Polonkay Tivadar, dr. (Nyírmihálydi, 1888. – München, 1952. jún. 8.) – református lelkész, az Erdővidéki Hírlapmunkatársa, a „kicsi magyar világban” behívott országgyűlési képviselő. Írói álneve: dr. Pap. Felesége, Molnár Erzsébet később Rozsondai Ádám lelkész felesége lett, Mikóújfaluban hunyt el.
Nincsenek forrásaink arról, hogy hol végezte az iskoláit és a teológiát. Gulyás Pál könyvtáros, lexikográfus szerint 1904-ben a Szatmár megyei Óvárin segédlelkész. A Maros megyei Székesen volt lelkész, amikor 1926-ban a magyarhermányi egyházközség egyhangúlag papjának választotta. A faluban lelkes munkával élénk társadalmi és művelődési életet teremtett, mellyel nagy népszerűséget és szeretetet szerzett magának. Rövid magyarhermányi tartózkodása alatt, az1925/26-os tanév folyamán a Szegedi Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán doktorátust szerzett, ugyanakkor ő indította el a falu művelődési házának az építéséhez az anyagi alap gyűjtését „négy színielőadás és bál 12 ezer lejt meghaladó jövedelmével, melyet »Népház alap« néven takarékba helyeztek”. (Már tíz éve Középajtán szolgált, de nem feledkezett meg volt egyházközségéről, 1936-ban 500 lejt adományozott az említett Népház építésére).
Meghívás útján 1926 januárjában a jobban jövedelmező középajtai egyházközségbe ment lelkésznek, ahol ünnepélyes beiktatására március végén került sor. Szolgálata ideje alatt kivette részét a vidék köz- és politikai életéből. 1926-ban a Magyar Párt középajtai tagozata elnökének, 1927 nyarán az Erdővidéki Református Egyházmegye ügyészének, 1932-ben az Erdővidéki Református Egyházmegye egyházmegyei tanácsosává választották. 1933 októberében már lelkészegyesületi elnökként említik, később esperes lett. 1934-ben a Magyar Párt erdővidéki tagozatának az alelnöke. 1940 októberében már az Országos Magyar Párt Háromszék megyei tagozatának az alelnökeként tesznek róla említést.
Középajta református egyházközségének hívei az ő kezdeményezésére és buzdítására adták össze azt a 10 ezer lejt, mely által lehetővé vált az, hogy a még 1914-ben Rápolthy Lajos szobrászművész által készített bronz mellképet és márványtáblát a neves tudós középajtai pap, történetíró Benkő József (1740–1814) betonból készített síremlékén 1927. június 27-én ünnepélyes keretek között felavathassák.
A második bécsi döntés után 1941 tavaszán Háromszék vármegye törvényhatósági bizottsága igazgatóválasztmányi, ugyanakkor kisgyűlési tagjául, április folyamán az Erdélyi Párt háromszéki tagozatának alakuló értekezletén alelnöknek választották. Miniszterelnöki javaslatra 1942 elején behívott országgyűlési képviselő lett. Erdővidéki képviselőként többször felszólalt a Tisztelt Házban. Az ő közbenjárására és szorgalmazására építették meg a Vadason keresztül vezető hadiutat azért, hogy Erdővidék alsó része is könnyebben megközelíthesse a megyeszékhelyet, Sepsiszentgyörgyöt, ugyanis a régebbi út hídvégi-árapataki szakasza akkor Dél-Erdélyhez tartozott. Képviselőként rendszeresen részt vett a háromszéki törvényhatósági bizottsági kisgyűléseken, háromszéki körutakon számolt be képviselői munkásságáról.
Nagyajtáról állítólag 1944 őszén, a katonai visszavonuláskor menekült el. Feltehetően ettől kezdve lett tábori főfelügyelő lelkész. Németországba 1945 áprilisában érkezett meg, április 17-én a cseh és osztrák határ mellett lévő bajorországi Wollabergbe irányították. Abban a csoportban volt, melyben Nyírő József író is. 1950-ben az egyik kimutatás szerint Bajorországban teljesített lelkipásztori szolgálatot. Feltehetően Münchenben telepedett le, mert ott hunyt el hatvannégy éves korában. Síremléke a Passau melletti Wollaberg temetőjében van.
A írással feltehetően fiatal lelkész korában kezdett foglalkozni. A már említett Gulyás Pál 1904-ből jegyezte egyik cikkét, melyet a Debreceni Protestáns Lapok adtak közre. Az 1925-ben Baróton induló Erdővidéki Hirlap állandó munkatársa lett. Egy időben (1928–29) dr. Pap álnéven közölt és írt vezércikkeket. Több közéleti, kisebbségi, de leginkább vallási témájú, egyházi ünnepekhez kapcsolódó cikk, illetve rövid beszámoló írója volt. Az Erdővidéki Hirlap híradása szerint 1928 júniusa végétől két hónapon át, amíg a főszerkesztő, dr. Fábián László szabadságát töltötte, ő szerkesztette a lapot.
A kisebbség és többségi nemzet közötti viszonyról alkotott nézetét 1926 januárjának első napjaiban így fogalmazta meg: „Szeresse minden ember a maga nyelvét, faját, vallását, s kultúráját, de becsülje s tisztelje a másét (…). Teljesítse mindenki a maga állampolgári kötelezettségeit, de adják meg mindenkinek nemzetiségre való különbség nélkül azokat a jogokat is, melyek Isten és a világ szerint megilletik. Ne legyenek az államnak édes és mostoha gyermekei (…). legyünk egyformák a kötelességben, de egyformák a jogokban is.”
Felhasznált irodalom
BENKE György: Párhuzamos valóság. Nyírő József regénye és Szilvássy Pál naplója. Zempléni Múzsa, 2006. 3. sz., 35–49.
Beszámoló a szegedi M. Kir. Ferencz József-Tudományegyetem 1922-23–1926-27. évi működéséről. Szeged, 1929, 423.
Erdélyi Helikon, XI. évf., 1938. jan., 1. sz.
Erdővidéki Hirlap, II. évf., 1926. jan. 3., máj. 30., 1, 22. sz.; III. évf., 1927. jún. 12., 18. sz.; IV. évf., 1928. júl. 22., 30. sz.; VIII. évf., 1932. júl. 3., 27. sz.; IX. évf., 1933. okt. 22., 40. sz.; X. évf., 1934. jún. 3.
Háromszék, 1994. jan. 8., 1043. sz.
HERMÁN M. János, dr.: Hitvallók és mártírok. Száműzöttek, menekültek, befogadók, maradók. Nagyvárad, 2018.
HERMÁN M. János: Magyar protestáns menekültek pásztorolása a nyugat-európai államokban 1944-től 1956-ig. In Kolumbán Vilmos József (szerk.): A reformáció öröksége. Kolozsvár, 2018, 268, 272, 277.
MÁTHÉ János: A magyarhermányi református egyházközség története. Barót, 2004, 30, 50, 51, 73.
NYÁRI Gábor: „45-ösök”. A német és osztrák területeken élő magyar emigráció története 1945–1956. Doktori (PhD) disszertáció. PPKE, Budapest, 2017. Online elérhető: http://real-phd.mtak.hu/488/19/nyari_gabor_disszertacio.pdf. (Letöltve: 2022. dec. 22.)
Székely Nép, LVIII. évf., 1940. okt. 27., 60. sz.; LIX. évf., 1941. ápr. 17., 26., 86, 94. sz.; LX. évf., 1942. febr. 13., márc. 7., ápr. 10., 24., máj. 8., jún. 28., szept. 22., 35, 54, 80, 92, 104, 145, 214. sz.
VIRÁG András – BALOG Irma: Magyarhermány száz év távlatából 1914–2014. Magyarhermány, 2015, 106.
Internetes források
GULYÁS Pál: Magyar írók élete és munkái. Cédulatár. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, gulyaspal.mtak.hu/. (Letöltve: 2022. dec. 23.)
