Szabó György (Csiba, 1856. febr. 9. – Gyergyószentmiklós, 1942. okt. 29.) – apát, főesperes-plébános, közéleti személyiség, lapszerkesztő. Álnevei: Vigilans, Expectans. Apja Szabó György községi jegyző, anyja Kádár Sára.
Középiskoláit az akkori marosvásárhelyi hat osztályos Római Katolikus Nagygimnáziumban, teológiai tanulmányait 1875–1879 között a gyulafehérvári papnevelő intézetben végezte. 1879. július. 25-én szentelték pappá. Papságának első állomásán, Gyergyószentmiklóson 1879. szeptember 1-től három és fél évig volt segédlelkész, majd fél évig helyettes plébános és adminisztrátor. 1883 októberétől Medgyesfalvára, gróf Lázár Jenő családjához került, ahol házi káplán és nevelő. Innen 1886. március 1-jével Szentháromságra helyezték plébánosnak. Lelkipásztori teendői mellett részt vett minden társadalmi és gazdasági mozgalomban. A millennium évében, 1896 augusztusától Nagyernyére került, 1897-től szentszéki tanácsos, kerületi jegyző, 1898-tól a Státusgyűlés állandó képviselője a marostordai esperesi kerület alesperese.
Nagyernyén töltött 15 éve alatt közbenjárásával 1898-ban fogyasztási szövetkezetet, 1904-ben tejszövetkezetet szerveztek a faluban, 1908-ban kezdeményezésére gazdakör és állatbiztosító társulat alakult. E téren kifejtett munkásságáért az akkori földművelésügyi miniszter, Darányi Ignác díszoklevéllel tüntette ki. Bálintitt József báróval közösen 1910-ben cserép- és téglagyártó üzemet, majd egy gépmeghajtású, két kővel és egy hengerrel működő malmot indítottak be. Felkarolta a legszegényebbeket, részükre 1898-ban bevezette az időszakos kenyérosztást, kéthetente 6–8 kenyeret osztottak szét a rászorulók között. 1910-ben 120 négyszögölnyi saját területén „szegények házát” építtetett, mely épület több évtizeden át töltötte be e funkcióját. Amikor 1907-ben Nagyernyén a Patrubán féle birtok eladóvá vált, nem hagyta, hogy az a bankok kezébe kerüljön, vásárló társaságot hozott létre, melynek elnökévé választották. Ezáltal 96 gazda 423 hold területet vásárolhatott meg 15 000 koronáért, 18 holdat a kepe és stólaváltság pénzéből az egyház számára vett meg. Hasonlóan járt el Marosjárán, ahol az eladósodott Baranyai Béla földbirtokos 132 kataszteri holdnyi birtokát úgy vette át, hogy a betegeskedő volt tulajdonost haláláig gondozta, a földet felparcelláztatta, és egyes gazdáknak részletfizetés mellett eladta, a birtok maradványából pedig megalapította a marosjárai római katolikus plébániát, ahol a paplak építésére 80 000 leit költött. Nagyernyei plébánossága alatt 1899-ben papi lakot, 1903-ban iskolát, 1905-ben a régi, 13. századból származó templom helyett új templomot építtetett, 1909 körül megalapította a belmissziós papok társulatát, kezdetektől működtette és vezette a Katolikus Olvasókört, megszervezte az Oltáregyletet, a Mária Congregációt.
Gyergyószentmiklósra 1911. június 18-tól helyezték át plébánosnak. A „szövetkezeti munkát” itt is folytatta, 1912-ben megalapította a helyi Hitelszövetkezetet és az Első Csíkmegyei Tejszövetkezetet, 1915-ben létrehozta a Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetet, amelynek az elnöke lett. A Serfőző Ignác plébános féle szegényalapból 1913-ban a szegények, munkaképtelenek számára 17 férőhelyes szeretetházat alapított, 1916-ban megszervezte és létrehozta a hadiárvák számáraa róla elnevezett Gyergyói Szabó György Árvaházat, ahol 1930-ban is 30 gyermeket neveltek. Megalakította a Katolikus Kört, a Felnőtt Lányok Kongregációját, 1917-ben a Szociális Misszió Társulat helyi szervezetét, 1928-ban a Katolikus Legényegyletet. 1915 júliusában kinevezték főesperesnek, 1926-tól az erdélyi egyházmegye igazgatótanácsának a tagja, a gyergyószentmiklósi római katolikus zárda igazgatója volt. Szülőfalujában, Csibán 1930-ban saját költségén templomot építtetett, amit felszereltetett és gondoskodott a lelkész ellátásáról is. Ennek fedezésére eladta nagyernyei ingatlan birtokait, a csibai római katolikus egyházközség nevére Marosvásárhelyen házat vásárolt. Ugyanebben az időben 10 000 lejes alapítványt tett a marosvásárhelyi római katolikus főgimnázium szegény tanulói számára. Széles körű munkásságának elismeréséül gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök magas papi méltósággal, a Szent Katalinról elnevezett apáti címmel tüntette ki. Gyergyószentmiklóson hunyt el, nyughelye a helyi katolikus temetőben van. Homokkőből faragott síremlékét Szervátiusz Jenő készítette.
Azt követően, hogy 1905-ben mint püspöki megbízott részt vett a budapesti nemzetközi alkoholellenes kongresszuson, 1906-ban megalakította a magyarországi Alkoholellenes Szövetséget, és elindította az Alkoholizmus ellen című folyóiratot. Egy olyan lapnak volt a felelős szerkesztője, amely 1906 és 1918 között 12 évfolyamot ért meg, szerkesztésébe orvosok, jogászok, papok, tanárok, tanítók kapcsolódtak be, akik nevelő jellegű cikkeket írtak. Ugyanő alapította és szerkesztette az Absztinens pap és az Absztinens nő című havilapokat is. A Magyar Sion 1890-ben úgy említi, mint aki a gyulafehérvári Közművelődés munkatársa volt.
Cikkei a Közművelődésben, az Alkotmányban, az Alkoholizmus Ellenben, Új Székely Naptárban, a Szent István Társulat Naptárában, Erdélyi Tudósítóban jelentek meg.
Fontosabb művei
A legelső kötelesség. Őszinte szó a néphez a gyermekek iskoláztatásáról. Gyulafehérvár, 1883.
A szeszesital molochja és Szent János áldása. Kalocsa, 1906.
A tanító nevelői munkája az élet iskolájában. Gyergyószentmiklós, 1914.
Erdélyi Barázda naptára az 1924. szökőévre. Társszerkesztők: ORBÁN Balázs és GÁSPÁR József.
Felhasznált irodalom
CSÁKI Mihály: Szabó György. Székelység, II. évf., 1932. jan., 1. sz.
Magyar Sion, IV. évf., Esztergom, 1890, 624.
MONOKI István (összeáll.): A magyar időszaki sajtó a román uralom alatt 1919–1940. Budapest, 1941, 4. Online elérhető: https://monokirepertorium.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. dec. 23.)
NEMES Gyula: Aki a semmiből is teremteni tudott: Szabó György plébános. Keresztény Szó, 2011. 4. sz. Online elérhető: https://epa.oszk.hu/00900/00939/00126/keresztenyszo_ EPA00939_2011_04_07.html. (Letöltve: 2022. dec. 23.)
OSVÁT Kálmán, dr. (szerk.): Erdélyi lexikon. Nagyvárad, 1928, 265.
SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái, XIII. Budapest, 1909, 193.
VÁRADY Aladár – BEREY Géza (szerk.): Erdélyi monográfia. Szatmár, 1934, 479.
Internetes források
GULYÁS Pál: Magyar írók élete és munkái. Cédulatár. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, gulyaspal.mtak.hu/. (Letöltve: 2022. dec. 23.)
Szabó György szócikk. Magyar Katolikus Lexikon, http://lexikon.katolikus.hu/S/ Szab%C3%B3.html. (Letöltve: 2022. dec. 23.)
