MEGOSZT  

Ferencz Gyárfás (Csíkmenaság, 1902. dec. 23. – Mezőberény, 1974. jan. 4.)

Közzététel: 2022-12-30
Szerző: DEMETER Lajos
Kategória: Sajtó



Ferencz Gyárfás (Csíkmenaság, 1902. dec. 23. – Mezőberény, 1974. jan. 4.) – újságíró. Apja Ferencz Ágoston, édesanyja Nagy Júlia. Római katolikus. Tizenhat gyermekük született, de csak hat nőtt fel: három fiú és három leány. Ő volt az első gyermek a családban. Felesége borosjenői Korényi Olga. Hét gyermekük született, közülük Júlia, Magdolna, Attila és Csaba nevét sikerült kideríteni. Ferencz Attila Péter a Műegyetem Közgazdaságtudományi Karán végzett, a Rákosi-rendszerben koholt vádak alapján az úgynevezett közgazdász-perben 1955-ben 8 évre börtönre ítélték. Dr. Ferencz Csaba István űrkutató villamosmérnök, egyetemi magántanár, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Geofizikai és Űrtudományi Tanszéke űrkutató csoportjának szakmai vezetője. Az ő lánya, dr. Ferencz Orsolya villamosmérnök, űrkutató, a Negyedik Orbán-kormányban miniszteri biztos. 

 

Az 1913/14-es tanévtől kezdődően a csíkszeredai Római Katolikus Gimnáziumban tanult. Az első világháború végén, 1919-ben hetedikes gimnazista korában kimaradt az iskolából, belépett a Székely Hadosztályba, és a végsőkig harcolt. Társaival együtt a románok fogságába esett. Nagyváradon fogoly, ahol megkínozták. Sikerült megszöknie, nem jött haza szülőföldjére. Borosjenőn lett segédjegyző, itt alapított családot. Székelyföldre családjával a harmincas évek elején költöztek haza. Zsögödön, majd Csíkszeredában laktak. Hazatérése után nem sokkal a Brassói Lapok székelyföldi tudósítója, majd szerkesztője lett. Szülőföldjéért rajongó, nemzetét féltő újságíró volt. Székelyföld problémáit tárgyilagos és alapos felkészültséggel ismertette és tárta a közvélemény elé. Szókimondó tudósításai miatt sok sajtópert indítottak ellene a román bíróságokon.

 

A második bécsi döntés után a Székely Nép Csík megyei szerkesztője, később főmunkatársa volt. Az Országos Magyar Sajtókamara elnöke 1941 októberében, mint az újságírói főosztály L szakosztályának tagját és a Székely Népfőmunkatársát Háromszék, Csík, és Udvarhely vármegyék területére kiterjedő hatáskörrel a Sajtókamara székelyföldi titkárának nevezte ki. Részt vett a második világháborúban, 1942 júniusában a Budapestről induló haditudósító századdal került a keleti hadszíntérre. Haditudósítóként az első vonalból küldte tudósításait, riportjait az ország különböző lapjaiba (Székely NépPécsi NaplóSzentesi NaplóMagyar NépUj-Somogy stb.), legtöbbjét a Hadsereg Híradóba. Horthy Miklós 1943 márciusában, mint újságíró hadapródőrmesternek a haditudósítói szolgálatban kifejtett érdemei elismeréséül a Magyar Ezüst Érdemérem hadiszalagon kitüntetést adományozta. Az Országos Magyar Sajtókamara igazgatóválasztmánya által meghirdetett haditudósító pályázaton 1944 januárjában megosztva elnyerte a pályadíjat. Az Ellenzék híradása szerint a haditudósítók közül a frontról ő közölte a legtöbb háborús írást. Hazakerülve a frontról továbbra is a Székely Nép, emellett az Ellenzék, a Keleti Ujság, Magyar Lapok, az Erdélyi Néplap és a Csíki Lapokszékelyföldi munkatársa volt. 1944 első hónapjaiban részt vett a „csíki falulátogató akció”-ban, ahol előadásokat tartott. A front közeledtekor családja Aradra menekült. Részt vett Csíkszereda kiürítésében, ezt követően a Magyarország területén lezajlott harcokban. 1944 végén a nyilasok a Hadsereg Híradóban megjelent Mezítlábas nemzetvezető cikke miatt körözték, hogy el ne foghassák, tiszttársai bújtatták. A nyugati határ közelében, Iváncnál hadifogságba esett. A focșani-i fogolytáborból vitték a Szovjetunióba. Még hadifogoly volt, amikor 1945-ben a Maniu-gárda kutakodott utána, hogy kivégezhesse. Nem sok idő múltával, 1946 februárjában a kolozsvári Népbíróság köröztette és idézte törvény elé, április 15-én a „fasiszta újságírók peré”-ben távollétében 8 év börtönre ítélte. A vádbeszédet ellenük céhbelijük, Bányai László mondta. A fogságból 1947-ben került haza Csíkszeredába, ahonnan nyomban menekülnie kellett. Vasutasok segítségével jutott el Brassóba, onnan Aradra. Családjával innen jutottak át Mezőberénybe, ahol felesége rokonainak egy része élt. Hogy ne tudják beazonosítani, szülőhelyéül Gyimesközéplokot, foglalkozásként a mezőgazdasági vándorelőadót jelölte meg. A magyarországi szövetkezetesítéskor földrendezőként dolgozott, közbelépésének és román nyelvismeretének köszönhető, hogy Nagybecskereken az ellenálló falu népébe a hatalmi szervek nem lövettek bele. Káderlapja szerint szakmailag felkészült volt, de mint volt horthysta tisztet el kellett bocsátani az állásából. Mezőberényben halt meg és temették el. Miután felesége Budapesten 1965-ben meghalt, fia exhumáltatta. Feleségével együtt a Rákoskeresztúri Köztemetőben nyugszik.

 

 

Felhasznált irodalom

Az Erdélyi Róm. Kath. Státus Csíkszeredai Főgimnáziumának értesítője az 1919–20-ik tanévről. Brassó, 1920, 27.

BOZSIK József: Űrszondák útjai merre vezetnek – beszélgetés dr. Ferencz Csaba űrkutatóval. Székelyföld, VI. évf., 2002. 8. sz., 37–44.

Ellenzék, LXV. évf., 1944. febr. 11., 33. sz.

Erdélyi Magyarság, IX. évf., 1998. jan. 1., 33. sz.

KIRJÁK Károly: Emlékszünk reájuk. Szabad Szó, III. évf., 1946. júl. 21., 163. sz.

KUSZÁLIK Péter: Erdélyi hírlapok és folyóiratok 1940–1989. Budapest, 1996, 165. Online elérhető: https://kuszalik1.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. dec. 12.)

Népi Egység, III. évf., 1946. jan. 26., 20. sz.

Szabad Szó, III. évf., 1946. ápr. 15., 87. sz.

Székely Nép, LIX. évf., 1941. okt. 26., 242. sz.; LX. évf., 1942. júl. 1., 146. sz.; LXII. évf., 1944. febr. 13., 35. sz.

Székely Szó, III. évf., 1943. márc. 27., 69. sz.

Világosság, III. évf., 1946. febr. 28., 46. sz.

 

Internetes források

Ferencz Gyárfás szócikk. https://kriterion.ro/glossary/ferencz-gyarfas-1981-2018/(Letöltve: 2022. dec. 12.)



ELŐZŐ SZÓCIKK

KÖVETKEZŐ SZÓCIKK

Eszmecsere a szócikkről