Szerző: Novák Csaba Zoltán

A tematikus szócikk leírása

A nyolcvanas évek második felében Marosvásárhelyen és Maros megyében a kialakult gazdasági és politikai helyzet miatt általános rossz hangulat uralkodott. A megye és a város magyar lakossága, a magyarságnak a politikai, gazdasági életből történő fokozatos kiszorulása miatt kétszeresen is elnyomva érezhette magát. A temesvári eseményekről szóló nem hivatalos hírek hamar megérkeztek Marosvásárhelyre. 1989. december 21-én rendszerellenes tüntetésre került sor a város központjában. A katonaság megpróbálta szétoszlatni a tömeget, majd este kilenc körül eldördültek az első lövések. Több tucatnyian megsebesültek, és hat marosvásárhelyi kapott halálos lövést: a 21 éves Adrian Hidoş, a 25 éves Hegyi Lajos, a 33 éves Pajka Károly, a 30 éves Ilie Muntean, a 33 éves Bodoni Sándor és a 38 éves Tamás Ernő. 22-én reggel a tüntetések folytatódtak a város központjában, ahol Király Károly, Florian Aurel és több tüntető vezér mondott rövid buzdító beszédet. Ceaușescu futásával a hatalom helyi képviselete is megbukott. December 23-án megalakult a Nemzeti Megmentési Front (NMF) Maros Megyei Ideiglenes Tanácsa. A tanácsban a fontosabb gyárak, üzemek, intézmények, a hadsereg és a történelmi egyházak küldöttei kaptak helyet. Közös megegyezéssel (habár voltak őt ellenző szórványos bekiabálások is) végül Király Károlyt jelölték első számú vezetőnek, helyetteseinek pedig Man Nistort (egykori politikai fogoly) és a tüntető csoportok élén tevékenykedő Sorin Moldovant (a Vegyipari Kombinát munkása).  Az NMF helyi szervezetei, amelyben idővel fontos szerephez jutottak a hadsereg képviselői is, február első hetében, a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa néven kiegészültek az akkori politikai pártok és szervezetek képviselővel.

Az etnikailag vegyes Marosvásárhely lakossága közös örömként élte meg a diktatúra bukását. A tömegek szintjén az ún. communitas érzése látszott győzedelmeskedni, az etnikai hovatartozást felülírta a közös ellenséggel szembeni összefogás. Az első napokban úgy tűnt, hogy az átmeneti nehézségek ellenére is az NMF helyi szervei nagyobb figyelmet fognak szentelni a nemzetiségi követeléseknek. Január első felétől kezdődően viszont a rendszerváltás bizonyos helyi vonatkozású kérdései etnikai tartalommal töltődtek fel. A forradalom után felmerült a különböző gyárak, üzemek és intézmények régi, az előző rendszerhez kötődő vezetői leváltásának kérdése. A nyolcvanas évek egyoldalú káderpolitikája miatt a leváltandó vezetők döntő többsége román nemzetiségű volt. Az egzisztenciáját féltő román elit e cseréket kimondottan nemzetiségi problémaként élte meg és mutatta be a román közvélemény előtt, és ahol lehetett, megpróbálta fékezni ezt a folyamatot. A marosvásárhelyi magyarság kérte a diktatúra éveiben felszámolt intézményrendszerének visszaállítását. Ebben meghatározó szerepet játszott az oktatás kérdése. A Bolyai Farkas Líceum magyar tannyelvű oktatási intézménnyé történő átszervezésének lehetősége már január elejétől felmerült. Az iskolában tanuló román diákok szülei és a városi és megyei vezetés román tagjainak többsége viszont ellenezte. Román részről a mérsékelt álláspontot képviselők a tanév végén megszervezett osztálycseréket tartották csak elfogadhatónak. Az egyre szélesebb frontokon zajló vitát a bukaresti tanügyminisztériumi küldötteknek sem sikerült megállítaniuk. Hasonlóan feszült volt a helyzet az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben is, ahol a román fél nem fogadta el a magyaroknak a magyar anyanyelvű oktatási struktúrák kibővítésére vonatkozó kéréseit. Februárig nem történt meg a decemberi események tisztázása sem. A román elit egy jelentős része mereven elutasította a kétnyelvű feliratok bevezetését is. A helyi román elit úgy vélte, hogy az NMF, illetve a NEIT nem képviseli kellő súllyal a helyi románság ügyeit, ezért, a már december végén létrehozott magyar érdekképviseleti szervezettel, az RMDSZ-szel szemben létrehozta a Vatra Românească (VR) nevet viselő szervezetet. A VR-t kulturális szervezetként jegyezték be, de a fő feladata a magyarok törekvéseinek intézményes meggátolása volt. Az egyre élesedő konfliktus a román és a magyar nyelvű napilapok állandó témája lett. A magyar diákok sztrájkokkal próbálták érvényesíteni kéréseiket, amire a román fél utcai tüntetést szervezett. Kéréseinek nyomatékosítása végett az RMDSZ február 10-én néma, gyertyás tüntetést szervezett.  A több tízezer részvevőt felvonultató megmozdulás sokkolta a város románságát. Február végére, március elejére egy, a bukaresti vezetés által rosszul kezelt konfliktus határozta meg Marosvásárhely közhangulatát. 1990. március 15-én a város magyarsága hosszú évek után szabadon ünnepelte meg az 1848-as magyar forradalmat. Marosvásárhelyen 1945 óta először jelentek meg a nyilvános térben magyar nemzeti jelképek. A szabadságharc megünneplése utáni napon konfliktus robbant kint a Tudor lakónegyedben, amikor egy ottani gyógyszertárban kétnyelvű feliratot helyeztek el. A zavargások egy román tüntetéssel fejeződtek be.

1990 márciusának második felétől a radikális román elit, a VR vezetői úgy vélték, hogy utcára vitt tömegek nyomásgyakorló erejével fékezhetik meg a magyar törekvéseket. Március 19-én a VR a város központjában szervezett tüntetést azzal a céllal, hogy lemondásra kényszerítse a NEIT egyik legfontosabb magyar nemzetiségű vezetőjét, Kincses Elődöt, aki a NEIT vezetőségétől magára hagyva kénytelen volt engedni a tömeg nyomásának és lemondott. Aznap délután a városban erődemonstrációt tartó, a környékbeli román falvakból behozott, botokkal és mezőgazdasági szerszámokkal felfegyverkezett emberekkel kiegészült tömeg megostromolta az RMDSZ székházát. Az ott levők közül 77-en az épület padlására szorultak. A városi és megyei vezetőség, a katonai helyőrség és a rendőrség nem oszlatta fel az ostromló tömeget.  A város vezetője, Judea ezredes felajánlására néhány bennrekedt személy a távozás mellett döntött. Az elvonulókat azonban súlyosan bántalmazták, köztük a város magyar közösségének emblematikus figuráját, Sütő András írót. Másnap, március 20-án a város magyar lakosság spontán tüntetésre gyűlt össze a központban, ahol kérték a 19-i események kivizsgálását, Kincses Előd NEIT alelnöki tisztségébe történő visszahelyezését, valamint azt, hogy az ország első számú vezetője, Ion Iliescu Marosvásárhelyre látogasson. A tízezres magyar tömeg tüntetésének ellensúlyozása végett a délutáni órákban két-háromezres román tömeg is összegyűlt. A román tüntetők időközben kiegészültek a Görgény völgyéből ismét Marosvásárhelyre szállított néhány százas csoporttal, amely a várost elvileg lezáró katonaság kordonján keresztül jutottak be a városba. A téren zajló verbális párbajt a fél hat után kezdődő utcai összecsapások váltották fel. 17.38-kor a görgényvölgyiek felfegyverkezett csoportja lerohanta a magyar tüntetőket, akik részben kiszorultak a térről, majd egy idő után a lehetséges eszközökkel (padok lécei, építkezési anyagok, a Kultúrpalota vízágyúi, stb.) felfegyverkezve visszaszorították a támadókat és visszafoglalták a megyei tanács előtti teret. Este hat órakor a katonaság néhány harci járműve állásokat foglalt el a központban. A szórványos összecsapások a harckocsik jelenléte ellenére is tovább folytatódtak. Az ellenfelek kövekkel, üvegekkel, Molotov-koktélokkal dobálták egymást. A vidék magyar falvaiból érkezőktől megerősödve este fél 10–11 óra körül a magyarok ellentámadásba lendültek, áttörték a tankok mögötti román kordont. Az utcai harcok valamikor éjfél körül csendesedtek el. A téren a magyarok őrtüzeket gyújtottak, és győzelemként ünnepelték az est történéseit. 1990. március 20-ról 21-re virradó éjszaka katonai erősítések érkeztek a városba: két ejtőernyős-, egy gyalogos- és egy hegyivadász zászlóalj, amelyek segítségével 23-án reggel 6 órakor egy erősebb kordont hoztak létre a Főtéren. Szintén március 20-án szórványos, halálos áldozatokkal is járó összecsapások zajlottak le néhány, Szászrégen és Marosvásárhely között levő magyar többségű településen. A konfliktusban öt, három magyar és két román nemzetiségű személy vesztette életét.

1990. március 20-án a NEIT központi vezetősége létrehozott egy vizsgálóbizottságot a marosvásárhelyi események kivizsgálására. A küldöttség közvetítésével tárgyalások kezdődtek el a románok és a magyarok között. Magyar részről az RMDSz küldöttei, román részről pedig a VR képviselői vettek részt a tárgyaláson. A Vatrát ezzel a központi román vezetés gyakorlatilag legitimálta, és beemelte az országos nemzetiségpolitika szereplői közé. A megye és a város régi vezetői közül néhányat (Ioan Judea, Ion Scrieciu, Kincses Előd) lemondattak. A konfliktus jelentős mértékben mérséklődött, de a román tüntetők, áthágva a kétoldalú megegyezést, még napokig a város központjában tartózkodtak. A politikai kedélyek „kényszerű csillapodása” nem hozta el a várva várt nyugalmat a városban. Az utcai megmozdulások ugyan befejeződtek, de azokon a helyeken, ahol a két etnikum tagjai érintkeztek, továbbra is feszült maradt helyzet.

A marosvásárhelyi eseményekről szakjelentések is készültek. A NEIT által, március 20-án este felállított vizsgálóbizottság zárójelentésének szövegét 1991 januárjában fogadták el a bizottság tagjai, és 15-én mutatták be a parlamentben, nyilvánosságra sosem hozták. Az 58 oldalas, több tucat oldalnyi melléklettel ellátott dokumentum történelmi folyamatként értelmezte a történteket, és elsősorban az ok-okozati összefüggések feltárására vállalkozott.  Konkrét személyekre, esetleges felelősökre nem tett utalást egyik részről sem, annak ellenére, hogy a szövegben vannak utalások bizonyos, személyi felelősséggel is járó (pl. a görgényvölgyiek mozgósítása) jelenségekre. A Helsinki egyezmény rendelkezéseinek betartása és ellenőrzése végett létrehozott Helsinki Watch, Holly Carter és Robert Levy ügyvédek szerkesztésében 1990 májusában saját jelentést publikált, amelyben etnikai konfliktusként nevezte meg a marosvásárhelyi eseményeket.

A marosvásárhelyi történések kapcsán tucatnyi bírósági döntés született, de két esetet leszámítva kizárólag csak magyarokat és romákat ítéltek el.

Az 1990. márciusi marosvásárhelyi események mély nyomokat hagytak a város lakóinak emlékezetében, a két közösség viszonyában. Több száz család az eseményeket követően a Magyarországra való átköltözés mellett döntött.  Az események hosszú időre aláásták a román–magyar kapcsolatokat, és az állandó konfliktushangulat miatt jelentősen visszavetették a város gazdasági, társadalmi életét.

 

Szakirodalom

Andreescu, Gabriel: Ruleta. Români şi maghiari, 1990-2000. Polirom, Bucureşti, 2001.

Bernáth Gábor – Schmidt Mária (szerk.): Egymásnak ítélve. Fekete március Marosvásárhelyen. XX. Század Intézet, Budapest, 2011.

Bodó Zoltán – Cosmeanu, Marius – Mátéffy Csaba – Mărginean, Paul: Alter/Ego târgumureşean. Altera, Vol. I., 1995, nr. 1, 77–92.

Borda, Valentin: Vatra Românească. Editura Petru Maior, Târgu Mureş, 1995.

Brubaker, Rogers – Feischmidt Margit – Fox, Jon – Grancea, Liana: Nacionalista politika és hétköznapi etnicitás egy erdélyi városban. L’Harmattan, Budapest, 2011.

Cernat, Vasile: 20 év után. 1990 fekete márciusa a pszichológia és a demográfia között. http://itthon.transindex.ro/?cikk=11202

Cernat, Vasile: Ethnic Conflict and Reconciliation in Post-Comunist Romania. In Simic, Olivera – Volcic, Zala (Eds): Peace Psychology in the Balkans. Dealing with a Violent Past while Building Peace. Springer, New-York, 2012, 17–34.

Cernat, Vasile: Intergroup contact in Romania: When minority size is positively related to intergroup conflict. Journal of Community and Applied Social Psychology. 2010, 20(1), 15–29.

Domokos Géza: Esély I. Pallas Akadémia, Csíkszereda, 1996.

Fehér Könyv. Az 1990. Március 19. és 20-i események Marosvásárhelyen. Püski, Budapest, 1991.

Gallagher, Tom: Democracy and Nationalism in Romania, 1989-1998. Trad. Simona Ceauşu. All Educational, Bucureşti, 1999.

Grama, Ioan: Un punct de vedere privind evenimentele de la Târgu Mureş din martie 1990. Vitralii-Lumini şi umbre, 2012 martie–mai, nr. 10, 45–55.

Judea, Ioan: Cumpăna lui martie. Val şi ură. Editura Tipomur, Târgu Mureş, 1991.

Kincses Előd: Marosvásárhely fekete márciusa. Püski Kiadó, Budapest, 1990.

Király Károly: Nyílt kártyákkal. Napvilág Kiadó, Budapest, 1996.

Lupu, Corvin: Preliminarii la evenimentele de la Târgu Mureş, 1990. Vitralii-Lumini şi umbre, 2012 martie–mai, nr. 10, 23–31.

Novák Csaba Zoltán – László Márton: A szabadság terhe. Marosvásárhely, 1990. március 16–21. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2012.

Salat Levente: Etnopolitika. A konfliktustól a méltásnyosságig. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2001.

Simon Judit: Városkép románokkal és magyarokkal. Scripta, Nagyvárad, 2000.

Sütő András: Szemet szóért. Csokonai Kiadó, Budapest, 1993.

Tismăneanu, Vladimir – Dobrincu, Dorin – Vasile, Cristian (ed.): Raport final. Comisia Prezidenţială pentru Analiza Dictaturii Comuniste din România. Editura Humanitas, Bucureşti, 2008.

Zahorán Csaba: Románüldözés Székelyföldön? (Egy állítólagos etnikai tisztogatás történetei). In Juhász József – Krausz Tamás (szerk.): Az új nemzetállamok és az etnikai tisztogatások Kelet-Európában 1989 után. L’Harmattan Kiadó – ELTE BTK Kelet-Európa Története tanszék, Budapest, 2009, 268–300.

Válogatott irodalom