Erőss Péter, ifj., Erőss J., Kicsi Erőss, Erőss Péter pusztinai, újságírói neve Pusztai Pál, (Pusztina, 1955. febr. 20. – Sepsiszentgyörgy, 2020. nov. 10.) – közösségszervező, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének egyik alapítója, két periódusban elnöke, lapszerkesztő, műkedvelő fényképész, vállalkozó. Római katolikus. Unokaöccse Ősz Erőss Péter magyar szakos tanárnak, közösségszervezőnek. „A szülőfalujában nyakába varrt Eriş (Jeris) nevet” az 1990-es években tudta hivatalosan megváltoztatni, majd Petre keresztnevét is sikerül magyarosítania hivatalosan is. Akaratukon kívül a román politika bélyegeként nagyapja az elrománosított Erişu (Jerisu), apja a Iereş (Jeres) családnevet vitte a sírba. Apja, Erőss József otthagyta a tiszti pályát, a Magyar Népi Szövetség bákói szervezete egykori titkára és elnöke, majd bányász, legutóbb Balánbányán, végül „a pusztinai magyar élet szíve-lelke” volt. Anyja Erőss Katalin. Felesége, László Anna szintén pusztinai születésű, Sepsiszentgyörgyön a Textiliskolában végzett. Gyermekei: Elemér és Emőke.
A nyolcosztályos általános iskolát 1970-ben végezte el román nyelven. Otthagyta szülőfaluját, 1971-ben Brassóban az Ipari Építővállaltnál, majd még ebben az évben a brassói Hűtőgyárban segédmunkás, 1973–76 között a brassói Steagul Roșu Teherautókat Gyártó Vállalatnál áruelosztó. Brassóban jött rá magyar eredetére – hatással volt rá nagybátyja, Ősz Erőss Péter is, – és úgy döntött, hogy családjával magyar környezetbe költözik, gyermekeit magyar iskolába járatja. A katonai szolgálat letétele után 1977-ben Sepsiszentgyörgyön telepedett le. A Gépeket és Gépkocsialkatrészeket Gyártó Vállalatnál fémforgácsoló. Időközben, 1982-ben szakiskolát végzett. A rendszerváltás után, 1990-ben otthagyta a gyárat, a Bojtár Kft.-nél termékforgalmazó, 1992–96 között a Törekvés Kisipari Szövetkezetnél fényképész. 1996-tól a Transilcom Kft.-nél szintén áruforgalmazó, majd magánvállalkozásba kezd, 1999-ben létrehozta a Citadella Kft. Kereskedelmi Társaságot, melynek fő tevékenysége könyvek, brosúrák és más kiadványok nyomtatása, kiadása volt.
A fényképezéssel egyidőben kezdett megtanulni olvasni magyarul. 1970-ben a bátyjától ajándékba kapott fényképezőgéppel nagyapja temetésén készítette első felvételeit a moldvai csángókról. Fényképeivel is bizonyítani akarta, hogy Moldovában élnek magyarok. Ezért választotta a néprajzi fotózást. Sepsiszentgyörgyön bekerült a Rügyek nevű fotóklubba, ahol sokat tanult a fényképezésről, elsajátította a fotózás technikáját, művészetét. A sepsiszentgyörgyi Népművészeti Iskolában 1983-ban fotó- és filmművészetet tanult, az ugyanez év nyarán indult F ’83 fotóklub alapító tagja és elnöke volt.
Egyik kezdeményezője és nagybátyjával, Ősz Erőss Péterrel szervezője a Sepsiszentgyörgyön lakó moldvai csángómagyarság összetoborzása céljából 1990. február 8-án megtartott csángó találkozónak, melyhez moldvai falvakból is csatlakoztak, és amelyet több hasonló esemény követett. Az 1990-es évek elején a háromszéki RMDSZ mellett működő Szórványbizottság elnöke, a sepsiszentgyörgyi Moldvai Csángómagyarok Szövetségének egyik alapítója, két periódusban, 1990–91 és 1993–97 között elnöke, a Sepsiszentgyörgyön 1990. márc. 23. – 1992 februárja között megjelenő Csángó Újság alapító-szerkesztője, szerkesztőbizottsági tagja, a csíkszeredai Domokos Pál Péter Alap kuratóriumi tagja, az 1990. szeptember 27-én létrejött Lakatos Demeter Egyesület tagja volt.
Írásai a Háromszékben, a Moldvai Magyarságban jelentek meg. Fotóival hazai és nemzetközi kiállításokon vett részt. Egyéni kiállításai 1993-ban Budapesten, 1994-ben Győrben és Nagymegyeren voltak.
Felhasznált irodalom
DEMETER Lajos (összeáll.): Tékák az időben. Sepsiszentgyörgy, 2002, 152–154.
Erőss J. Péter szócikk. In STANIK István (főszerk): Erdélyi magyar ki kicsoda 2000. [Nagyvárad, 2000.] 190–191.
Erőss J. Péter szócikk. In STANIK István (főszerk): 2010 Erdélyi magyar ki kicsoda. [Nagyvárad, 2010.] 206–207.
FEKETE Réka: Erőss J. Péterért szól a harang Pusztinán. Háromszék, 2020. nov. 10. 9115. sz.
HALÁSZ Péter: A Lakatos Péter Egyesületről. Szín, 6. évf., 2001. 3. sz., 56–61.
KUSZÁLIK Péter: A romániai magyar sajtó 1989 után. Budapest–Kolozsvár, 2001, 81–82. Online elérhető: https://kuszalik2.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. dec. 10.)
MÁTYÁS Árpád: „Mű nemcsak csángók, többek vagyunk: magyarok”. Moldvai csángó magyarok tanácskoztak Sepsiszentgyörgyön. Romániai Magyar Szó, II. évf., 1990. febr. 22., 51. sz.
SIMÓ Erzsébet: A moldvai magyarok sepsiszentgyörgyi találkozója. Háromszék, 1990. febr. 20., 49. sz.
SIMÓ Erzsébet: Csángóföldi ribillió. Könyvégetés Klézsén. Háromszék, 1995. máj. 2., 1418. sz.
SYLVESTER Lajos: Csángósorsok. Háromszék, 1998. jan. 8., 2235. sz.
SYLVESTER Lajos: Csángó lapok ürügyén. Háromszék, 1999. ápr. 21., 2626. sz.
SYLVESTER Lajos: Apostolkodni kell…. Moldvai Magyarság, új sorozat, 11. évf., 2001. 3. sz.
Internetes források
FARKAS Endre: Elhunyt Erőss Péter, a csángók nagy harcosa. MASZOL, 2020. nov. 10. https://maszol.ro/belfold/134652-elhunyt-er-ss-peter-a-csangok-nagy-harcosa. (Letöltve: 2022. dec. 10.)
Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017. adatbank.ro. http://udvardy.adatbank.transindex.ro/index.php?action=helymutato& helymutato=Pusztina%20(RO). (Letöltve: 2022. dec. 10.)
