MEGOSZT  

Felei Fazekas Bertalan (Póka, 1896. nov. 29. – Gyimesbükk, 1942. dec. 10. előtt)

Közzététel: 2022-12-30
Szerző: DEMETER Lajos
Kategória: Sajtó



Felei Fazekas Bertalan, eredetileg Fazekas (Póka, 1896. nov. 29. – Gyimesbükk, 1942. dec. 10. előtt) – újságszerkesztő, színdarabszerző, elbeszélő. Névváltozatai: Felei F. B., Felei F. Bertalan, a kolozsvári Vágóhídban Szalontai Nepomuk János. Református vallású. Anyai részről kézdialmási, apairól mezőfelei származású. Apja, (özvegyen maradt anyja?) Gyimesbükkön korcsmáros. 

 

Szegény sorsban nevelkedett. A tanítóképzőt az 1912/13-as tanévtől a dévai M. Kir. Állami Tanítóképző Intézetben végezte. Részt vett az első világháborúban, 18 éves korában „rángatták uniformisba”, három és fél évig volt katona, két év két hónapot a frontvonalban harcolt, mint többször is kitüntetett tartalékos honvédhadnagy tette le a fegyvert. Saját vallomása szerint 1918-ban megfosztották a rangjától. 

 

Nagyenyeden kapott tanítói katedrát, de otthagyta. „Marosvásárhelyen fedezte fel önmagát”, Budapestre ment színésznövendéknek. Az 1919/20-as tanévben az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia növendéke volt. Nem sikerült megmaradnia a színészi pályán, visszajött Erdélybe. Íróként, újságíróként próbált megélni, közben újsághirdetések útján feleséget, állást keresett. Riportjaiból, versei közül itt-ott egyet-egyet leközöltek, de mindez kevés volt a megélhetéshez. A kolozsvári Vágóhíd (Kolozsvári Tükör) tudomása szerint a Keleti Ujság tudósítója is volt ideig-óráig, de „egy link tudósítás” miatt megvonták tőle a bizalmat. Mint felelős szerkesztő Nagyszalontán 1924-ben a Szalontai Lapok élére került. Feltehetően önreklámozása céljából elkövetett, komikumba fulladt szerkesztői fogása miatt távoznia kellett, mindössze a 253. lapszámtól a 293-ig jelent meg neve alatt a lap. Sepsiszentgyörgyön az 1925. október 4-ével indított új hetilapnak, a Független Székelységnek a szerkesztését vállalta el. A hetilap csak címében és átvett évfolyam számával volt azonos az egykori „derék és lelkes” ellenzéki lappal. Az új Független Székelység valójában a romániai liberális pártnak és Rauca Răuceanu Háromszék megyei prefektusnak a „házi lapja” kívánt lenni. A Brassói Lapok tudósítója szerint „talán a végső szükségben volt kénytelen” a felelős szerkesztőséget és az „idáig senkitől sem merészelt fajáruló és egységbontó szerepet” elvállalni. Ebben a szerkesztőségben sem tudott megállapodni, 1926-ban, a 14. szám megjelenése után távoznia kellett. Az Erdélyi és Bánsági Népkisebbségi Újságírók Központi Szervezetének választmánya 1926 februárjában, mivel súlyosan vétett az újságírói morál ellen, azzal az engedménnyel, hogy újra kérelmezheti felvételét a szervezetbe, fél évre kitiltotta tagjai sorából. Sepsiszentgyörgyön 1927. június 19-én laptulajdonosként, felelős szerkesztői minőségben új politikai hetilapot indított. A Háromszéki Lapokból mindössze 13 szám látott napvilágot, az 1927. augusztus 14-i számmal vállalkozása bebukott. Felelős szerkesztőként 1930-ban egy újabb rövidéletű újságnál, a marosvásárhelyi Virradatnál tűnt fel. Itt csak az első lapszámnak volt a felelős szerkesztője. Ebben az időben újságíró körökben már nem vették komolyan, a temesvári Déli Hírlap tudomást szerezve legújabb újságjáról meg is jegyezte, ő a magyar újságírás peregrinusa, aki minden kormányváltozásnál vagy pedig általános választásokkor szokott egy-egy lapot indítani, majd továbbáll. 1932-ben a Lugoson június 25. – december 11. között megjelenő, 25 lapszámot megélő A Móka illusztrált szatirikus vicclap 11–13. számainak munkatársa, majd a 22. számig főmunkatársa volt. Ez az állás nem nyújthatott kellő anyagi megélhetést. 

 

Nyomorúságos helyzetében több erdélyi újságnak is eljuttatta kétségbeesett segélykérését, melyben idős, beteg édesanyja és önmaga elpusztításával fenyegetőzött. SOS kiáltása alig talált meghallgatóra. Magyarországra utazott, Budapesten próbálkozott. Néhány szerkesztőség elfogadta egy-két írását, de a legtöbb elzárkózott. Hogy éhen ne haljon, beállt segédjegyzőnek. Belátva kudarcát, kikoldult szabadjeggyel, a nagyváradi, illetve a kolozsvári újságírók útiköltségre összeadott pénzén hazautazott szülőföldjére. Megtört, betegeskedett, teljes visszavonultságban, mélyszegénységben élt idős és beteges édesanyjával. Szívbaja végzett vele, az úton esett össze és halt meg. 

 

Temetésén a Magyar Újságírói Egyesület Erdélyi Tagozata nevében koporsójára Ferenc Gyárfás helyezett koszorút és mondott ravatalánál gyászbeszédet. Ugyanekkor idős édesanyja megsegítésére gyűjtést indítottak – nem nagy eredménnyel. 

 

Első cikke 1913-ban, tanítóképzős korában jelent meg. Kolozsváron A korondi kancsó megtelik című elbeszélésével keltette fel a figyelmet. Amikor a húszas évek elején feltűnt írásaival, a szakértők nagy jövőt jósoltak neki, azonban nem tudta beváltani a hozzáfűzött várakozásokat. Az aradi Erdélyi Hirlap 1926-ban meghirdetett novellapályázatán Asszonyvásár című novellájával még elnyerte az 1000 lejes pályadíjat, de az elkövetkezendőkben írásai már nem érték el a közlési színvonalat. Magát reklámozva, a marosvásárhelyi Az Ellenzék szerint 1932-ben „7 három felvonásos darabja, történelmi s mai, súlyos és könnyű irodalom s divatdolog, dráma, vígjáték és operett, 17 egyfelvonásos darabja, 4 kisregénye, 13 novellája, 7 hangulatírása, s igen sok meg nem jelent cikke, tanulmánya, értekezése” várt kiadásra. 

 

Írásai az általa szerkesztett Független Székelységben, Szalontai Lapokban, a kolozsvári Vágóhídban, a Székely Naplóban, a Háromszéki Lapokban, a marosvásárhelyi Virradatban, a Székelységben, a lugosi A Mókában, a kolozsvári Gyilkos szatirikus lapban stb. jelentek meg. Ábris bá kihúzza az időt című kisjelenetét 1929-ben a budapesti Magyar Rádió közvetítette. 

 

 

Felhasznált irodalom

ALBERT Mihály: A nagykapusi műkedvelők első romániai turnéja. In Podhorszky-Pálffy Sándor (összeáll.): Az erdélyi népművészetek albuma. Kolozsvár, 1927, 32–37.

Az Ellenzék, XX. évf., 1932. okt. 25., 101. sz.

BARABÁS Endre (közzét.): A dévai Magyar Királyi Állami Tanítóképző-intézet értesítője 1912–13. (XLIII.) iskolaévről. Déva, 1913, 13.

Brassói Lapok, XXXI. évf., 1925. okt. 12., 232. sz.; XXXII. évf., 1926. febr. 12., 34. sz.

Déli Hirlap, VI. évf., 1930. okt. 11., 22., 232, 241.

Ellenzék, LXII. évf., 1942. dec. 10., 279. sz.

Erdélyi Szemle, XVII. évf., 1932/7–8. sz., 16.

Független Székelység, XV. évf., 1925. okt. 4., 1. sz.

GERŐ Sándor: A csíksomlyói csodatevő Mária lábainál éhen pusztul a székelyföld legtehetségesebb írója: Felei Fazekas Bertalan. Az Ellenzék, XX. évf., 1932. szept. 13., 89. sz.

GERŐ Sándor: Felei Fazekas Bertalan. Székelység, II. évf., 1932/9–10. sz., 89.

GULYÁS Pál: Magyar írók élete és munkái, VIII. Sajtó alá rend. Viczián János. Budapest, 1992, 443. 

Hargitaváralja, VIII. évf., 1943. febr. 15., 4. sz.

Hétfői Napló, IV. évf., 1927. ápr. 18., máj. 2., 16, 18. sz.

Keleti Ujság, XXV. évf., 1942. dec. 11., 280. sz.

LATABÁR Kálmán (szerk.): Az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia 1919/20-iki tanévről szóló értesítője. LVI. tanfolyam, Budapest, 1920. 15, 20, 34.

Magyar Rádió Ujság, VI. évf., 1929. febr. 10., 7. sz.

Magyarország, XXXVI. évf., 1929. febr. 10., 34. sz.

MONOKI István (összeáll.): A magyar időszaki sajtó a román uralom alatt 1919–1940. Budapest, 1941, 62, 73, 114, 155, 190. Online elérhető: https://monokirepertorium. adatbank.ro. (Letöltve: 2022. dec. 12.)

Székely Közélet, XV. évf., 1932. júl. 15., 29. sz.

Székely Napló, LVII. évf., 1927. márc. 25., 34. sz.

Utunk, XXVII. évf., 1972. dec. 15., 50. sz.

Vágóhíd, XI. évf., 1924. dec. 6., 23. sz.; XII. évf., 1925. jan. 24., okt. 24., 4, 35–36. sz.



ELŐZŐ SZÓCIKK

KÖVETKEZŐ SZÓCIKK

Eszmecsere a szócikkről