyel?re Bukarestben m?ködik), közben pedig ugrásszer?en megn? az RKP megfelel? szerveinek gondozásában megjelen? m?vek száma (1947-ben még 22, 1948-ban már 76 m?), s az Orosz Könyv kiadóé is (egyedül 1948-ban 23 m?).1948. jún. 11-én, az államosítással a nyomdák is állami tulajdonba kerülnek. A könyvkiadásban ugyanakkor er?teljes koncentráció s a kiadói munkának a kommunista hatalom általános politikai és m?veltségpolitikai célkit?zéseivel való egybehangolása jut érvényre. A berendezked? kommunista állam és a kizárólagos hatalomra jutott párt akkoriban még fontosnak tartotta, hogy a magyar tömegekhez, f?képp az államosításban szerepet játszó aktivistákhoz is szóljanak. Ugyanakkor az irodalom maga is vállalta az átalakulás propagandistájának szerepkörét, azon kívül, hogy 1949 után a magyar nyelven is jelent?s mértékben megn? a tájékoztató és ideológiai kiadványok (f?leg brosúrák) aránya. Ebben a politikai változásokra mereved? irányulásban csak az 50-es évek közepén (tulajdonképpen 1954-t?l) mutatkozik változás; az irodalom kezd szabadulni a proletkult ny?gét?l, s egymás után jelennek meg - olykor heves viták közepette - azok a m?vek, amelyek már a változások emberi dimenzióira is figyelve "ábrázolják a valóságot". Árnyaltabbá válik a két világháború közötti és klasszikus magyar irodalmi örökség megítélése, a világirodalmi tájékozódás határai pedig kezdenek túllépni az orosz és szovjet irodalom körein. Ugyanakkor nyitottabbá válik a humán tudományok szemlélete is: újra megindul a romániai magyar néprajzkutatás, s egy Gazdaságtörténeti tanulmányok c. sorozattal a Tudományos Könyvkiadónál megtörténnek az els? kísérletek a nemzetiségi múlt tárgyszer? kutatására. Az államosítás utáni években tovább növekszik a romániai magyar könyvtermelés: 1949-1959 között összesen 5515 magyar nyelv? m? hagyja el a nyomdákat, azaz évi átlagban 501 m?, amit könyvkiadásunk az 1952-1957 közötti években meg is halad.A még 1947-ben létesített Állami Könyvkiadó eleinte egymaga (majd gyakran egy-egy szakminisztériummal karöltve) látja el magyar könyvvel az olvasókat, majd rendre kirajzanak bel?le az új kiadók: 1951-ben az Állami Irodalmi és M?vészeti Kiadó és az Állami Didaktikai és Pedagógiai Könyvkiadó, 1952-ben a Testnevelési és Sportkiadó és a Technikai Kiadó, 1953-ban a Mez?gazdasági és Erdészeti Állami Kiadó és az Állami Tudományos Kiadó, 1954-ben az Állami Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó magyar részlege. Ugyanakkor 1952-ben önállósul az RMP Központi Bizottságának irányítása alatt m?köd? Politikai Könyvkiadó és az IMSZ irányította Ifjúsági Könyvkiadó.E kiadók székhelye Bukarest, de az Állami Könyvkiadó magyar osztályából és kolozsvári magyar szerkeszt?ségéb?l rendre az új kiadók magyar osztályai és szerkeszt?ségei is kialakulnak, így az 50-es évek közepén már kolozsvári magyar szerkeszt?sége van az irodalmi és m?vészeti, mez?gazdasági, tudományos, közgazdasági és ifjúsági, valamint a tankönyvkiadónak. 1955-1959 között Marosvásárhelyen önálló magyar szerkeszt?séget létesít az Állami Irodalmi és M?vészeti Kiadó és a tankönyvkiadó.A f?bb állami könyvkiadók jegyzik a megjelen? m?vek legnagyobb részét (összesen 3100 m?vet). A többi 742 magyar munka kiadója a Tudomány- és Kultúraterjeszt? Társaság, az Országos Szaktanács, az Épít?m?vészeti és Építészeti Kiadó, a Nyomtatványok és Kiadványok Kiadója, az Orvosi és a Zenei Könyvkiadó, valamint még 30 központi szerv. A vidéki magyar könvvkiadás viszont lényegesen besz?kül: 1950-1953 között mindössze 73, 1954-1959 között 312 magyar nyelv? könyv a vidék össztermése, amelyben benne szerepel a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem, a marosvásárhelyi OGYI könyv- és jegyzetkiadása, valamint az ÁIMK marosvásárhelyi részlegének termése (69 m?vel) is. Marosvásárhely el?retörése összefügg azzal a törekvéssel, hogy a várost, Kolozsvár leépítésével, új magyar szellemi központtá fejlesszék. Míg ugyanis az 1950-1953-as években Kolozsvár 49, Marosvásárhely 12 m?vel szerepel, addig az 1954-1959 közötti könyvtermésük 90, ill. 160 m?, a növekedés pedig az utóbbi esetben 12-szeres. A vidék többi részének magyar könyvtermése elenyész?, 11 év alatt 57 m?. A vallásos irodalom kiadása 1950 és 1959 között úgyszólván jelképes: az összes egyházak és felekezetek magyarul összesen 31 m?vet jelentetnek meg.Az 1956-os magyarországi forradalom eseményeinek romániai következményeként fokozatosan újra megmerevedik a romániai magyar kiadópolitika is. Bezárulnak a kiadási lehet?ségek egy sor olyan m? el?tt, amelyek a romániai magyarság saját történelmi-m?vel?déstörténeti-tudományos örökségét kívánták feltárni, s amelyeket emiatt pártdokumentumokban, "kiértékel?" gy?léseken és katonai bíróságok vádlói emelvényér?l a "nacionalizmus" b?nében marasztaltak el. A 60-as évek romániai magyar könyvkiadását két - egymással ellentétes - folyamat jellemzi: egyrészt folytatódik a romániai magyarság szellemi horizontjának az 50-es évek végével kapcsolatban már jellemzett behatárolása, másrészt - különösen az évtized közepét?l - egyre inkább érezhet?vé válnak az úttörés jegyei egy még a korábbinál is teljesebb sajátos m?vel?dés-irodalmi modell irányában. Ez utóbbi folyamat majd a 70-es években bontakozik ki s újítja meg az egész romániai magyar szellemi életet.1960 és 1969 között 12 állami könyvkiadó összesen 3440 m?vet jelentet meg, míg a kiadókon kívüli állami és társadalmi szervek és intézmények össztermelése csupán 561 m?. A könyvkiadók közül is tulajdonképpen hatnak a részesedése jelent?s: az Állami Didaktikai és Pedagógiai Könyvkiadóé (1250 címmel - jórészt a tankönyvek évenkénti újranyomása révén), az Irodalmi Könyvkiadóé (738 címmel), az Ifjúsági Könyvkiadóé (678 címmel), a Politikai Könyvkiadóé (320 címmel), a Mez?gazdasági és Erdészeti Könyvkiadóé (177 címmel), a Tudományos Kiadóé (115 címmel). A többi kiadó együttvéve összesen 169 m?vet jelentet meg magyarul a tíz év alatt. A központi állami és társadalmi szervek magyar könyvkiadó tevékenysége egyre inkább besz?kül. Az Országos N?tanácson (139 cím) és a M?vel?dés- és M?vészetügyi Állami Bizottságon (78 cím) kívül az összes többi szervek együtt 32 m?vet jelentetnek meg. Az egyházak együtt összesen csak 11 címmel szerepelnek.A vidék magyar könyvkiadói tevékenységében (1968-tól) az ország területi-közigazgatási átszervezése nyomán néhány megyében kimondott fellendülés veszi kezdetét. A kiadványok abszolút többségét a Magyar Autonóm Tartomány (majd Maros-Magyar Autonóm Tartomány) állami, párt- és m?vel?dési szervei jegyzik 101 címmel, majd következik Cri?ana (27 cím), Kolozs (21 cím), Brassó (19 cím - közigazgatásilag ide tartozik egy ideig az egykori Háromszék megye),.a többi vidéki központban 28 cím.A romániai magyar könyvkiadás törzsét képez? kiadóknál már a 60-as években mutatkoznak egy min?ségi megújulás jelei. Az Irodalmi Könyvkiadónál 1961-ben megindul a két háború közötti örökség újraolvasását és újrakiadását fellendít? Romániai Magyar Írók, a klasszikus és kortárs világirodalmi m?veket kínáló a Horizont és Drámák (mindkett? 1965-t?l) sorozatok lépnek. Gazdagodik a Magyar Klasszikusok és Román Írók sorozatokba bekerül? m?vek választéka is. Ugyanakkor az Ifjúsági Könyvkiadónál rendszeresebbé és átgondoltabbá válik a Tanulók Könyvtára szerkesztése, s útjára indul a Legszebb versek c. sorozat, amely a klasszikus és kortárs világirodalom felé is nyújt kitekintést. Ugyancsak az Ifjúsági Könyvkiadó nyitja meg kapuit a természettudományos ismeretterjeszt? irodalom el?tt. A szakkiadók magyar könyvkiadása a 60-as években fokozatosan elsorvad: a Mez?gazdasági és Erdészeti Könyvkiadónál 1969-ben már csak 8 m?, a Technikai Kiadónál 3, a Tudományos Könyvkiadónál 4 m? jelenik meg magyarul, az 1961-ben indult Meridiane könyvkiadónál 1968-ban már csak 2 könyv magyar nyelv?. (RMIL)