MEGOSZT  

Koréh Endre, id. (Budapest, 1878. máj. 1. – Budapest, 1953. júl. 23.)

Közzététel: 2022-12-30
Szerző: DEMETER Lajos
Kategória: Sajtó



Koréh Endre, id. (Budapest, 1878. máj. 1. – Budapest, 1953. júl. 23.) – református lelkész, alkalmi nótaszerző, helyi ellenzéki politikus, lapalapító. Családja Háromszékről származott Magyarországra. Apja, Koréh István, anyja Tatay Karolina. Első felesége Kiss Anna. Második felesége, dr. Masznyik Endre evangélikus lelkész, tanár, teológiai igazgató húga, Masznyik Jolán. Harmadik felesége Pálffy János kaposvári kocsigyáros lánya, Pálffy Teréz. A családban öt gyermek született: István, Endre, Gyöngyi, Erzsébet és Zoltán. Közülük az egerbegyi születésű Kiss Annától született Koréh Endre Miklós (1906–1960) kiváló operaénekes lett.

 

Elemi és középiskolai tanulmányait és a teológiát 1878–1895 között Budapesten végezte. 1899-től, mint első segédlelkész Budapesten szolgált. 1901. július 21-én Erzsébetváros választotta meg lelkipásztorává. Szószékét augusztus 11-én foglalta el. Több mint háromévi szolgálat után, 1904 augusztusában innen hívták meg Sepsiszentgyörgyre első lelkésznek. Új állomására 1904. október 14-én érkezett meg. A beiktatásakor elhangzott beszédeket, prédikációját külön füzetben is kiadták. Címe: A sepsiszentgyörgyi Ev. Református Egyházközség első lelkészének tiszt. Koréh Endre úrnak papi hivatalába való beiktatása – 1904. évi október hó 16-án (Sepsiszentgyörgy, 1904).

 

Aktív részt vállalt Háromszék vármegye, illetve Sepsiszentgyörgy városának politikai és kulturális életéből. 1905 januárjában a református bálon például Wagner Tannhäuser operájáról tartott előadást, ugyanakkor „a műkedvelőtársak mellett ő is énekelt”. Az 1906-os választások alkalmával Függetlenségi és 48-as Párt-programmal jelöltette magát mint képviselő, azonban dr. Bene István ügyvéd javára lemondott. Egyik alapítója az 1906-tól Sepsiszentgyörgyön megjelenő politikai, közgazdasági és szépirodalmi lapnak, a Független Székelységnek, amely, mint azt a fejlécén megjelentették, a Háromszékmegyei Függetlenségi és 48-as Központi Párt hivatalos lapja volt. 1907 októberében pártja tisztújító gyűlésén elnöknek választották. 

 

Az első világháború első felében háborús és katona versek megzenésítésével is foglalkozott. Többek között megzenésítette Sipos Zoltán hadbavonult és hősi halált halt fiatal színész Katóka, a Háromszéken jól ismert Szabó Jenő pap-költő Barna kislány... című háborús versét. A helyi sajtó híradása szerint az előbbit először a sepsiszentgyörgyi Vöröskereszt-estélyen adták elő sikerrel, a másodikkal kapcsolatban kiemelték, hogy „néhány más háborús verssel (...) ezek alkotják háborús dalai harmadik sorozatát”.

 

A világháború végén részt vett a Székely Hadosztály megszervezésében, amelynek tábori lelkésze, illetve dandár lelkész volt. A hadosztályával történteket „Erdélyért”. A székely hadosztály és dandár története 1918–1919 címmel írta meg. Kétkötetes visszaemlékezése 1929-ben Budapesten látott napvilágot. Második kiadására a Magyar Ház Kiadó vállalkozott 2000-ben.

 

Egy 1938-ból származó forrás szerint 1928. január 1-jétől mint nyugdíjazott missziói lelkész Kabán élt. 1928 előtti szolgálati éveit a Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventje nem számította be, hivatalosan csak 1928-tól kezdett szolgálni. Adatok hiányában 1938 utáni életútja ismeretlen.

 

Közgazdasági és egyéb témájú cikkeit a Protestáns Egyház és Iskolai Lapokban, az Erdélyi Protestáns Lapokban, a Magyar Szóban, Magyar Közéletben, a kolozsvári Újságban, a budapesti Kis Tükör családi hetilapban, a Székely Népben és a Független Székelységben (legtöbbjét névtelenül) adta közre. Egyházi beszéde A református papság jövője 1901-ben Dicsőszentmártonban, Interieur című színpadi jelenete 1914-ben a sepsiszentgyörgyi Székely Népben jelent meg.

 

Nyomtatásban kiadott munkáinak egy része a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság Protestáns Családi Könyvtár (Koszorú) sorozatában láttak napvilágot. Ilyen a Bocskai István és a bécsi béke (a sorozat 17. száma, Budapest, év nélkül), A beresztei lelkész (a sorozat 23. száma, Budapest, év nélkül, második kiadása a sorozat Népies kiadványai 115. száma, Budapest, év nélkül) és Az elő-reformátorok (a sorozat Népies kiadványai 189. száma, Budapest, év nélkül, második kiadása ugyanebben a sorozatban Budapesten, szám és év nélkül).

 

Halovány csillagok (8 képpel, Debrecen, 1912); Képek a magyar protestáns egyháztörténetből I-II. (Debrecen, 1912) és a Bibliai képek gyermekek számára (Debrecen, 1912) című könyveit a Hegedűs és Sándor Könyvkiadó Hivatala adta ki.

 

 

Felhasznált irodalom

Független Székelység V. évf., 1910. nov. 20., 128. sz.

RUGONFALVI KISS István (szerk.): A nemes székely nemzet képe. III. kötet. Debrecen, 1940, 204.

Sepsiszentgyörgy rendezett tanácsú város 1906. évi közigazgatási állapota. Gödri Ferenc polgármester évi jelentése. Sepsiszentgyörgy, 1907, 17–18.

Székely Nép, XXII. évf., 1905. jan. 7., 3. sz.; XXXIV. évf., 1916. febr. 17., ápr. 22., 18, 22. sz.

 

Internetes források

Koréh Endre gyászjelentése. Pannon Digitális Egyesített Archívum, Országos Széchényi Könyvtár. https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/177985. (Letöltve: 2022. dec. 15.)



ELŐZŐ SZÓCIKK

KÖVETKEZŐ SZÓCIKK

Eszmecsere a szócikkről