Znorovszky Attila személyi igazolványában Francisc (Arad, 1943. máj. 16. – Budapest, 1989. szept. 17.) – közíró, rendező, dramaturg, népművelő. Újságírói álneve: Z. Boroszlói Attila. Egyik ágon lengyel származású. Lánytestvére Znorovszky Ildikó színművésznő, a szatmárnémeti, rövidebb ideig a sepsiszentgyörgyi, 1984-től a budapesti Népszínház, majd 1986–1988 között a József Attila Színház tagja.
A középiskolát Aradon végezte. Érettségi után a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemre felvételizett, magyar–román szakos tanári oklevelet szerzett. Évfolyamtárs volt Apáthy Gézával, Balázs Andrással, Farkas Árpáddal, Király Lászlóval, Magyari Lajossal, Molnos Lajossal, Tömöry Péterrel. Egyetemi évei alatt tagja volt a Gaál Gábor Irodalmi Körnek és a kolozsvári Művelődési Ház amatőr színjátszó csoportjának. Az egyetem után rövid ideig tanított, majd 1968-ban az újonnan alakult Kovászna megye lapjának, a Sepsiszentgyörgyön megjelenő Megyei Tükör „kezdő csapatának” tagja, újságírója, riportere. 1969-ben hazatért Aradra, mert úgy érezte, szülővárosának nagyobb szüksége van rá, mint „ a szellemi energiákkal hirtelen feltöltődött Sepsiszentgyörgynek”. Alig egy évet volt szerkesztő, pártfegyelmivel eltávolították a Vörös Lobogó napilaptól.
Az aradi Művelődési Ház szakirányítója lett, részt vett a Viola népi együttes létrehozásában, az évente megrendezett Majláti Vasárnap, a kisiratosi Őszköszöntő stb. szervezésében. Diákszínjátszói tapasztalattal, a „százharminc éves hivatásos színházi múlt és két világháború közötti korszak gazdag színházhagyományára” alapozva 1969-ben Szekeres Gábor újságíróval műkedvelő színjátszó társulatot alapított. A Periszkóp – Mini 37 néven induló színjátszók az Aradon akkor működgető kis magyar nyelvű színjátszó csoport tagjaiból – köztük Dóka János, Bíró Jenő, Lelkes Gábor, Benkő György, Kelemen Irén, Rigler Margit – az egykori aradi magyar színház hivatásos színészeiből és az aradi magyar nyelvű líceumban szervezett szavalóversenyen kiválogatott legjobban szavaló diákok közül verbuválódtak. Társulata nevétSzántó György egykori aradi folyóiratától, a Periszkóptól kölcsönözte, a Mini 37 a mindössze 37 ülőhelyes előadótermükre utalt, ahol a kamara előadásokat tartották. 1982-ben a már régebbtől Aradon állandó évadot tartó, vidékre is turnézó Periszkóp népszínházzá minősült, irányításával, rendezéseivel igazi együttessé ötvöződött társulat lett. Sikeres volt 1969-ben az egyik első, Radnóti Miklós verseiből összeállított, Égre írj című versválogatása, 1983-ban a Csíkszeredai Népszínházi Napokra összeállított Egy zarándok naplójából című „lírai oratórium”-a. Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos, Sütő András, Cseke Gábor, Király László, Áprily Lajos verseit, írásait Temesvár, Kolozsvár, Nagyvárad és Bukarest színpadain kívül Kecskeméten, Dombóváron, Zalaszentgróton is megszólaltatták. Náluk volt Leonida Teodorescu A menekülés című darabjának az ősbemutatója Znorovszky rendezésében, valamint Kányádi Sándor Akkordok cselesztán kétszemélyes tragédiájának is. Elsőként alkalmazta színpadra és dramatizálta Sütő András Anyám könnyű álmot ígér napló-regényét, amely nem egy öntörvényűleg írt színmű, hanem a regény drámai izzású kulcsjeleneteiből megszerkesztett irodalmi montázs volt (1975-ben Félszárnyú asszonyok között címmel külön kötetben is megjelent Bukarestben). Sikerrel alkalmazta színpadra és rendezte 1973-ban Günter Koch, Manfred Ulmann Brisson ügycímű rádiójátékát, hasonlóan nagy nézettségnek örvendett 1975-ben a Rejtő Jenő regényei alapján összeállított „színpadi helyzetsorozat”, a Piszkos Fred hagyatéka, 1985-ben Zágoni Attila Sóderhivatal című paródiáiból átdolgozott Fő az íróasztal színpadi jelenete. Társulata Caragiale Farsang című vígjátékával 1971-ben a „Caragiale” Amatőr Színjátszó Fesztiválon az ötletes, újszerű rendezéssel elnyerte a rendezői díjat, Bajor Andor válogatása és rendezése, a Viszontlátásra állomásfőnök úr című egyfelvonásos 1981-ben a Megéneklünk Románia országos versenyén II. díjat, Dóka János egykori hivatásos színész a részeg kishivatalnok megformázásával első, Kovács Nagy Borbála pedig alakításával harmadik díjat nyert.
Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Körnek 1980-ig vezetője, elnöke, majd alelnöke volt. Irányítása idején kiszélesedett a kör tevékenysége. Az Aradon élő tollforgatók novelláikkal, karcolataikkal, verseikkel rendszeresen jelentkeztek a kör rendezvényein. 1982-ben Ujj János helytörténet kutató-újságíróval, Kenyeres Pál újságíró-költővel közös szerkesztésében, Alaszu Pál képzőművész címlapjával a kör tagjainak írásaiból, verseiből, novelláiból, riportjaiból stb. Önarckép címmel antológiát adtak ki. Rendezvényeikkel a környező városokat, Köröskisjenőt, Temesvárt, Nagyváradot, Nagyszalontát, Borosjenőt és a nagyobb magyarlakta településeket, Pécskát, Nagyzerindet, Galsát, Nagyiratost, Majláthfalvát is felkeresték. Felkérésére a város művészeti, zenei, tudományos életének ismert személyiségei, Temesvárról Toró Tibor fizikus, Bukarestből Kovács János szerkesztő, irodalomkritikus, Gálfalvi Zsolt esszéista, irodalomkritikus stb. tartottak előadásokat. A kétévenkénti Aradi Tavasz kulturális fesztivál rendezvényein a kör vendégei Bajor Andor író, humorista, Cseke Péter irodalomtörténész, Jancsik Pál költő, műfordító, Kányádi Sándor költő, Szabó T. Attila nyelvész, irodalomtörténész, Szász János író, költő, Tóth Mária író stb. voltak.
Közel másfél évtizeden át, a lap 1985-ben való megszüntetéséig a Bukarestben megjelenő Művelődés munkatársa, riportere volt. Románia nyugati régiójának eseményeiről tudósított, írt riportokat, bemutatta a szórványban élő magyarság szellemi életét, az értelmiség legjelesebb képviselőit. A Művelődésen kívül cikkeit, riportjait, beszámolóit az Utunkban,Igaz Szóban, Megyei Tükörben, Vörös Lobogóban közölte. Színműve, az Üveghalak, melyet a temesvári Ady Endre Irodalmi Körben vitattak meg, és az akkori „ifjúság néhány típusának életét, magatartását ábrázoló színdarabjáról” Koczka György, a temesvári Állami Magyar Színház irodalmi titkára tartott előadást, nem került színpadra.
A Művelődés beszüntetése után mint segédmunkás egy aradi szobafestő brigádban dolgozott. A romániai hatalmi szervek eltiltották az újságírástól állítólag azzal az indokkal, hogy felesége szülei 1956-ban emigráltak Magyarországról(!). Ebben az időben kérelmezte családjával a kitelepedését. Feleségével és fiával 1989 januárjában legálisan települt át Budapestre. Írásait, riportjait, cikkeit a Népművelésben adta közre, melynek haláláig munkatársa volt. Józsa Péter író szerint a Közművelődésnél (?) „tengődött méltánytalan helyzetben megtűrt flekkdíjasként”. Nagy reményt fűzött az 1989 májusában induló, Magyarországon és Nyugaton élő erdélyi írókat, újságírókat magába tömöríteni szándékozó Erdélyi Tudósítások című folyóirathoz, melynek egyik főmunkatársa lett volna, azonban a lap sorsába beleszólt a politikum. Nem sokáig élvezte a „szabadságot”, az Erdélyi Tudósítások nem azon a hangon szólalt meg, amit ők elképzeltek, mások vették irányítás alá. Ugyanez évbeni megszűnését már nem érte meg, szívinfarktus végzett vele. A rákoskerestúri új köztemetőbe helyezték nyugalomra 1989. szeptember 29-én.
Halála után nem sokkal, 1990-ben az Aradon és Gyomaendrődön megjelenő Körösi Műhely 1–2. számában közreadták A fazakasvarsándi Stradivari című utolsó riportját. 2001. november 24-én az aradi Minorita Kultúrházban az EMKE Arad megyei szervezete és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával Znorovszky Attila emléknapot rendeztek. Ebből az alkalomból leplezték le emléktábláját a kultúrház előcsarnokában, a Periszkóp nosztalgia műsorával pedig Arad magyarsága kulturális életének egykori ápolója emléke előtt tisztelegtek.
Felhasznált irodalom
CSEKE Péter: Sorsunk fölé hajolva. Az anyám könnyű álmot ígér a színházi szószék erejével. Falvak Dolgozó Népe, XXX. évf., 1974. jan. 16., 3. (1388.) sz.
Film – Színház – Muzsika, XXXIII. évf., 1989. szept. 30., 39. sz.
GAAL György: Nemzedékek a Gaál Gábor Körben. Utunk, XXXVII. évf., 1982. aug. 27., 35. sz.
Heti Válasz, I. évf., 2001. dec. 14., 36. sz.
JÓZSA Péter: Valami történt, Magyar Nemzet, LXXII. évf., 2009. febr. 7., 37. sz.
JÓZSA Péter: Valami történt, Háromszék, 2009. nov. 7., 5826. sz.
KARDA Ferenc: „Az adott lehetőségeket kihasználjuk”. Új Élet, XIX. évf., 1977. dec. 10., 23. sz.
Magyar Nemzet, XXXIII. évf., 1977. jún. 17., 141. sz.; LII. évf., 1989. szept. 28., 228. sz.
Művelődés, XXVIII. évf., 1975. 6. sz.
Népművelés, XXXVI. évf., 1989. okt. 1., 10. sz.
PINTÉR Lajos: Népszínház Aradon. Új Élet, XXIV. évf., 1982. márc. 25., 6. sz.
PONGRÁCZ P. Mária: A szép szó barátai – Irodalmi antológiák margójára . Szabad Szó, XL. évf., 1983. jan. 21., 11773. sz.
(pongrácz) [PONGRÁCZ P. Mária]: Egy zarándok naplójából. Az aradi Periszkóp Népszínház vendégjátéka Temesváron. Szabad Szó, XL. évf., 1983. febr. 2., 11783. sz.
SÁGHI Anna: Levél barátomnak. Nyugati Jelen, XII. évf., 2000. szept. 14., 2749. sz.
SZEKERNYÉS János: Nagykorú népszínház. Az aradi periszkóp. Művelődés, XXXVII. évf., 1984. 10. sz.
TÓFALVI Zoltán: Aradi „önarcképek”. Utunk, XL. évf., 1985. jan. 18., 3. sz.
Utunk, XX. évf., 1965. ápr. 23., dec. 3., 17, 49. sz.; XXI. évf., 1966. jún. 17., 24. sz.; XXIX. évf., 1974. febr. 22., 8. sz.
Znorovszky Attila szócikk. In DÁVID Gyula (főszerk.): Romániai Magyar Irodalmi Lexikon. V/2, T–Zs. Bukarest–Kolozsvár, 2010, 1280.
Internetes források
LEHOCZKY Attila: A rendszerváltás és az aradi magyarság. 2013. jan. 5. https://itthon.transindex.ro/?cikk=19282. (Letöltve: 2022. nov. 26.)
PUSKEL Péter: Középszerűségbe süllyedve. 2009. jún. 13. https://www.nyugatijelen.com/riport/kozepszerusegbe_sullyedve.php. (Letöltve: 2022. nov. 26.)
Tóth Árpád Irodalmi Kör szócikk. Wikipedia.org. https://hu.wikipedia.org/wiki/Tóth_Árpád_Irodalmi_Kör. (Letöltve: 2022. nov. 26.)
UDVARDY Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017. https://udvardy.adatbank.transindex.ro/index.php?action=nevmutato&nevmutato=Znorovszky%20Attila. (Letöltve: 2022. nov. 26.)
