Nagy Aranka, Krecht Nagy (Sepsiszentgyörgy, 1940. okt. 25. – Sepsiszentgyörgy, 2015. okt. 16.) – a romániai kommunista rendszer áldozata, helyettesítő tanár, körvezető a Pionírházban, a Tanulók Klubjában, kéziratos lap szerkesztője. Református vallású. Apja, Nagy László különböző munkahelyeken, Észak-Erdély visszacsatolásakor a bíróságon dolgozott, majd az 1948-ban Sepsiszentgyörgy központjában nyitott könyvüzlet vezetője, politikai fogoly, Sepsiszentgyörgy város Pro Urbe-díjas polgára. Anyja, a budapesti születésű Márkos Aranka, a román királyság alatt csak román iskolába járhatott, az érettségi után a hatalom megfosztotta attól, hogy elvégezhesse a magyar tanítóképzőt. Testvére, Nagy Rozália középiskolai titkárnő. Férje, a román társadalom által szintén csak megtűrt, német származású, de magyar anyanyelvű Krecht József Rudolf technikus, áruszakértő, majd személyzetis. Gyermekeik: Rudolf elektromérnök, Emese zongoratanárnő, Lóránt-Zsolt marketinges, Alpár-László mérnök, fordító, könyvtáros.
Tanulmányait a Református Székely Mikó Kollégium Leánygimnáziumában végezte, majd az ezt felváltó Magyar Leánylíceumban érettségizett 1957-ben. Sikerrel felvételizett Kolozsvárra, a Bolyai Tudományegyetem magyar szakára. Csak másfél évig lehetett az egyetem hallgatója, amikor apját 1958 áprilisában a Román Népköztársaság elleni és revizionista összeesküvés vádjával letartóztatták, az egyetem dékánja „jóindulatúan” azt tanácsolta neki, mielőtt kicsapnák az egyetemről, önként távozzon, azonban írásos nyoma annak, hogy nem önszántából hagyta ott az egyetemet, nem maradt. Ekkor kezdődött el élete kálváriája, habár alig volt 18 éves, osztályellenségnek nyilvánították, nem kapott munkát, az ismerősök nem mertek köszönni az utcán, a Szekuritáté emberei mindenhol követték (leveleit még évtizedek múlva is felbontották, telefonját lehallgatták). Közben húgát is eltanácsolták az iskolából, idegen családokat telepítettek melléjük a két szoba, konyhás családi házukba, anyja nem kapott munkahelyet, nem volt mit enniük, a jóindulatú szomszédok adtak titokban annyi ételt, hogy éhen ne halljanak. Kilátástalanságában visszamenekült Kolozsvárra, sikerült bekerülnie egy áruszakértőket képző román tannyelvű technikumba, mivel szerencséjére, itt senkit sem érdekelt a származása.
A technikum után férjével Nagyváradra, onnan rövidesen Sepsiszentgyörgyre költözött. A Ceaușescu hatalomra kerülése utáni fellazulás éveiben kitartóan kérvényezve sikerült engedélyt nyernie, hogy folytathassa Kolozsváron a magyar szakot, azonban lánya betegsége miatt le kellett mondania az egyetemről. Sepsiszentgyörgyről négytagú családjával Balánbányára költözött. Sepsiszentgyörgyre – szülni mindig hazament a szüleihez – legkisebb fia megszületése után költöztek vissza.
Akkor állt be fordulópont az életében, amikor régi iskolatársainak köszönhetően helyettes tanárnak hívták a 7. számú Általános Iskolába (ma Gödri Ferenc Általános Iskola). Minden tantárgyat elvállalt, tanított magyar és román nyelvet, biológiát, franciát, németet. Közben párhuzamosan a zeneiskolában is tanított. Kiváló rajzosként sok szemléltető eszközt készített. Képességét hasznosítandó, hogy a Pionírtanácsnak mindig keze ügyében legyen, ha valamit írni, rajzolni kellett felvonulásra, kiállításra, a Pionírházban a Fantázia Kör vezetőjeként alkalmazták, ez lett az állandó munkahelye.
A rendszerváltás után a Tanulók Klubja Fantázia Műhelye körének tanulóival 1991–92-ben Cini címmel kézzel írott és rajzolt lapot szerkesztett, állított össze. Melléklapjai a Griff, Cinóber, Krinolin, Írisz, Arita, Aranyeső szintén kézzel voltak írva és rajzolva. Mindegyikük irodalmat, történelmet, népszokásokat, különféle érdekességeket, művészeti ismertetőket, játékot, fejtörőket tartalmazott. Megőrzött példányaik ma már ritkaságszámba mennek.
Gyermekek sorát tanította meg rajzolni és irányította a Művészeti Líceumba. Továbbra is igénybe vették rajztudását, címereket, emblémákat tervezett az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének, a cserkészeknek, a táborigazgatóságnak, könyvjelzőket készített, plakátokat, díszokleveleket tervezett a Tanulók Klubja számára, irodalmi rejtvényeket rajzolt, melyek a Tik-tak gyermeklapban, a Cimborában és a nyelvápolók Édes anyanyelvünk című lapjában jelentek meg. Ő illusztrálta Mészely József Vakációs füzetét, Kádár Gyula: Sepsiillyefalva templomvára, Zsigmond Győző: Nyelvi rejtvény, játék, verseny című kiadványait.
Felhasznált irodalom
KELEMEN József: A sepsiszentgyörgyi Községi Felső Leánytanodától a Mikes Kelemen Líceumig. Sepsiszentgyörgy, 2009, 246.
KÓNYA Ádámné RÁC Éva (szerk.): Mi, az ’57-esek. Emlékkönyv. Sepsiszentgyörgy, 2017, 172–175.
KUSZÁLIK Péter: A romániai magyar sajtó 1989 után. Budapest–Kolozsvár, 2001, 55, 76. Online elérhető: https://kuszalik2.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. dec. 22.)
