Becsek Aladár (Székelyudvarhely, 1876. febr. 27. – Székelyudvarhely, 1945. jan. 15.) – nyomda- és laptulajdonos, főszerkesztő, közgazdász, takarékpénztári vezérigazgató. Apai részről családja Háromszékről, Kovásznáról került Székelyudvarhelyre. Apai nagybátyja, Becsek Sándor (1829–1890) Szatmáron volt főgimnáziumi tanár. Apja, Becsek Dániel (1834–1897) 1868-ban alapította Székelyudvarhely első nyomdáját. Itt nyomtatták többek között 1872-ben a város első újságját, a Szombathy Ignác tanár szerkesztette Udvarhelyt, az 1874-ben induló Baloldal című hírlapot, majd 1877-ben a Szakács Mózes kollégiumi tanár szerkesztésében kiadott Udvarhelyi Híradót. Anyja Jánossy Eszter. Testvére, Becsek Eszter Csehély Adolf főreáliskolai tanárhoz ment nőül. Első felesége, steinburgi Pildner Ottó takarékpénztári igazgató lánya, Pildner Viktorin, aki 1925-ben elhunyt. Második felesége, dr. Mezei Ödön főorvos lánya, Mezei Kornélia, akivel 1926. október 9-én házasodott össze. Gyermek egyik házasságából sem született.
Iskoláit 1881-ben a székelyudvarhelyi Református Kollégiumban kezdte, majd apja akaratából a kereskedelmi iskolát végezte el Budapesten.
Feltehetően apja betegeskedése tette szükségessé 1896-ban a vállalkozás társas céggé alakítását, amely a következő évben, az apja halála után felvette a Becsek D. és Fia Könyvnyomda nevet. Alig 22 évesen, 1898-ban újraindította az egykori Udvarhelyi Hiradót, amelynek egészen megszűntéig, 1918 novemberéig vezetője, kiadója és tulajdonosa. Kezdetben a lap szerkesztője, aztán felelős szerkesztője Cs. Szabó Kálmán (1878–1952) volt, aki 1899. szeptember 24-től főmunkatárs lett, mígnem 1900. április 15-tel megvált az újságtól. Ettől kezdve csak Becsek Aladár neve jelent meg az Udvarhelyi Híradó impresszumában, neve azelőtt, mint szerkesztő laptulajdonos, illetve felelős szerkesztő laptulajdonos szerepelt.
Pályája kezdetétől a Szabadelvű Párt híve, egy ideig Székelyudvarhelyen a párt titkára. Újságja induláskor a nem politikai tartalmú, úgynevezett „vegyes lapok” közé tartozott, alcíme: „Szépirodalmi, társadalmi, közgazdasági hetilap” volt, azonban a kormányzó párt elvei alapján alkotott véleményt. 1903. június 21-től politikai, társadalmi és közgazdasági hetilapként határozta meg magát, az olvasókhoz írt cikkében kifejtette: „a jog, törvény és igazság zászlója alatt fogunk küzdeni, a kormánnyal, ha ezek lesznek zászlójára írva, ellene, ha arra a polcra az erőszak, korrupció szelleme lép”. 1904. január 3-ával Udvarhely vármegye politikai, közgazdasági lapja lett, a következő év nyarán, a június 25-i számmal megváltozott fejléccel újságját Udvarhely megye független politikai lapjává alakította, ő maradt felelős szerkesztőnek, a szerkesztést a helybeli Függetlenségi Párt vezetőiből, híveiből álló szerkesztő kollektíva vette át. Ez a felállás nem maradt sokáig, az év végéig a szerkesztőség tagjai lemorzsolódtak, de ellenzéki újságnak is csak 1906. április 8-ig maradt meg. Azt követően, hogy 1906 júniusában Udvarhely megye községi- és körjegyzői az Udvarhelyi Híiradót hivatalos lapjukul fogadták el, ettől kezdve ennek megfelelő fejléccel, 1911 áprilisától pedig már mint az Udvarhelyvármegyei Jegyzői Egylet és az Udvarhelyvármegyei Gazdasági Egylet hivatalos közlönyét jelentette meg. Nyomdáját és kiadóhivatalát 1913-ban a Kossuth Lajos utcába költöztette át. Újságját, az Udvarhelyi Híradót egészen 1918 novemberéig jelentette meg. A nyomdát és a szerkesztőséget 1918 novemberében egy részvénytársaságnak adta el. Ettől kezdve többet nem kívánt újságkiadóként és szerkesztőként dolgozni.
Gulyás Pál bibliográfus szerint 1907 augusztusa és szeptember 19-e között szerkesztésében jelent meg a Nagyküküllő.Székelyudvarhely oláh megszállás alatt című írása 1916-ban a Budapesti Hirlap 294. számában látott napvilágot. Munkája, az Operette a közgyűlésben. Amiért nincsen Székelyudvarhelynek iskolája 1907-ben Székelyudvarhelyen jött ki a nyomdából.
Apósa helyett 1920-ban megválasztották az Udvarhelymegyei Takarékpénztár Rt. Vezérigazgatójának. Takarékpénztári igazgatósága alatt, a húszas-harmincas években Székelyudvarhely meghatározó közéleti személyisége, az udvarhelyi Kaszinónak 21 éven át titkára, az 1922-ben létrejött Udvarhely vármegyei Magyar Nemzeti Párt végrehajtó bizottságának a tagja, hosszabb ideig a Jótékony Nőegylet választmányi tagja, rövid ideig titkára, a harmincas évek végén a Kereskedő Társulat elnöke volt. Ő terjesztette elő 1925-ben az Erdélyi Vasúti Politika című röpiratot, amelyben a Székelyudvarhelyről Csíkszeredába vezető vasútvonal elkészítését szorgalmazta.
Lelkes támogatója a város művelődési és sportéletének, támogatta a Hargita futballcsapatot, a Jótékony Nőegyletet, a Székely Dalegyletet, a fúvószenekart stb. Magánvagyonából elsősorban az iskolák és a református egyház részére adományozott jelentős összegeket.
A második világháború vége felé a közelgő front elől 1944-ben Budapestre menekültek. Budapest ostromakor, 1945 januárjában érte a halál, ottani lakásának udvarán egy bombarepesz találta el a nyakán, elvérzett. Állítólag a háború után hamvait hazahozták, egyes állítások szerint viszont Budapesten nyugszik. Impozáns síremléke a székelyudvarhelyi református temető felső részében van. Visszaemlékezők szerint itt nyugszik feleségével együtt. Sírját egy időben az udvarhelyi újságírók egy csoportja rendszeresen gondozta és megkoszorúzta.
Felhasznált irodalom
FECSŐ Zoltán: Becsek Aladár (1876–1945). In Pintér D. István (szerk.): Udvarhelyi Hiradó Kalendárium 2000. Székelyudvarhely, 2000, 99–109.
GULYÁS Pál: Magyar írók élete és munkái. II. kötet. Budapest, 1940, 822.
HERMANN Gusztáv: Székelyudvarhely művelődéstörténete. Bukarest, 1993, 147–158.
HORTOBÁGYI Jenő (szerk.): Keresztény magyar közéleti almanach. III. kötet. Budapest, [1941], 31. Online elérhető: https://adatbank.ro/html/cim_pdf2312.pdf. (Letöltve: 2022. dec. 10.)
KÁPOLNÁSI Zsolt: Egy udvarhelyi lap 12 éve. In HERMANN Gusztáv Mihály – KOLUMBÁN Zsuzsánna – RÓTHAndrás Lajos (szerk.): Areopolis V. Csíkszereda, 2006, 187–200.
M. HUBBES Éva: Székelyudvarhely egykori nyomdái és kiadványaik. Székelyudvarhely, 1998, 5, 8, 9, 44–55.
PÁLMAY József: Udvarhely vármegye nemes családjai. Székelyudvarhely, 1900, 25.
Udvarhelyi Hiradó, VI. évf., 1903. jún. 21., 25. sz.; VIII. évf., 1905. jún. 25., 26. sz.
Internetes források
Katona Zoltán: Egy helyi mecénás tragikus halála: 75 éve hunyt el Becsek Aladár. liget.ro, 2020. jan. 23. https://liget.ro/eletmod/egy-helyi-mecenas-tragikus-halala-75-eve-hunyt-el-becsek-aladar. (Letöltve: 2022. dec. 10.)
