Csiky Albert, ditrói (Homoródjánosfalva, 1881. jan. 28. – Székelyudvarhely, 1964. márc. 24.) – nyomdatulajdonos, a Magyar Országgyűlés Felsőházának kinevezett tagja, az Unitárius Egyházkör felügyelő gondnoka, majd a Főtanács tagja.
Iskoláit Baróton végezte, majd nyomdásznak tanult. Székelyudvarhelyen 1923-ban megvásárolta a Becsek-féle nyomdát. Rövid időn belül bekapcsolódott a megye és Székelyudvarhely politikai és társadalmi életébe, részt vett a kisebbségi sorba került magyarság mindennemű mozgalmaiban. Tagja volt az Országos Magyar Pártnak (OMP), a párt székelyudvarhelyi tagozata intéző bizottságának, majd az OMP Elnöki Tanácsának, illetve a Központi Intéző bizottságnak. Székelyudvarhely városi tanácsosa, 1926-ban a városi tanács választott póttagja, 1928 tavaszán a román Belügyminisztérium megbízásából az Udvarhely megyei Tanács tagja, 1930-ban az OMP választási célkitűzéseivel újraválasztott városi tanácsos, 1933-ban a kormányváltozáskor az ideiglenes bizottság tagja. Az 1920-as évek második felétől ipartestületi tag, akit 1927-ben „iparhatósági biztossá delegáltak”. Az Ipari és Kereskedelmi Kamara tanácsosa, a székelyudvarhelyi Takarékpénztár Felügyelő Bizottságának tagja, több kulturális egyesület választmányi tagja, 1928-tól a székelyudvarhelyi Polgári Önképző Egylet elnöke, mely tisztségébe többször is újraválasztották. 1939-ben a Romániai Magyar Népközösség székelyudvarhelyi tagozatának alelnöke.
A második bécsi döntés után a Vidéki kereskedelmi és Ipari kamarák képviseletében meghívták a Magyar Országgyűlés Felsőházába. Az Erdélyi Párt tagja, 1942 májusától a székelyudvarhelyi tagozat alelnöke. Horthy Miklós kormányzó 1942. december 30-án kelt határozatával tíz évre, 1952. december 31-ig a Felsőház tagjává nevezte ki. Meghívólevelét 1943. február 19-én igazolták, ugyanez év áprilisában az Iparügyi bizottság tagjává választották. A háború után, 1946-ban a Népfőügyészség Elnöki Iratai Bővített (III., Kimutatásában neve a háborús bűnösök között szerepelt. Kiadatására nem került sor. Nyomdáját és teljes vagyonát az új román államhatalom elkobozta. Haláláig szerényen, visszavonultan élt, magas kort élt meg, Székelyudvarhelyen hunyt el.
Nyomdájából sajtótermékek, kalendáriumok, szépirodalmi munkák, iskolai évkönyvek, egyházi kiadványok stb. kerültek ki. Itt nyomtatták 1925-től a két nyelven induló, majd külön-külön megjelenő Hargita/Harghita „Független közművelődési, társadalmi és politikai újság”-ot, az 1928–33 között megjelenő mezőgazdasági és közgazdasági lapot, a Gazdasági Érdekeinket, az 1934–37 között Gyerkes Mihály által szerkesztett „Siculia Gazda-Lap”-ot. Mivel maga is unitárius volt és az Egyházkör felügyelő gondnoka, nyomdájából jött ki a Székelykeresztúri Unitárius Egyház című lap, az Unitárius Szószék folyóirat, az Unitárius Keresztény Naptár – az unitáriusok házi nyomdájának tekintették. Az ő nyomdájából került ki legelőször Nyírő József Úz Bence (1933) című regénye, itt adták ki Finta Gerő költő első önálló verseskötetét, A fákat, nála jelentette meg Bányai János 1933-ban az Odorheiu Székelyudvarhely városa. Székelyföldi Útmutató I., 1940-ben Székelyudvarhely a székelyek anyavárosa. II. Székelyföldi Útmutató II. című kiadványokat, Vámszer Géza Ízlés, modor, divat (1928) című könyvét, itt nyomták ki Kovács Lajos brassói unitárius lelkész fordításában M. I. Savage: A kereszténység fejlődéstörténete (1927), Ürmösi József homoródszentpáli unitárius lelkész A gyakorlati theológia főbb irányelvei című egyházi könyvét (1929) stb.
Az Erdélyi Monográfia szerint cikkei, írásai a székelyudvarhelyi Székely Közéletben, az unitárius egyházi lapokban láttak napvilágot, az impérium változás előtt a fővárosi és kolozsvári lapokban szépirodalmi munkái és társadalmi cikkei jelentek meg.
Felhasznált irodalom
BOTLIK József: Nemzetünket szolgálták, Budapest, 2020, 158–159.
Brassói Lapok, XXXIV. évf., 1928. márc. 16., júl. 12., 62, 156. sz.; XLVI. évf., 1940. márc. 8., 55. sz.
Erdélyi mártírok és hősök aranykönyve. A kiadásért felelős Janotta Ferenc. Budapest, 1941, 290.
HORTOBÁGYI Jenő (szerk.): Keresztény magyar közéleti almanach. III. kötet: Erdély. Budapest, 1941, 72. Online elérhető. https://adatbank.ro/html/cim_pdf2312.pdf. (Letöltve: 2022. dec. 12.)
Keleti Ujság, XXII. évf., 1939. dec. 12., 278. sz.; XXV. évf., 1942. máj. 13., 108. sz.
M. HUBBES Éva: Székelyudvarhely egykori nyomdái és kiadványaik. Székelyudvarhely, 1998, 21–23, 32, 74–81.
Magyar Lapok, VIII. évf., 1939. nov. 30., 266. sz.
MONOKI István (összeáll.): A magyar időszaki sajtó a román uralom alatt 1919–1940. Budapest, 1941, 72, 149, 182–183. Online elérhető: https://monokirepertorium.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. dec. 12.)
Székely Közélet, IX. évf., 1926. márc. 28., 14. sz.; X. évf., 1927. aug. 14., 35. sz.; XVI. évf., 1933. dec. 17., 51. sz.
Székely Nép, LXI. évf., 1943. jan. 15., 11. sz.
Új Nemzedék, XXV. évf., 1943. jan. 13., 9. sz.
VÁRADY Aladár – BEREY Géza (szerk.): Erdélyi Monográfia. Szatmár, 1935, 75.
