Mihály László Barna, Cs. Mihály (Csíkkarcfalva, 1905. júl. 19. – Csíktaploca, 1945. dec. 10.) – költő, újságíró, szerkesztő. Mihály László Barna – Taplocza, illetve Csíksomlyói Mihály formában is használta a nevét. Római katolikus vallású. Anyja, özvegy Mihály Mátyásné nyugdíjas közjegyzőné. Nővére, Mihály Lujza Margit 1926-ban végzett a Csíksomlyói Római Katolikus Tanítóképzőben és tanítónői képesítést szerzett. Felesége Balogh Ilona.
Csíktaplocán járt elemi iskolába. A Csíksomlyói Római Katolikus Főgimnáziumba az 1915/16-os tanévtől iratkozott be. Középiskoláit az ötödik osztály elvégzése után félbeszakította. További tanulmányairól nincsenek adatok.
Neve, mint újság-, illetve hírlapíró az 1920-as évek közepétől tűnik fel. A Nemzeti Liberális Párt Csík megyei tagozatának hivatalos szerveként 1926 decemberében Csíkszeredában indított, 1928-ban megszűnt Dacia című román és magyar nyelvű „független kritikai, társadalmi és kulturális hetilap” magyar irodalmi anyagának munkatársa Kósa Lajossal. Később a Sepsiszentgyörgyön 1929 szeptemberével indított Délkelet c. lap csíkmegyei szerkesztője az 1930. évi 23., majd társszerkesztője a 32. számig. A Sebestyén László felelős szerkesztő által 1927 októbere közepétől kiadott Maros című „független politikai napilap”-hoz 1929. dec. 13-tól csatlakozott hírlapíróként, mint „Csík megyei szerkesztősége és kiadóhivatala” csatlakozott. Rövid ideig maradt, 1930. febr. 25-el kilépett. Az 1930-as években több erdélyi újság tudósítója. Feltehetően azonos Mihály L. Barnával, aki 1932 második felében a Lugoson megjelenő A Móka szatirikus heti vicclap 20–22. számainak munkatársa volt. Egyik feltáró cikkéért haragosai saját lakásában támadták meg, míg ő a padlásra menekült, és segítségért kiáltozott, anyját és nagyanyját megverték. Egy másik alkalommal a bíróság őt ítélte el 14 napra, mert magát törvényszéki tisztviselőnek adva ki az érintetteket olyan nyilatkozatra vette rá, amellyel a kolozsvári közoktatásügyi felügyelő által feljelentett csíkrákosi Grigore román tanító házaspárt próbálta a lapokban tisztára mosni.
Versírással feltehetően ugyancsak az 1920-as évektől kezdett foglalkozni, egyre-másra adta ki versesköteteit. A Brassói Lap szerint 1933-ban az Averescu-féle párt csíkmegyei egyik első embere, dr. Vasu „talált rá”, és lett amolyan udvari költő, s „ez a magát ízig-vérig székelynek nevező ember írja a párt propaganda verseit. Ezekkel árasztják el a Székelyföldet. Csapnivaló rossz versek…”, írta a tudósító. Egy-két újság kivételével (Az Ellenzék 1931. 134. sz., Déli Hirlap 1935. 232. sz.) a legtöbb lap versei nagy részét gyengének, őt magát tehetségtelennek, rossz poétának, „irodalmi tolvajnak” tartotta. Felfedezték, hogy plagizált névrokona, Mihály László szintén székelyföldi, Budapesten élő költő verseiből, magyarra fordított román versekből „lopkodott” verssorokat, versszakaszokat. Walter Gyula megállapította a Pásztortűzben, hogy második verses füzete, az Öröktűz (1928) épp olyan, mint az előző, A végtelen felé (1927): „káosz, kiformátlanság, zavarosság, téma és forma elnagyolás, fiatalos elkönnyelműsködés” az egész.
A második bécsi döntés után, feltehetően azért is, mert a „kisebbségi időben” ellenzéki „műkedvelő” újságíró volt, szidalmazta a magyar vezetőket, odasimult a helyi román politikai hatalmasságokhoz, otthagyta Székelyföldet, Pesten próbálkozott megélni. A fővárosi lapoknak verseket küldött, de azok színvonaltalanok voltak, a szerkesztők visszautasították. Mindezek ellenére magát „hírneves székely írónak, újságírónak, szerkesztőnek, vallási és szerelmi költő”-nek tartotta. 1944-ben Orbán István járásbírósági irodaigazgató válófélben lévő lányát, a fiatal János Andrásnét szerette volna feleségül venni, azonban a család elutasította. Pestszentimrén betört a járásbíró családjához, szidalmazta és pisztollyal fenyegette őket. A törvényszék zsarolás, magánlaksértés és rágalmazás vádjával egy év börtönre ítélte. Ezek szerint az a feltételezés, hogy megjárta a frontot és a háború befejezése után 1945-ben csonttá soványodva került volna onnan haza, megkérdőjelezhető. Röviddel hazatérése után Csíktapolcán hunyt el.
Fontosabb művei
A végtelen felé. Csíkszereda, 1927.
Öröktűz. Csíkszereda, 1928.
Keleten pirkad. 1930.
Lármafa Csíkország felett. Csíkszereda, 1934, Kolozsvár, 1940?
Bíbor hajnalon. Arad, 1935.
Bomlik az ősz. Kolozsvár, 1936.
Búg a Bálványos. Kolozsvár, 1937.
Fenyő a hegytetőn. 1. kiadás Kolozsvár, 1937?, 2. kiad. Kolozsvár, 1938.
A lélek, ha sikolt. Kolozsvár, 1938.
Felhasznált irodalom
Brassói Lapok, XXXIX. évf., 1933. márc. 20., dec. 13., 66., 295. sz.
Déli Hirlap, XI. évf., 1935. okt. 18., 232. sz.
Ellenőr, XV. évf., 1928. szept. 2., 18. sz.
Literatura, III. évf., 1928. szept., 9. sz.
Maros, III. évf., 1929. dec. 13., 285. sz.; IV. évf., 1930. febr. 25., 45. sz.
MIRK László: Két költő mindenestől összeboronálva. Székelyföld, XIX. évf., 2015. máj. 1., 5. sz., 57–66.
MONOKI István (összeáll.): A magyar időszaki sajtó a román uralom alatt 1919–1940. Budapest, 1941, 29, 114. Online elérhető: https://monokirepertorium.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. dec. 20.)
Napkelet, VII. évf., 1929. jan. 1., 1. sz.
RAJNAY Tibor: Csíksomlyói Mihály László barna, a hírneves székely író, újságíró, szerkesztő, vallási és szerelmi költő csodálatos kalandjai Csíkországtól Budapestig. Székely Nép, LXII. évf., 1944. júl. 13., 156. sz.
Székely Nép, LXII. évf., 1944. jún. 23., 140. sz.
Székely Szó, I. évf., 1941. dec. 21., 10. sz.
WALTER Gyula: Mihály László Barna Öröktűz. Pásztortűz, XIV. évf., 1928. okt. 21., 21. sz.
Internetes források
Dacia (hetilap) adatlap. Wikipedia.org. https://hu.wikipedia.org/wiki/Dacia_(hetilap). (Letöltve: 2022. dec. 20.)
Délkelet (hetilap) adatlap. Wikipedia.org. https://hu.wikipedia.org/ wiki/D%C3%A9lkelet_(hetilap). (Letöltve: 2022. dec. 20.)
Mihály László Barna szócikk. Hargita megyei személyiségek adatbázisa, Kájoni János Megyei Könyvtár. http://szemelyisegek.konyvtar.hargitamegye.ro/hu/d/98/span-classunder mihaly-laszlo-barnaspan. (Letöltve: 2022. dec. 20.)
