MEGOSZT  

Végh Endre (Alsócsernáton, 1866. nov. 18. – Alsócsernáton, 1935. okt. 22.)

Közzététel: 2022-11-28
Szerző: DEMETER Lajos
Kategória: Sajtó



Végh Endre (csernátoni), névjegye: (h – e.) (Alsócsernáton, 1866. nov. 18. – Alsócsernáton, 1935. okt. 22.) – kollégiumi tanár, lapszerkesztő, a sepsiszentgyörgyi Kaszinó igazgatója, egyházközségi presbiter. Református székely nemesi családból származott. Nagybátyja, Végh Antal 1849-ben főhadnagy a kézdivásárhelyi ágyúgyárban, a Végh-féle vaseke feltalálója. Nagyapja, csernátoni Végh Ábrahám, Pálmay József genealógus szerint 1848–49-ben százados volt. Apja, „őspolgár rendű” csernátoni Végh Pál földbirtokos. Anyja Sylvester Mária. Felnőtt kort megért testvérei: Végh János 1900 körül Budapesten mérnök, Végh Árpád Miskolcon ügyvéd. Felesége, mezőtúri illetőségű Dörgő Dániel és Dörgő Julianna lánya, Erzsébet, kinek nővére, Dörgő Julianna a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium majdani igazgatójához, a matematika-természetrajz szakos főgimnáziumi tanárhoz, Pap Lajoshoz ment férjhez. Gyermekeik: Andor, Pál, Erzsébet, Ilona és Zoltán Ernő. Andor és Pál a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium diákja volt, mindketten részt vettek az első világháborúban. Andor a 82. cs. és kir. (székely) gyalogezredben a galíciai fronton harcolt, főhadnagyként tette le a fegyvert. Pál 1915. október 15-én tanulmányait megszakítva, vonult be a cs. és kir. 46. gyalogezredhez, ahonnan 1916. június 27-én átkérette magát a hazája határait védő cs. és kir. 82. gyalogezredhez. Mint önkéntes szakaszvezető 1916 augusztusában, a románok betörésekor a Törcsvár környéki csatában fogságba esett, a măstăcani-i fogolytáborban hunyt el 1917. október 30-án. Emlékére volt kollégiumukban 1918-ban Csernátoni Végh Pál-emlékalapítvány névvel egy 1000 koronás alapot hozott létre a bátyja. 

 

Iskoláit a nagyenyedi Bethlen Főtanodában végezte, 1885-ben érettségizett. Tanuló és pályatárs volt I. Szász Bélával, a Református Székely Mikó Kollégium tanárával. Felsőfokú tanulmányait Budapesten a Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezdében végezte festő szakon 1885–1888 között. Tanári oklevelét 1889. június 29-én szerezte meg. Ugyanez év szeptember elsejétől, mint tanárjelöltet a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégiumba hívták meg, rajzot, mértani rajzot, franciát tanított. 1890-ben a cs. és kir. tiroli vadászezrednél eleget tett egyévi önkéntes katonai kötelezettségének, tartalékos vadászhadnagyként szerelt le. „Rajzolómértan-szépírás-szabadkézi rajztanári” kinevezését 1890 szeptemberétől kapta meg, katedráját október 10-ével foglalta el. Székfoglaló beszédét Pap Lajossal egy időben, 1892. június 29-én tartotta meg, címe: A szabadkézi rajzolás fontossága és tanítása a gymnáziumban (l. A sepsiszentgyörgyi államilag segélyezett Evang. Reform. Székely-Mikó-Kollegium értesítője az 1892–93. iskolai évről, szerk. dr. Székely Bendegúz, Sepsiszentgyörgy, 1893, 3–16.). Kollégiumában szaktantárgyain kívül földrajzot, mennyiségtant, Szottka Manó tornakártyái alapján testgyakorlatot is tanított. Görögpótló rajzórákon többek között használati tárgyak, egyszerűbb eszközök, építészeti formák természet utáni rajzolását, árnyékolását és színezését oktatta, ugyanakkor az ókori, illetve a 16–18. századi műalkotások bemutatása és ismertetése útján az egyiptomi, indiai, asszír, perzsa, kínai, japán, etruszk, görög és római művészetről, a reneszánsz, barokk és rokokó stílusokról tartott elméleti órákat. 1889–1890-ben, majd 1891 szeptemberétől 1894 júliusáig tanárkari, illetve 1892 júliusától 1894-ig elöljárósági jegyző, 1893. január 1-től 1898. június 30-ig tápintézeti (konviktusi) elnök, 1899 januárjától 1910 júniusa végéig gazdasági felügyelő, majd tanár-képviselő a Református Székely Mikó Kollégiumban. Hajdani diákja, Márk Mihály agyagfalvi református lelkész önéletírásában úgy emlékezett rá, hogy néhai tanára, „mint kiváló szervező és gazdasági tekintély emelkedett ki társai közül. A konviktust oda fejlesztette, hogy a legolcsóbban a legjobb ellátást biztosította az összes erdélyi kollégiumok között”. A kollégium elöljárósága megbízásával tanulmányozás és tapasztalatszerzés céljából három magyarországi neves gimnázium tápintézeténél tett látogatást, a látottakról, tapasztalatairól Látogatás három hazai tápintézetnél címmel 1894 novemberében a Székely Nemzet hasábjain is beszámolt. Mint szaktanár a Mathematikai és Physikai Társulatnak, ugyanakkor az Országos Tanáregyesületnek a rendes tagja volt. Rajztanárként 1889-ben a kollégium filológiai, földrajz-történelmi szertára részére olajban megfestette Sallustius és Ovidius arcképét, ugyanakkor két külön táblán megrajzolta a pretoriánusok laktanyáját Tiberius idejéből és Maxentius cirkuszát a via Appia mellett. A kollégium elöljárósága 1893-ban őt kérte fel Sepsiszentgyörgy neves polgármesterének, a nemrég elhunyt Császár Bálint portréjának a megfestésére. Vele festették meg 1897-ben a kollégium főgondnokának, az akkor már néhai id. Dónáth Józsefnek az arcképét is, melynek ünnepélyes leleplezésére 1898. március 27-én került sor. Az 1905-ös tornaversenyen országos első díjat és véglegesen a vándorzászlót elnyerő kollégiumi tornászcsapat fogadására rendezett ünnepség adta az ötletet a kollégium díszzászlójának elkészítésére, melynek tervezésével 1906 januárjában őt bízták meg. Az ünnepélyes zászlóavatásra 1908. június 14-én került sor, jelen volt Kenessey Béla református püspök, Jancsó Lajos közügyigazgató és a kollégium egykori diákja, Nagy Károly egyházkerületi főjegyző is.

 

Szerepet vállalt Sepsiszentgyörgy kulturális és közéletében. Kezdőtanárként monológot, dialógust adott elő, majd a Jótékony Nőegylet fillérestélyein, kollégiuma, a református egyház, Sepsiszentgyörgy város rendezte műsoros estélyein, a Vöröskereszt Egylet rendezvényein életképeket tervezett, szerkesztett, rendezett. Az 1892-ben Sepsiszentgyörgyön alakult Március 15-e Emlékünnepét Rendező Bizottság tagja, jegyzője, 1903-tól alelnöke, 1908-tól elnöke, 1894-ben a Háromszéki Székely-Egyesület előértekezletének jegyzője, az alapszabály szerkesztéséért felelős bizottság tagja, az 1897-ben alakult Vadászegylet titkára (tisztségéről 1902-ben lemondott, de továbbra is választmányi tag maradt), alapszabályzatának megalkotója, az 1899-ben alakult sepsiszentgyörgyi Dalegylet választmányi tagja, a Gödri Ferenc polgármester kezdeményezésére 1901-ben létrehozott Színpártoló Egyesület másod alelnöke, a sepsiszentgyörgyi Fogyasztási Szövetkezet 1903-ban három évig terjedő érvénnyel megválasztott igazgatósági elnöke, 1915-ben a sepsiszentgyörgyi Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet egyik igazgatója, az igazgatóság elnökének helyettese volt. 1904-ig a sepsiszentgyörgyi Székely Társaság titkára, a továbbiakban aktív tagja, 1905-ben a Székely Társaságok Szövetségének sepsiszentgyörgyi nagygyűlése alkalmából rendezett Székely Ipari Kiállítás rendezőbizottságának elnöke, ugyanez év februárja közepétől hosszú időn át a sepsiszentgyörgyi Kaszinó igazgatója (1926-ban mondott le tisztségéről). Egyik népszerűsítője a hazai ipar társadalmi úton való hathatós felkarolása céljából létrehozott Magyar Védő-Egyesületnek, és szorgalmazója a sepsiszentgyörgyi fiók megalakításának, melynek 1908-tól titkára. Az 1913 novemberében alakult sepsiszentgyörgyi Függetlenségi és 48-as Kör főtitkára, 1917-ben a városi hadigondozó bizottság, 1918 novemberében a Háromszék vármegyei és sepsiszentgyörgyi Nemzeti Tanács tagja. Éveken át, egészen 1913-mal bezárólag Háromszék vármegye törvényhatósági bizottsági, az összeomlásig Sepsiszentgyörgy rendezett tanácsú város képviselőtestületi, közigazgatási bizottsági tagja volt. 

 

A Sepsiszentgyörgyön megjelenő Székely Nemzet helyett 1906. június 6-ával „a nemzeti megújhodás új eszközeként” induló, a függetlenségi és 48-as elveket valló politikai, társadalmi és közgazdasági lapnak (egy év múlva a szerkesztők lapjukat már az 1883–1906 között megjelenő Székely Nemzet egyenes jogutódjának tekintették), a Székely Népnek az egyik főszerkesztője. A hetenként négy alkalommal kiadott sajtóorgánumban névtelenül, néhányszor neve, avagy betűjegye alatt írt cikkeket, vezércikkeket. A főszerkesztőségről még ugyanebben az évben, 1906 októberének elején le kellett mondania. Református középiskolai tanárként az Erdélyi Ev. Ref. Egyházkerület Igazgató Tanácsa rendelete folytán „politikai hírlap szerkesztői, főszerkesztői teendőkben részt nem vállalhatott”, azonban a főhatóság körlevelében megengedett korlátai között továbbra is a lap munkatársa maradt.

 

Az összeomlás után visszavonult a közélettől, 1921-ben nyugdíjba vonult. Tanári pályafutása 32 éve alatt csak a katonai kötelezettsége idején, az 1916-os román betöréskor mintegy három, 1918-ban pedig kialakult betegsége miatt két hónapig volt távol az iskolájától. Családjával együtt 1924 áprilisában hazaköltözött szülőfalujába, Alsócsernátonba. Itt hunyt el súlyos betegségben szenvedve 1935. október 22-én.

 

Közéleti tevékenysége során több alkalommal tartott ünnepi beszédet, előadást, ismeretterjesztő felolvasást. Sepsiszentgyörgy piacterén a Honvéd-emléknél 1899-ben és 1905-ben ünnepi beszédet, 1912-ben a Kaszinóban szórakoztató, a városháza dísztermében olaszországi tanulmányútjáról „szemléltető előadást” tartott. A sepsiszentgyörgyi Székely Társaság megbízásából 1903-ban ő írta és olvasta fel A sepsiszentgyörgyi méntelep végleges elhelyezésének ügyecímű memorandumot. További előadásai: „Antropológiai csevegés” (1892), Az elemi tanítás módszere (1892), Az elemi írástanítás módszere (1892), Ókori népek építésmodorai (1895, megjelent Építészet az ókori népeknél címmel), A középkor építészete (1895), Az új református templom története (1904), „A Védő-Égylet“ czélja és feladata (1906, megjelent A Védő Egyesületről címmel).

 

 

Fontosabb művei

A sepsiszentgyörgyi méntelep végleges elhelyezésének ügye. Székely Nemzet, XXI. évf, 1903. jún. 17., 20., 89, 91. sz.

Építészet az ókori népeknél. Székely Nemzet, XIII. évf., 1895. máj. 8, 10., 69, 70. sz.

A középkor építészete. Székely Nemzet, XIII. évf., 1895. dec. 18., 19., 190, 191. sz.

Az új református templom története. Székely Nemzet, XXII. évf., 1904. márc. 7., 34. sz.

A Védő Egyesületről, Székely Nemzet, XXIV. évf., 1906. máj. 23., 78. sz.

Alapítsunk fogyasztási szövetkezeteket. Székely Nép, I. évf. 1906. aug. 25., 42. sz.

A székely birtokrendezés, mint székely kérdés. 1. A székely földművelés hiányai. 2. A tagosítás. Székely Nép, I. évf., 1906. szept. 1., 5., 46, 48. sz.

Útmutatás fogyasztási szövetkezetek alakítására és vezetésére. Székely Nép, I. évf., 1906. aug. 31., 45. sz.

Székelyföldi gazdasági akció. A székelyföldi miniszteri kirendeltség működése. Székely Nép, I. évf., 1906. aug. 27., 29., 31., 43, 44, 45. sz.

 

 

Felhasznált irodalom

BODOR Domokos (szerk.): A sepsiszentgyörgyi Evang. Reform. Székely-Mikó-Kollegium értesítője az 1889–90. iskolai évről. Sepsiszentgyörgy, 1890, 39, 65.

Csernátoni Füzetek, 2014. 63–64. sz.

CSUTAK Vilmos (szerk.): A sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó-Kollégium ötvenkilencedik évi értesítője 1917–1918. Sepsiszentgyörgy, 1918, 74–76.

DEMETER Béla (szerk.): A Sft-Gheorghe-i Székely-Mikó Kollegium nyilvánossági jogú főgimnáziumának és leánygimnáziumának értesítője az 1935–1936-ik évről. [Sepsiszentgyörgy, 1936.], 11–12.

Független Székelység, VIII. évf., 1913. nov. 19., 90. sz.

Gyászjelentő törzsgyűjtemény. Székely Nemzeti Múzeum dokumentációs könyvtára.

PÁLMAY József: Háromszék vármegye nemes családjai. Sepsiszentgyörgy, 1901, 471.

PAP Lajos (szerk.): A sepsiszentgyörgyi államilag segélyezett Evang. Reform. Székely-Mikó-Kollegium értesítője az 1897–98. iskolai évről. Sepsiszentgyörgy, 1898, 86.

PÉTER Mózes (szerk.): A sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó-Kollégium negyvenkilencedik évi értesítője 1907–908. Sepsiszentgyörgy, 1908, 12.

PÉTER Mózes (szerk.): A sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó-Kollégium ötvenedik évi értesítője 1908–909.Sepsiszentgyörgy, 1909, 71, 97, 99, 123.

SZÉKELY Bendegúz, dr. (szerk.): A sepsiszentgyörgyi Evang. Reform. Székely-Mikó-Kollegium értesítője az 1891–92. iskolai évről. Sepsiszentgyörgy, 1892, 51.

SZÉKELY Bendegúz, dr. (szerk.): A sepsiszentgyörgyi államilag segélyezett Evang. Reform. Székely-Mikó-Kollegium értesítője az 1892–93. iskolai évről. Sepsiszentgyörgy, 1893, 30, 35, 43.

Székely Nemzet, VII. évf., 1889. nov. 11., 172. sz.; VIII. évf., 1890. febr. 8., ápr. 12., 21, 27. sz.; X. évf., 1892. ápr. 12., okt. 19., nov. 11., 56, 159, 171. sz.; XII. évf., 1894. febr. 4., nov. 9., 19, 168. sz.; XIII. évf., 1895. ápr. 27., dec. 11., 63, 186. sz.; XV. évf., 1897. júl. 10., 101. sz.; XVII. évf., 1899. márc. 6., máj. 1., 35, 65. sz.; XIX. évf., 1901. okt. 23., 159. sz.; XX. évf., 1902. okt. 29., 163. sz.; XXI. évf., 1903. márc. 4., 33. sz.; XXII. évf., 1904. febr. 17., dec. 19., 23, 188. sz.; XXIII. évf., 1905. febr. 17., márc. 15., aug. 8., 25, 115, 155. sz.; XXIV. évf., 1906. ápr. 2., ápr. 11., máj. 21., 50, 55, 77. sz.

Székely Nép, I. évf., 1906. jún. 6., 8., okt. 3. I. és II. mutatványsz.; 63. sz.; II. évf., 1908. febr. 25., 23. sz.; XXX. évf., 1912. márc. 19., máj. 14., 31, 52. sz.; XXXIII. évf., 1915. szept. 11., 98. sz.; XXXV. évf., 1917. okt. 24., 78. sz.; XXXIV. évf., 1918. nov. 6., 89. sz.; XLII. évf., 1924. szept. 21., 73. sz.; LIII. évf., 1935. okt. 27., 43. sz.

Székelység, V. évf., 1935. 9–10. sz.

TÓTH Szabolcs Barnabás: A sepsiszentgyörgyi Olvasóegylet/Kaszinó története 1835–1946. In Acta Siculica 2010. Szerk. Boér Hunor, Kinda István. Sepsiszentgyörgy, 2010, 471, 472, 473.



ELŐZŐ SZÓCIKK

KÖVETKEZŐ SZÓCIKK

Eszmecsere a szócikkről