Székely Géza, újságírói álneve Csukás Sz. Géza (Brassó, 1901. febr. 21. – Csíkszereda, 1987. szept. 10.) – turisztikai és sportújságíró, lapszerkesztő, sportszervező. Református vallású. Apja, Székely Pál rendőr, anyja Török Ágnes. Felesége Péter Terézia, gyermekeik: Enikő, Tünde és Csaba-Pál.
Az elemit és a középiskolát Brassóban végezte, az Állami Főreáliskolában érettségizett 1920-ban. Még ebben az évben a Brassói Lapok nyomdájában helyezkedett el nyomdászként. Első cikkét a Brassói Lapok közölte 1922-ben. Egykori tanára, Halász Gyula, a Brassói Lapok szerkesztője vitte fel a nyomdából a szerkesztőségbe. Móricz Zsigmond testvére, Móricz Miklós szerkesztő biztatására lett a lap belső munkatársa. Tagja volt a városi irodalmi körnek, melyet Farcádi Sándor költő, újságíró vezetett. A költőről írt cikkét 1925 januárjában Látogatás a székelyek költőjénél címmel a Brassói Lapokban adta közre. Ennek megjelenése után vette fel a szerkesztőség rovatvezetőnek. A lapnál 1926–29, majd 1932–33 között a sport és turizmus, ugyanakkor a helyi hírek rovatvezetője, a közbeeső időszakban, 1929–1932 között a kolozsvári Keleti Újság brassói tudósítója volt. Közben az 1927 augusztusa végén újraalakult Brassói Turista Egyesület titkára, ebben a minőségében Halász Gyula fia, Halász Kálmán mérnök főszerkesztő mellett az 1929 márciusától 1931 decemberével bezárólag megjelenő egyesületi folyóiratnak, az Erdélyi Turistának a társszerkesztője. Másodszor 1933-ban vált meg a Brassói Lapoktól. Halász Gyula vitte magával az 1933. július 2-ával induló újságjához, a Brassói Naplóhoz. Kacsó Sándor író, szerkesztő szerint Halász amolyan mindenesnek vitte a lapjához, melynek 1934-ig helyettes, 1936-tól annak megszűnéséig, 1937. február 9-ig felelős szerkesztője volt. Évekkel később, 1939 júliusa-augusztusa között újból a Brassói Turista Egyesület lapját, a mindössze néhány számot megérő Brassói Turistát szerkesztette.
Sporttudósítóként részt vett az 1928-as amszterdami olimpián, a Brassói Turista Egyesület megbízásából 1931-ben a budapesti Nemzetközi Turisztikai Kongresszuson. Turista egyleti titkárként részt vett a turistautak építésében, útjelzések festésében, a nagykőhavasi Csűrkő rétje déli oldalán, illetve Bolnokon a nagy- és kis ugrósáncok kiépítésében, nyári túrák, téli sí-kirándulások és versenyek szervezésében. Sokoldalú tevékenysége mellett síoktató és sí bírói oklevelet szerzett. Tagja volt a brassói Székely Társaságnak, társas összejöveteleket, egyházi és társadalmi kulturális rendezvényekre közönséget toborzott, árulta a jegyeket, részt vett a „Vér és Arany” jeligéjű Ady tárgyú levelezésben, szavalóversenyeket szervezett, irodalmi és szavaló estéken konferált, ismertető, népszerűsítő előadásokat tartott, beszélt többek között Babits Mihály, Juhász Gyula, Áprily Lajos, Bartalis János, Ady Endre munkásságáról stb. Elkötelezettje volt az akkori „nyelvtisztító mozgalomnak”, a brassói ÁGISZ Szövetkezet közművelődési szakosztálya kiadásában 1934-ben megjelentetett Anyanyelvünk című kötetben Anyanyelvünk a sportéletben című írásával a sportszakkifejezések magyar megfelelőinek használatát szorgalmazta. Vérbeli turistaként a természet szeretetétől sugárzó földrajzi, természetjáró leírásokat, túrautakat, turisztikai érdekességeket bemutató cikkeket írt. Részt vett 1936-ban a Magyar Turista Szövetség irodalmi pályázatán, Erdély Határán című írásával elnyerte a 60 aranypengős pályadíjat.
A bécsi döntés után Csíkszeredába költözött, a kolozsvári Keleti Újság székelyföldi tudósítója. Az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatal Csíkszeredai Kirendeltsége vezetőjének 1941-től nevezték ki. Ugyanakkor az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) csíkszéki ügyvezetője, főtitkára és az Erdély című honismertető folyóirat csíkszéki tudósítója volt. Az 1940-es években neki köszönhetően lendült fel a székelyföldi sísport. Megszervezte Csíkszereda határában Erdély visszatért névvel az évenkénti országos sífutó és ugró, a gróf Andrássy Mihály vándordíjas lesikló és műlesikló versenyt, a Székely Kupát, melynek elnyeréséért a csíki, gyergyói, udvarhelyi és sepsiszentgyörgyi síelők versenyezhettek. A hősi halált halt Kozma Árpád emlékversenyen 1944-ben a résztvevők síugrásban vetélkedhettek, a Csaba kupa pedig a székelyföldi falusi síző gyermekek serlege volt. Több csíki turisztikai érdekű alapítvány létesítéséért küzdött tollal, de lapáttal a kezében is, részt vett a hargitai Uz Bence menedékház és sípálya, a csíkszeredai Városi Szálló, valamint a sutai ugrósánc felépítésénél.
A II. világháború után, 1946-tól a Csíkmegyei OSP (Organizația Sportului Popular/Népsport Szervezet) elnökének, 1950-ben a Rajoni Testnevelési és Sportbizottság sportfelelősének nevezték ki. Ezekben az években járta be Csík vidékének minden havasát-völgyét, néprajzi tájait, turisztikai érdekességeit, látványosságait, készítette el Csíki útikönyv című részletes monográfiáját, amely kéziratban maradt, mert 1958-ban a cenzúra által megkövetelt harmadszori tartalmi módosításokat már nem volt hajlandó véghezvinni. Idősebb korában a csíki hegyekben tájékozódási versenyekre készítette fel a fiatalokat.
Cikkeit, tudósításait a Brassói Lapok, Erdélyi Turista, Brassói Turista, Erdély, Keleti Újság, Turisták Lapja, Erdélyi Lap, Ellenzék, Encián, Turisták Évkönyve, Előre, Vörös Zászló, A Hét, a Hargita, Informația Harghitei, a Sportul közölte. Írásaiból a csíkszeredai és a marosvásárhelyi rádióállomások is sugároztak.
Fontosabb művei
A Nagykőhavas Piatra-Mare leírása. Saját kiadás, Brassó,1936.
„Csíkvármegye” honismereti leírása. Az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatal támogatásával, Csíkszereda, 1942.
Közreműködésével kiadott kötetek
SZÉKELY Géza (szerk.): Tíz év a turistaság szolgálatában. 1927–1937. Brassó, 1937.
Felhasznált irodalom
Brassói Lapok, XXXI. évf., 1925. jan.19., 15. sz.; XXXIII. évf., 1927. nov. 6., 251. sz.; XLV. évf., 1939. aug. 14., 185. sz.
Ellenzék, LV. évf., 1934. ápr. 22., 91. sz.
KACSÓ Sándor (szerk.): Anyanyelvünk a helyes és tiszta magyarság kézikönyve. Idegen szavak szótára. Brassó, 1934, 31–32.
KACSÓ Sándor: Fogy a virág gyűl az iszap. II. Bukarest, 1974, 27, 31, 44, 47.
MONOKI István (szerk.): A magyar időszaki sajtó a román uralom alatt 1919–1940. Budapest, 1941, 17, 49. Online elérhető: https://monokirepertorium.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. dec. 23.)
SZÉKELY Géza: Fölösleges idegen szavak ellen. Korunk, XXX. évf., 1971. 3. sz., 491–492.
Székely Nép, LIX. évf., 1941. jan. 31., márc. 21., márc. 29., 25, 66, 72. sz.; LXII. évf., 1944. jan. 6., 12., 20., 26., febr. 4., márc. 2., 4, 8, 15, 20, 27, 50. sz.
SZENNYEI Sándor: A brassói turisztika történetéből, TETT, II. évf., 1978. 6. sz., 13.
szereda.Origo, XII. évf., 2016. 2. sz., 25.
Internetes források
Székely Géza (újságíró) adatlap. Wikipedia. org,https://hu.wikipedia.org/wiki/ Sz%C3%A9kely_G%C3%A9za_(%C3%BAjs%C3%A1g%C3%ADr%C3%B3). (Letöltve: 2022. dec. 23.)
Szotyori György (összeáll.): A hajdani BTE története – 1927. Brassói Turista Egyesület. http://brassoi-turista-egyesulet.eu/wp-content/uploads/2015/03/bte_tortenelem.pdf. (Letöltve. 2022. dec. 23.)
