MEGOSZT  

Szász Béla, ifj. szemerjai (Kolozsvár, 1872. okt. 30. – Budapest, 1944. szept. 29.)

Közzététel: 2022-11-28
Szerző: LŐRINCZI Dénes
Kategória: Sajtó



Szász Béla, ifj. szemerjai, Szemerjai Szász (Kolozsvár, 1872. okt. 30. – Budapest, 1944. szept. 29.) – református lelkipásztor, szerkesztő, kollégiumi-, majd teológiai magán-, ill. vallástanár, egyházi író. A számos kiváltképpen egyházi és irodalmi téren neves embert adó, Háromszékről származó székely nemes szemerjai Szász család leszármazottja. 

 

Apja, id. szemerjai Szász Béla a jénai és az utrechti egyetemeken hittudományokat hallgatott, egyetemi tanár, a bölcseleti kar dékánja, költő, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia levelezőtagja, a Kisfaludi Társaság rendes tagja, Kolozsvár szabad királyi város tiszteletbeli főjegyzője. Anyja, Mentovich Julianna tizenegy gyermeknek, hat lánynak (Anna, Irén, Lili, Ilona, Erzsébet, Fanni) és öt fiúnak (János, Róbert, Béla, Domokos és Endre) adott életet. Fiútestvérei közül Róbert gépészmérnök, a MÁV műszaki tanácsosa, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara előadója volt. Lánytestvérei közül Anna férje, dr. Gyarmathy Dezső jogász, a székelykeresztúri választókerület országgyűlési képviselője, a 20. század elején Székelyudvarhely polgármestere, Irén a kézdivásárhelyi születésű Székely Ödön gimnáziumi tanár felesége, aki Zilahon Ady Endrét tanította, Fanni férje alsócsernátoni Damokos Andor egykor Udvarhely vármegye alispánja, az Állami Gyermekmenhely igazgatója volt. Felesége, Parádi Kálmán kolozsvári kollégiumi tanár lánya, Parádi Gizella. Gyermekeik: Jenő, Júlia (Lili), Judit, Kálmán Béla és Éva. Szász Jenő a Református Székely Mikó Kollégiumban érettségizett 1923-ban, népszerű papír- és könyvüzlete volt az 1940-es években Sepsiszentgyörgyön, melyben kölcsönkönyvtárat is működtetett. Aaz 1950-es évek elején mint osztályellenséget a Duna-csatornához vitték, szabadulása után csak munkásként kapott állást. Szász Kálmán szintén mikós diák volt, 1928-ban érettségizett, Bukarestben végezte a gyógyszerészeti egyetemet, kitelepült Magyarországra, ahol neves gyógyszerkutató vegyész lett. A Devincan, illetve a Cavinton „atyja”-ként tartják számon. Szász Judit Szilágyi Károly református lelkészhez ment férjhez, a népes, nyolc gyermekes családban harmadikként világra jött Szilágyi Domokos neves költőnek az édesanyja. 

 

Az elemit és a középiskolát a kolozsvári Református Kollégiumban végezte, 1891-ben érettségizett. 1891–1895 között Budapesten teológiát hallgatott, ugyanekkor a népiskolai tanítói oklevelet is megszerezte. 1895–1896-ban a skót szabadegyház ösztöndíjával az edinburgh-i New College hallgatója, ahol teológiai magántanári képesítést szerzett. Külföldi tanulmányai után 1896. április 1-jével Budapesten nagybátyja, szemerjai Szász Károly dunamelléki református püspök segédlelkésze, majd 1898 januárjáig püspöki titkár, segéd-, illetve helyettes lelkész Kolozsváron előbb a másik nagybátyja, szemerjai Szász Domokos, majd Bartók György mellett. Ugyanebben az időszakban, 1898 februárjában elnyerte lelkészi oklevelét, és kiváló eredménnyel az I., rövid idő múlva a II. teológiai képesítést. Elvégezte a kolozsvári egyetemen a középiskolai tanárképző tanfolyamot, 1900 júniusában magyar–német szakos középiskolai tanári képesítést nyert. Eközben, 1898. januárjától 1900 novembere végéig a Kolozsvári Kereskedelmi Akadémián és a Kolozsvári Magyar Királyi Állami Felsőbb Leányiskolában tanított. 1901 decemberétől Magyardécse lelkésze. Időközben, 1908-ban Budapesten keresztyén hit és erkölcstanból teológiai egyetemi magántanári oklevelet szerzett. Az egyházkerületi közgyűlés 1909-ben a novemberi gyűlésén a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium rendes vallástanárának választotta meg. Katedráját 1910-ben foglalta el. A kollégium elöljárósági és az Erdélyi Református Egyházkerület közgyűlési tagja. A vallás oktatásán kívül magyar, illetve görögpótló irodalmat, angolt, latint és német nyelvet tanított. A háború előtti évektől ő vezette az ifjúsági istentiszteleteket, 1914 decemberéig az iskola könyvtárosa is volt. Az első világháború után az 1919–1921, 1927–1931 és 1932–1936 közötti időszakokban, a Leányiskolában, vagyis a Református Székely Mikó Kollégiumba bementett Leánygimnáziumban is tanított. Aktív résztvevője volt a sepsiszentgyörgyi kulturális életnek, népszerűsítő és vallás-erkölcsi előadásokat tartott. Alapító és tiszteletbeli tagja az 1921. február 1-jén alakult Sepsiszentgyörgyi Magyar Dalárdának. Ő írta annak himnuszát, melyet dr. Keresztes Károly zenésített meg. Csutak Vilmos halála után, 1936 augusztusában a református Székely Mikó Kollégium igazgatójának választották, azonban 1937 januárjában lemondott, és 1939 szeptemberéig, nyugdíjba vonulásáig, mint tanár működött tovább.

 

A II. bécsi döntés után, 1941-ben Sepsiszentgyörgy újraszervezett Kaszinójának választmányi tagja, volt kollégiumában helyettesítő tanár. Sepsiszentgyörgyi tartózkodásának harminc éve alatt mindvégig a helyi sajtó, a Székely Népmunkatársa, hosszú időn át főmunkatársa, szerkesztője. 1941 októbere végén családjával Kolozsvárra költözött. 1942-ben volt mikós diákjai közül egy kis csoport felkereste és felköszöntötte az akkor 70 éves tanárukat. A közeledő front miatt menekültek el Kolozsvárról. Gyászjelentője szerint „életének 72., boldog házasságának 40. évében, Erdélyből való menekülés közben (…) rövid szenvedés után csendesen elhunyt”. Budapesten a rákoskeresztúri temető 168-as parcellájában helyezték örök nyugalomra 1944. október 1-jén.

 

Teológiai, filozófiai és esztétikai értekezései, cikkei az Erdélyi Protestáns Lapban, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban, a Református Szemlében jelentek meg. A sepsiszentgyörgyi Székely Nép szerkesztőjeként vezércikket és szépirodalmi munkákat jelentetett meg. Itt közölte Az opino! című regényét is. Egyházi beszédei különnyomatokban, füzetekben láttak napvilágot. Lefordította Ion Creangă és Robert Louis Stevenson egy-egy szépprózai művét. Tanárkollégáiról (Petrás GyörgyI. Szász Béla emlékezeteVeégh EndreCsutak VilmosLászló József) írt nekrológjait a kollégium évkönyveiben adták közre. Öreg zsoltár titka című kisregénye (Brassó, 1926) sepsiszentgyörgyi témájú. Az egykor híres, mára már kihalt Daczó családról szóló, akkor még a népi emlékezetben élő regét dolgozta fel, és a város mögötti erdőrészben, az Erősoldalban elrejtett kincsek kereséséről szól. Ő „foglalta remek veretű versekbe” dr. Keresztes Károly A fonóban szól a nóta daljátékának betétdalait. A sepsiszentgyörgyi Jótékony Nőegylet 50 éves jubileumára megírta annak történetét, amely 1929 nyarán Ötven év a jótékonyság szolgálatában. A Sepsiszentgyörgyi Jótékony Nőegylet 50 éves története címmel látott napvilágot.

 

 

Fontosabb munkái

Az éneklés ereje. Szamosújvár, 1906.

A felsőbb ember és az embernek fia. Szamosújvár, 1907.

A hitnevelés alapproblémái. Sepsiszentgyörgy, 1912.

Br. Bánffy Dezső egyházkerületi főgondnok emlékezete. Sepsiszentgyörgy, 1912.

Születési szövetkezet. Sepsiszentgyörgy, 1940.

 

 

Felhasznált irodalom

(bi): Ős Szentgyörgy és Mezőszentgyörgy. Székely Nép, XLV. évf., 1927. márc. 20., 22. sz.

CSEREY Zoltán – JÓZSEF Álmos: Sepsiszentgyörgy képes története. Sepsiszentgyörgy, 2012, 229.

CSUTAK Vilmos (szerk.): A sepsiszentgyörgyi Ref. Székely Mikó-Kollégium – Főgimnázium és Leánygimnázium – értesítője az 1928–29-ik iskolai évről. Sepsiszentgyörgy, 1931, 26, 49.

Gyászjelentő törzsgyűjtemény. Székely Nemzeti Múzeum dokumentációs könyvtára.

Gyökerek, II. évf., 1968. febr. 24., 5. sz., 27–28.

k. á., [KOVÁSZNAI Árpád]: Volt tanítványok egykori tanáruknál. Hálás diákok látogatása a nyugdíjba vonult Sz. Szász Bélánál. Székely Nép, LX. évf., 1942. nov. 13., 257. sz.

KELEMEN József (szerk.): A Székely Mikó Kollégium emlékkönyve 1859–1994. Sepsiszentgyörgy, 1994, 152, 206, 207.

KELEMEN József: A sepsiszentgyörgyi Községi Felső Leánytanodától a Mikes Kelemen Líceumig, Sepsiszentgyörgy, 2009, 171.

Keleti Újság, XIX. évf., 1936. aug. 16., 188. sz.; XX. évf., 1937. jan. 21., 15. sz.; XX. évf., 1940. márc. 2., 49. sz.

Kgy. Z. [KISGYÖRGY Zoltán]: Mementó. Háromszék, 1991. júl. 30., 426. sz.

PÁLMAY József: Háromszék vármegye nemes családjai, Sepsiszentgyörgy, 1901, 408–410.

PÉTER H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. II. Kolozsvár, 2013, 355–357.

PÉTER László (főszerk.): Új magyar irodalmi lexikon. Budapest, 1994, 1902.

PÉTER Mózes (szerk.): A sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó-Kollégium ötvenhatodik évi értesítője 1914–1915. Sepsiszentgyörgy, 1915.

SZABÓ Miklós – SIMON Zsolt – SZÖGI László: Erdélyiek külföldi egyetemjárása 1849–1919 között. II.Marosvásárhely, 2014, 354.

Szász Béla szócikk. DÁVID Gyula (főszerk.): Romániai magyar irodalmi lexikon. V/1., S–Sz. Bukarest–Kolozsvár, 2010, 362. Online elérhető: https://kriterion.ro/glossary/szasz-bela-kv-1872-okt-30-1944-szept-29-bp/. (Letöltve: 2022. nov. 25.)

Székely Nép, XL. évf., 1922. jan. 29., 9. sz.; XLVII. évf., 1929. jún. 16., aug. 15., szept. 19., nov. 14., dec. 19., 45, 62, 72, 88, 98. sz.; LIV. évf., 1936. aug. 16., 34. sz.; LIX. évf., 1941. nov. 1., 247. sz.

SZEKERES Attila: Szemerjai Szász Béla /1872–1944. Háromszék, 2020. augusztus 13. Online elérhető. https://www.3szek.ro/load/cikk/135010/szemerjai-szasz-bela-/-1872%E2%80%931944-miko-160. (Letöltve: 2022. nov. 25.)

SZILÁGYI A. Béla: Egy erdélyi püspök emlékezete (175 éve született Szemerjai Szász Domokos). Háromszék, 2013. szept. 4., 6992. sz.

SZILÁGYI Kálmán (összeáll.): Szilágyi Domokos családi levelezése. Szatmárnémeti, 2010, 3, 42, 57, 182, 183, 185.

SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái. XIII. Budapest, 1909, 414.

SZŐTS Dániel, dr.: Sorsok napfény és sötétlő árnyak közt. Sepsiszentgyörgy, 2003. 29.

VÁRADY Aladár – BEREY Géza (szerk.): Erdélyi monografia. Szatmár, 1935, 496.

 

Internetes források

Béla Szász szemerjai szócikk. Geni. http://www.geni.com/people/B%C3%A9la-Sz%C3%A1sz-szemerjai/2640152. (Letölve: 2022. nov. 25.)

Endre Szemerjai (Szász) szócikk. Geni. http://www.geni.com/people/szemerjai-Sz%C3%A1sz-Endre/3928295530670070463. (Letölve: 2022. nov. 25.)



ELŐZŐ SZÓCIKK

KÖVETKEZŐ SZÓCIKK

Eszmecsere a szócikkről