Fejér Antal, dr. (csíkszépvizi) (Csíkszépvíz, 1854. szept. 17. – Segesvár, 1915. jún. 20.) – ügyvéd, országgyűlési képviselő, királyi tanácsos, lapszerkesztő. Elszékelyesedett örmény katolikus családból származott. Apja, csíkszépvízi Fejér István, anyja Antalfi Katalin. A tizenhárom testvér közül ő volt az ötödik. Testvérei: Zakariás Izsákné Fejér Margit (Mária?), Dájbukát Antalné Fejér Katalin, Zakariás K. Antalné Fejér Irma, Fejér Emmánuel, Fejér János, Fejér Gerő, Fejér Mihály, Fejér Jakab és Fejér Sándor. Testvérei közül, Fejér Emmánuel (Manó) gyulafehérvári székes-káptalani címzetes kanonok, sepsi-miklósvár kerületi esperes-plébánosa, Sepsiszentgyörgy neves katolikus papja; dr. Fejér Gerő gyulafehérvári kanonok, az erdélyi római katolikus státus előadója; dr. Fejér Mihály gyergyószentmiklósi ügyvéd; Fejér Sándor Csík vármegye főjegyzője, majd alispánja volt. Felesége, Száva Margit szintén csíkszépvízi származású örmény-székely volt. Tíz gyermekük született, két kislány gyermekkorában meghalt. Felnőttkort Kálmán, György, Albert, Gábor, Emil, Ferenc, Imre és Dóra ért meg. Fiai közül többen diplomások lettek. Fejér Albert hivatásos tiszt volt, nem tette le 1918-ban a hűségesküt, a két világháború között hivatalnok, 1940 után századosi rendfokozattal honvédtiszt. Fejér Gábor gyógyszerészhallgató, a brassói 24. honvéd gyalogezredben hadapród őrmester, 1916-ban hősi halált halt Galíciában. Dr. vitéz Fejér Kálmán az 1940-es években csíkszeredai járásbíró, 1945 után áttelepedett Magyarországra.
Elemi iskolába Csíkszépvízen és Csíksomlyón járt. A középiskola alsó osztályait a Csíksomlyói Római Katolikus Főgimnáziumban, a felsőbb osztályokat Kolozsváron, a piaristáknál végezte, 1874-ben érettségizett. Érettségi után a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karára iratkozott be, 1878-ban abszolutóriumot tett, a jogtudományok doktorává 1880-ban avatták. Egy évig Marosvásárhelyen ügyvédbojtárkodott, majd letette az ügyvédi vizsgát, hazajött Csíkszeredába, és 1882-ben ügyvédi irodát nyitott. A szabadelvű párt tántoríthatatlan híve, 1901–1905 között Csíkkarcfalva választókerület országgyűlési képviselője, a Tisztelt Házban a naplóbíráló bizottság tagja.
A Csíkszeredában megjelenő Csiki Lapok főszerkesztését 1898. december 28-án vette át. Induláskor szerkesztőtársai a „jó tollú publicista”, Lakatos Mihály felsőnépiskolai tanár és dr. Szántó Samu ügyvédjelölt, munkatársai Becze Antal alispán, T. Nagy Imre, Bartalis Ágoston voltak. Amikor 1912 karácsonyán a Csiki Lapok alapításának 25. évfordulójára emlékeztek, vezércikkben összegezte főszerkesztésében napvilágot látott lapja célját, alapgondolatát. Szerkesztésében a Csiki Lapok „tiszta 67-es irányú lap volt” és az maradt minden irányváltozás nélkül. „Tudatában voltam annak, – írta – hogy egy egész idegen nyelvtenger választ el a nagy magyarságtól, a nemzeti kultúra forrásvizeitől, és hogy a nemzet törzsével az élethez annyira szükséges szerves kapcsolatot csak az erős vidéki sajtó által táplált legszívósabb faji érzés képes fenntartani”. Célja lapjával az, hogy társadalmi és közművelődési téren segítse legalább egy lépéssel előbbre jutni vármegyéjét, „Deák politikai hagyományainak őrzésével, a keresztény társadalmi elvek nyugodt, türelmes hirdetésével (…) parányi tényezője” legyen nemzetének.
Gazdag közéleti, társadalmi és vallási tevékenységet fejtett ki, Csík vármegye törvényhatóságának virilis, a közigazgatási bizottságnak választott tagja. Csík vármegye tiszteletbeli tiszti ügyésze, a csíkszeredai állami elemi iskola gondnokságának kinevezett elnöke, az Országos Ügyvédszövetség, a Katolikus Népszövetség, a Patronage Egyesület Csík megyei osztályának elnöke, a csíksomlyói Szent Ferenc-rendiek confratere, apostoli főszindikusa, a Szent Szilveszter-rend lovagja, az Erdélyi Római Katolikus Státusgyűlés tagja volt.
Élete 61. évében 1915. június 20-án a segesvári kórházban halt meg. A csíksomlyói kegytemplom kriptájában helyezték örök nyugalomra.
Felhasznált irodalom
ENDES Miklós: Csík-, Gyergyó- Kászon-székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. Budapest, 1931, 355, 401, 418, 457.
GULYÁS Pál: Magyar írók élete és munkái. Sajtó alá rend. Viczián János. Budapest, 1992, 487–488.
STURM Albert (szerk.): Országgyűlési Almanach 1901–1906. Budapest, 1901, 258.
SZABÓ Katalin: Visszajátszás, Csíkszereda, 2000, 132–134, 162.
szereda.Origo. X. évf., 2014. különszám. Online elérhető: https://adatbank.transindex.ro/ html/cim_pdf2500.pdf. (Letöltve: 2022. dec. 12.)
Vasárnapi Ujság, 48. évf., 1901. dec. 8., 49. sz., 787.
Internetes források
DACZÓ Katalin: Magyar örmény hősök emléke. Átvéve a Hargita Népe 2014. szeptember 19-i számából. Az idő harcokat újráz- II. https://sites.google.com/site/azidoharcokatujrazii/home/6-haborus-emlekkepek-a-hargita-nepe-a-nagy-haborurol/magyar-oermeny-hosoek-emleke. (Letöltve: 2022. dec. 12.)
Fejér Antal gyászjelentése. Pannon Digitális Egyesített Archívum, Országos Széchényi Könyvtár. https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/226424 (Letöltve: 2022. dec. 12.)
