Lakatos Imre, eredetileg Lefkovics (Marosvásárhely, 1882. ápr. 23.– Auschwitz, 1944 ősze), – újságíró, szerkesztő, esszéíró. Izraelita vallású.
A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát, de a gyakorlatba való ültetés helyett újságírói tanulmányútra ment Párizsba 1907-ben. A francia fővárosban napilapok és folyóiratok munkatársa. Az első világháború kitörését követően a noirmoutier-i fogolytáborba zárták, ahol megismerte Kuncz Aladárt. A fogságból Svájcba menekült, ahol újságíróként dolgozott. Egyes források szerint 1919-ben, míg a korabeli sajtó szerint csak 1922-ben tért vissza szülővárosába. A Zord Idő munkatársa, ahol főleg természettudományi, lélektani és filozófiai cikkeket közölt. (Kuti Márta szerint Lakatos nem volt soha a lap munkatársa.) 1925-ben Kolozsvárra költözött, ahol az Ellenzék külpolitikai rovatát szerkesztette 1941-ig. 1926-tól mintegy másfél évtizedig a szélsőjobboldali idealizmusok veszélyeiről és az antiszemitizmus ellen küzdött. Külpolitikai eseményeket, glosszákat közölt. 1931-ben tagja az Erdélyi Helikon szerkesztő munkacsoportjának, ahova korábban is már bedolgozott. Kuncz Aladár halálakor (1931) tematikus emlékszámot állított össze és átvette a lap szerkesztését. Munkatársa volt a kolozsvári Független Újságnak. Írásai a Kalauz, az Erdélyi Helikon és a Pásztortűz oldalain jelentek meg. Filep Tamás Gusztáv szerint Lakatos Kuncznál szélesebb műveltséggel rendelkezett, aki „a francia, a német és az angol kultúra, művészet, természettudomány és bölcselet valamennyi fontos irányzatát és gondolkodóját ismerte – ez meglátszik a Helikonban megjelent írásaiban”. Jól beszélte a felsorolt három nyelvet.
1941-ben a zsidóellenes törvények következtében megfosztották újságírói állásától, hiába tért át a római katolikus vallásra. 1944-ben, Kolozsvár német megszállását követően a gestapó elfogta, és előbb az ottani gettóba, majd onnan az auschwitzi haláltáborba deportálták.
1923-tól tagja volt a Kemény Zsigmond Társaságnak, székfoglalóját George Bernard Shaw művészetéről tartotta. Tagja volt a kolozsvári Unió szabadkőműves páholyának. Kuncz halálát követően lett a helikoni íróközösség tagja. Egyik kezdeményezője volt az erdélyi magyar Pen Clubnak.
Fontosabb művei
Költemények. Nagybánya, 1930.
A tragikus remekmű. 1931. 7. sz., 551–552.
Nacionalizmus Franciaországban. Erdélyi Helikon, 1930. 4. sz., 291–301.
Felhasznált irodalom
ANTAL Erika: A helikoni íróparlament mártírjaira emlékeztek Marosvécsen. Székelyhon.ro, 2019. aug. 11.https://szekelyhon.ro/aktualis/a-helikoni-iroparlament-martirjaira-emlekeztek-marosvecsen (Letöltve: 2021. júl. 16.)
A Szabadkőműves dosszié. A Magyar Királyi Belügyminisztérium szabadkőművesek megfigyeléséről szóló jelentése, 1938. Közreadja, bevezetővel és jegyzetekkel ellátja KÁNTÁS Balázs – SZABÓ Piroska. Nagy Lajos Kiadó, 2019., 51.
BODOLAI Gyöngyi: Emlékkonferencia a helikoni íróparlament mártírjairól. Népújság, LXXI. évf., 2019. aug. 20., 187. (20268) sz., 5.
CSAPODY Miklós: A Dumaposta asztaltársaság. Korunk, III. folyam, XXIX. évf., 2018. 8. sz., 37–48.
Erdély, III. évf., 1946. nov. 17., 262. sz.
KUTI Márta: Még mindig súly alatt a pálma? Látó, XVI. évf., 2005., 4. sz., 128–129.
Lakatos Imre szócikk. In DÁVID Gyula (főszerk.): Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. III. kötet, Kh–M. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1994, 315–316. Online elérhető: https://kriterion.ro/glossary/lakatos-imre/. (Letöltve 2022. dec. 16.)
Lakatos Imre szócikk. In KENYERES Ágnes (főszerk.): Magyar életrajzi lexikon. Harmadik, kiegészítő kötet A–Z.Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981, 458. Online elérhető: https://mek.oszk.hu/00300/00355/html/index.html. (Letöltve 2022. dec. 16.)
LIGETI Ernő: Súly alatt a pálma. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2004, 106, 129, 252, 284, 308, 317.
MONOKI István: Magyar könyvtermelés Romániában (1919–1940). I. kötet: könyvek és egyéb nyomtatványok.Budapest, 1997, 142, 159, 279. Online elérhető: https://monoki.adatbank.ro/. (Letöltve 2022. dec. 16.)
OSVÁT Kálmán (szerk.): Erdélyi Lexikon. Szabadsajtó Könyv- és Lapkiadó Rt., Nagyvárad, 1928, 167.
VÁRADY Aladár – BEREY Géza: Erdélyi Monográfia. Gloria Könyvnyomda és lapkiadó vállalat, Szatmárnémeti, 1934, 273.
VERES Emese-Gyöngyvér: A Transzilván próféta. Pro Minoritate, 2017. 3. sz., 72–102.
Internetes források
M[ÉSZÁROS] Tímea: Elfeledett erdélyi életutak nyomában: a helikoni íróparlament mártírjai. Főtér.ro, 2019. máj. 11. https://foter.ro/cikk/20190511_elfeledett_erdelyi_ eletutak_nyomaban_a_helikoni_iroparlament_martirjai/. (Letöltve: 2021. júl. 16.)
