MEGOSZT  

Szakáts Zoltán (Kolozsvár, 1892. dec. 28. – Székelyudvarhely, 1984. szept. 1.)

Közzététel: 2022-12-30
Szerző: DEMETER Lajos
Kategória: Sajtó



Szakáts ZoltánSz.szenterzsébeti, teljes keresztnevén Zoltán Kálmán József (Kolozsvár, 1892. dec. 28. – Székelyudvarhely, 1984. szept. 1.) – Udvarhely vármegye felsőházi tagja, lapszerkesztő, bikafalvi birtokos, politikai fogoly. Székely nemesi családból származott. Egyik felmenője, Szakáts János Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől kapott 1618-ban szenterzsébeti előnévvel címeres nemeslevelet. Apja, szenterzsébeti Szakács Péter 1895-től 1918-ig 24 éven át a marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara titkára, illetve főtitkára. Anyja, ábránfalvi Ugron Gáspár szabadságharcos honvéd hadnagy, az Udvarhely vármegyei Honvédegylet elnökének lánya, Ugron Róza. Testvérei: Szakáts Tibor jogot végzett tisztviselő Székelyudvarhelyen és Szakáts István okleveles mérnök Budapesten. Felesége, kiskantafalvi Rátz Sándor földbirtokos és alsólendvai Lendvay Róza lánya, medgyesi születésű Rátz Piroska. Gyermekeik: Gáspár, Zoltán és Klára. Kisebbik fia, Szakáts Zoltán, a Magyar Királyi „Horthy István” Honvéd Repülőgép Akadémia őrmester pilótája 1943. október 27-én hősi halált halt Veszprémben. Nagyobbik fia, Szakáts Gáspár Amerikába emigrált.

 

Középiskolai tanulmányai után az 1910-es években agrármérnöki, illetve jogi oklevelet szerzett. Mint tartalékos hadnagy, 1914. augusztus 15-én bevonult a hadseregbe és végigküzdötte az első világháborút, 1918. december 15-én szerelt le mint főhadnagy. Trianon után, a román földreform által megcsonkított, de még jelentős birtokán gazdálkodott, apjához hasonlóan, gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Az Udvarhely vármegyei Gazdasági Egyesület gazdasági és háziipari kiállításán 1923-ban a vetőmagok, kertészeti termények, gyümölcsök csoportjában Arany-díszoklevéllel jutalmazták. Az Udvarhelyi Gazdasági Egyesület aktív tagja, 1926-tól 1931. december 31-ig terjedő megbízatással alelnöke, az állattenyésztési szakosztály ügyvezető bizottsági tagja (1928), a talajművelési szakosztály jegyzője (1928), az Udvarhelyvármegyei Érdekeltségű Cséplőgép Tulajdonosok Egyesületének titkára (1926), az Országos Magyar Párt (OMP) tagja, 1929-től az OMP Közigazgatási Szakosztálya mezőgazdasági csoportjának, ugyanakkor az 1931 januárjában alakult Udvarhelymegyei Mezőgazdasági Kamara igazgatóbizottságának választott tagja, 1939 májusától a Magyar Népközösség Udvarhely megyei tagozata gazdasági alosztályának elnöke volt.

 

A második bécsi döntés után az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület (EMGE) Udvarhely vármegyei kirendeltségének vezetője, az általa alapított szövetkezet útján megvásárolt székelyudvarhelyi Flórián–Szőllősi–Csák-féle szeszgyárat tovább működtető Mezőgazdasági Szeszgyár Szövetkezet igazgatója, az Erdélyi Párt Udvarhely vármegyei főtitkára volt. Horthy Miklós 1941. október elsején Nemzetvédelmi Kereszttel tüntette ki. Udvarhely vármegye képviseletében a vármegye törvényhatóságú bizottsága 1942 decemberében a Magyar Országgyűlés felsőházi tagjának választotta. A Felsőház névjegyzékébe 1943. február 13-án vették be, április 13-án a Közigazgatási Bizottság, 1944. november 8-án a Véderőbizottság tagjának választották. Közben 1943. április 2-tól a Székelyudvarhelyen 1941. szeptember 5-ével indult Hargita társadalmi, közigazgatási és politikai hírlap felelős szerkesztője és kiadója, melynek 1943 májusa közepétől csak felelős kiadója. Odakerülésével a lap, mint „az EMGE udvarhelymegyei kirendeltségének és az Erdélyi Párt udvarhelymegyei tagozatának hivatalos lapja” jelent meg. 1944 szeptemberében családjával Budapestre menekült, itt élték át a főváros ostromát.

 

Az újonnan berendezkedő rendszer 1945. február 10-én meghozott 91-es törvénye alapján felállított intézménye – a Casa de Administrare și Supraveghere a Bunurilor Inamice (CASBI ═ Ellenséges Javakat Kezelő és Felügyelő Pénztár) – a bikafalvi családi házukat kivéve minden ingó és ingatlan vagyonától megfosztotta. Hiába küzdött három éven át a hatóságokkal a jogtalan kifosztásáért, az 1948-as államosítással mindenük az államé lett, mintegy félévre, 1949 márciusában kilakoltatták. Kényszerlakhelyéül Székelyudvarhelyt jelölték ki. A Szekuritáte mint háborús bűnöst letartóztatta, és volt földbirtokosként, valamint a magyar országgyűlésben a hitlerizmus szolgálatában álló személyt három év fogházra ítélte. Mint politikai fogoly Nagyenyeden raboskodott 1951. június 2-től 1953 májusa végéig. Szabadulása után fizikai munkásként az Udvarhely megyei Bányavállaltnál dolgozott Székelyudvarhelyen. Egy alkalommal, amikor Fazekas János, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára Székelyudvarhelyre látogatott, szóváltásba keveredett vele. Ennek „eredményeként, 1959. október 5-én letartóztatták, Marosvásárhelyre szállították. A Kolozsvári Katonai Törvényszék rendszerellenes gyűlöletkeltő agitáció vádjával hét év szabadságvesztésre ítélte. Előbb Szamosújváron, majd a Duna-deltában a Periprava melletti kényszermunkatáborban raboskodott. A lágerből 1964. április 17-én szabadult a 176. számú kormányrendelet alapján. 1965. március 20-tól a székelyudvarhelyi kereskedelmi vállalt ládagyárában dolgozott. A termelésből 1968-ban „kiemelték”, 1969 júliusától mint irodai alkalmazott vonult nyugdíjba 77 éves korában. 1982-ben megírta emlékiratait, melyet az Amerikai Egyesült Államokban élő fiának szeretett volna eljuttatni, de a kéziratot a Szekuritáte elkobozta. Büntetésül lányának férjét, dr. Rátz-Illés Zoltánt, aki az Amerikában élő sógora fiának fiát, ifjabb Szakáts Zoltánt, hogy tovább tudjon tanulni, örökbe fogadta, és apósa szándékáról nem is tudott, három év börtönnel sújtották.

 

Magas kort ért meg, holttestét Székelyudvarhelyről Bikafalvára szállították, felesége és hősi halált halt fia mellé helyezték nyugalomra.

 

 

Felhasznált irodalom

BOTLIK József: Nemzetünket szolgálták. Budapest, 2020, 227–230.

Brassói Lapok, XLV. évf., 1939. máj. 5., 102. sz.

Hídfő, XXX. évf., 1977. dec. 1., 750–751. sz.

KUSZÁLIK Péter: Erdélyi hírlapok és folyóiratok 1940–1989. Budapest, 1996, 99. Online elérhető: https://kuszalik1.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. dec. 23.)

Pesti Hírlap, XL. évf., 1918. júl. 20., 197. sz.

Székely Közélet, IX. évf., 1926. jan. 3., dec. 5., 1, 51. sz.; XI. évf., 1928. ápr. 29., 18. sz.; XII. évf., 1929. nov. 24., 47. sz.; XI. évf., 1928. ápr. 29., szept. 16., 18, 38. sz.

Székely Nép, LXI. évf., 1943. júl. 10., 153. sz.

Székely Szó, II. évf., 1942. dec. 22., 289. sz.

Udvarhelyi Híradó, XV. évf., 2004. szept. 1., 171. sz.

Új Hídfő, XXXVIII. évf., 1985. márc. 1., 3. sz.

 

Internetes források

Szakács család (székelyszenterzsébeti) adatlap. Wikipedia.org. https://hu.wikipedia.org/ wiki/Szak%C3%A1cs_csal%C3%A1d_(sz%C3%A9kelyszenterzs%C3%A9beti). (Letöltve: 2022. dec. 23.)



ELŐZŐ SZÓCIKK

KÖVETKEZŐ SZÓCIKK

Eszmecsere a szócikkről