Márk Mihály (Kovászna, 1880. dec. 10. – Parajd, 1965. dec. 7.) – református lelkész, egyházi író, lapszerkesztő, elbeszélő, az Erdély-részi Hangya Szövetkezet elnöke. Apja, Márk Mihály a kovásznai református egyházközség kispapja Incze György lelkész mellett, egyben az iskola vallástanítója. Későn, 48 éves korában házasodott és vette feleségül a csupán 17 éves barátosi születésű Mircse Zsuzsannát. Családjukban kilenc gyermek született, öten érték meg a felnőttkort (Imre, Albert, Ilona, Ferenc és ő). Első felesége, Csűrös Sarolta öt leány- (Sára, Magda, Zsuzsa, Piroska és Rózsika) és egy fiúgyermeket (Lajos, korán meghalt) hozott a világra. Második felesége a pákéi születésű Nagy Irén, aki házasságuk után alig egy évre, kevéssel a szülés után meghalt, nyolc napra rá követte Lajos (II.) nevű csecsemője is. Harmadik felesége Péterffy Erzsébet, akitől két fia, Imre és Mihály született.
A kovásznai öt elemi után 1892-ben került a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégiumba, 1900-ban érettségizett. Anyja és bátyja kívánságára a kolozsvári teológiára felvételizett, azzal a titkos szándékkal, hogy „kellő időben” átlép a tanári pályára. Negyedéves korában Bartók György püspök Héjjasfalvára küldte a beteg Adorján László helyettesítésére segédlelkésznek. Innen néhány hónap után, 1904 októberétől a püspök Aranyosegerbegyre, az ottani nagyon idős lelkipásztor mellé helyezte segédlelkésznek. Az itteni szolgálati ideje alatt tette le mindkét papi vizsgáját, és szerezte meg oklevelét.
Csekefalván lett rendes lelkész, ahol 1905. október 1-én jelentkezett. Az egyházközséghez tartoztak az unitárius többségű Szentábrahám, Magyarandrásfalva, Gagy és Kismedesér református lakói is. Az egyházközségnek 1884-től nem volt állandó papja, szolgálata alatt hozzákezdett az elhanyagolt egyházi épületek, templomok rendbetételéhez. Kezdeményezéseit az utána következők valósították meg, mert 1908-ban az agyagfalvi egyházközség hívei egyhangú elhatározással meghívták papjuknak, ahová október 11-én köszöntött be. Egy megbomlott, vallását szerre elhagyó, baptista hitre térő gyülekezetbe érkezett, ahol először a hívek lelkében, majd az egyházközség épületeiben kellett rendet rakni. A kántori lakot 1909-ben kibővíttette, 1913-ban új paplakot építtetett, egyházközsége anyagi segítségével a templom tornyát javíttatta. A világháború alatt az egyházközségéhez tartozó iskolákban a hadkötelezett tanítókat helyettesítette, napközi otthont vezetett, falujából frontra vitt katonákkal levelezett, hadikölcsönöket jegyeztetett több százezer korona értékben, a Gazdakör útján a gazdák részére nyújtott anyagi segélyezéseket rendezte, számos esetben a hadiözvegyek ügyeit intézte.
Az új impérium kezdetén, 1919 szeptemberében magyar tannyelvű felekezeti iskolát indított be a volt tanítókkal, de azt 1920 decemberében hatóságilag bezárták, az állami iskola céljaira lefoglalták. Amikor pár év alatt már teljesen román nyelven folyt az oktatás, 1923-ban bevezette a parókián a vasárnapi iskolát, melynek irányítását később a felesége vett át. Közben egy 350 kg-os új harangot öntetett, a templom orgonáját átépítette, a faluban az első világháború hőseinek díszes emléket állíttatott.
Egyházmegyei téren tanácsbíró, majd tanácsos, 1928-ban belmissziói előadó, majd 1941-ig nőszövetségi titkár lett. Részt vállalt az Erdély-részi Hangya Szövetkezet kiépítésének a szervezésében, a falujában lévő szövetkezet ügyvezető igazgatójának 1924-ben választották meg. A keresztúr vidéki szövetkezetek 1930-as közgyűlésén a központi vezetőség tagjai közé választották, 1940-től felügyelőbizottsági tag, 1943-tól alelnök, végül elnök lett. 1945 után már csak külső szemlélője annak, amit a népi demokrácia nevében az új rendszer elkövetett.
Írni, cikkezni az első világháború elején kezdett. Közérdekű és gazdasági irányoltságú cikkeket írt, az egyház lapjaiban egyre gyakrabban kezdtek napvilágot látni „a különböző irányú” írásai. Trianon után a székelykeresztúri lelkész, Nagy Lajos kezdeményezésére néhány lelkésztársával indították meg 1922. december 1-jével a Harangszó című lapot, melynek előbb munkatársa, 1928-tól szerkesztője, 1931-től az 1938. március 20-i betiltásáig felelős szerkesztője volt. A „református vallásos néplap” annyira olvasott lett, hogy szerkesztősége ideje alatt 1000 példányról 10 000-re, oldalszámban 8-ról 16–18 oldalra emelkedett, és bár a közben megjelenő hasonló, református vallási elkötelezettségű folyóiratok terjedésével a megrendelői tábor lassan csappanni kezdett, mindvégig életképes maradt. A nagyobb gondot a román cenzúra, a kiadóhivatalt nyomasztó adók sújtották, s közben az egyre gyakrabban ismétlődő házkutatások, az elkobzott lapok, kéziratok miatti aggodalom, a kellemetlenkedő csendőrök jelentették, akik még a feleségét sem kímélték a gyalázkodásoktól. A Harangszó beszüntetése után az 1939-ben indított székelyudvarhelyi Református Gyülekezeti Életrovatvezetője 1940 augusztusáig, emellett a kolozsvári Református Szemle és a Kálvinista Világ munkatársa volt.
A lapszerkesztés mellett gyakran írt a Református Szemlébe, a zilahi Lelkipásztorba, a Kálvinista Világba, az enyedi Szövetkezésbe, elbeszélései a Református Naptárban és a Hangya Naptárban láttak napvilágot. Rendes papi szolgálata 25 éves emlékére 1930-ban Nekem az élet Krisztus címmel egy kötet temetési beszédet jelentetett meg a Harangszókiadásában.
Felhasznált irodalom
KELEMEN József (szerk.): A Székely Mikó Kollégium emlékkönyve 1859–1994. Sepsiszentgyörgy, 1996, 197.
KÓNYA Ádám: A Mikóból indultak… Sepsiszentgyörgy, 2000, 44–45.
Márk Mihály szócikk. In DÁVID Gyula (főszerk.): Romániai magyar irodalmi lexikon. III. kötet, Kh–M. Bukarest, 1994, 472–473. Online elérhető: https://kriterion.ro/ glossary/mark-mihaly/. (Letöltve: 2022. dec. 20.)
MONOKI István (összeáll.): A magyar időszaki sajtó a román uralom alatt 1919–1940. Budapest, 1941, 72. Online elérhető: https://monokirepertorium.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. dec. 20.)
Internetes források
MÁRK Mihály: Önéletrajz. A Kibédi Péterfy család oldala. http://www.peterfy.eu/ sites/default/files/M%C3%A1rk%20Mih%C3%A1ly%20%C3%B6n%C3%A9letrajza.pdf.(Letöltve: 2022. dec. 20.)
PÉTERFY Ferenc: Két lelkész család. A Kibédi Péterfy család oldala. http://www.peterfy.eu/sites/default/files/P%C3%A9terfy%20Ferenc%20K%C3%A9t%20lelk%C3%A9sz%20csal%C3%A1d.pdf.(Letöltve: 2022. dec. 20.)
