Sényi László Árpád (Brassó, 1874. febr. 12. – Marosvásárhely, 1949. jún. 5.) – író, szerkesztő, a Kemény Zsigmond Társaság főtitkára, cs. kir. aranykulcsos kamarás. Írói álneve Ego, betűjegye S.L., .én.., (.én..,. Római katolikus. Apai ágon a nemes nagyunyomi Sényi családból származott. Nagyapja, nagyunyomi Sényi Gábor Batthyáni Fülöp herceg birtokainak főkormányzója volt, ki fiúgyermekeit mind katonának adta. Apja, Sényi Sándor Fülöp, mint nyugalmazott cs. kir. huszár alezredes hunyt el Budapesten. Anyai ágon szintén nemesi származású. Nagyapja, Szentiványi Ignác az 1848/49-es szabadságharcban honvéd főhadnagy volt, haláláig Imecsfalván birtokos. Nagyanyja, alsózathurcsai Zathureczky Mária édestestvér volt nagyajtai Cserey Jánosné Zathureczky Emiliával, a Székely Nemzeti Múzeum alapítójával. Anyja, sepsiszentiványi Szentiványi Gizella Terézia fiatalon, élete 33. évében Kolozsváron halt meg, Imecsfalván temették el. Apja második felesége Oswald Josepha, aki 1940-ben hunyt el Budapesten. Testvérei Károly és Alexa, féltestvére dr. Kéler Tiborné Sényi Valéria középiskolai tanár volt Budapesten. Felesége, a jóval idősebb gróf nagyertsei Toldalagi Anna (teljes keresztnevén Anna Adél Franciska Rozália), aki a marosvásárhelyi Vöröskereszt Egylet aktív elnöke volt, 1932-ben hunyt el Marosvásárhelyen.

Iskoláit apja szülőföldjén, a nagyszombati Érseki Főgimnáziumban kezdte 1883-ban, a gimnáziumi V. osztály befejezése után Kolozsváron a piaristáknál folytatta, itt érettségizett 1892-ben. Jogi és államtudományi tanulmányokat a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen folytatott. Államtudományi vizsgát tett. Az egyetem után 1897–1918 között Maros-Torda vármegyében a marosi alsó- illetve felsőjárásban főszolgabíró. A király 1912-ben aranykulcsos kamarás címet adományozott neki, az eskütételre br. Feilitsch Arthur előtt Nagyernyén, a Bálintitt-kastélyban került sor.

Az impériumváltáskor, mivel nem tette le az új román hatalom által elvárt hűségesküt, elveszítette állását, nyugdíj nélkül állították félre. Újságszerkesztésbe, újságírásba kezdett. 1921. szeptember 30-ával társadalmi, szépirodalmi és művészeti hetilapot indított Erdélyi Társaság címmel. A mindössze 12 számot megélő, 1922 júniusában megszűnő hetilapnál Polonyi János volt a szerkesztőtársa. 1922-től Benkő László nyomda- és laptulajdonos, felelős szerkesztő Székely Naplójának „szellemi részéért felelő” szerkesztője. Az ugyancsak marosvásárhelyi Székelyföld „független magyar újságot” 1931–1936 között szerkesztette. Cikkei, írásai a marosvásárhelyi Székelyföld, Maros, Székely Napló hasábjain jelentek meg. Elsősorban városa életéről, az erdélyi kulturális eseményekről írt, tudósításokat küldött a kolozsvári Ellenzéknek, közölt a Pásztortűzben, az Erdélyi Helikonban, Ellenőrben, tanulmányt közölt a brassói szász kulturális lapban a Klingsorban. Hivatásos újságíróként 1923-tól az Erdélyi és Bánáti Újságírók Szervezete (később Erdélyi és Bánsági Népkisebbségi Újságírók Központi Szervezete) marosvásárhelyi csoportja választmányi, 1932-ben rendes tagja volt.

Noha abban az időben Marosvásárhelyen nem volt állandó színház, sokat foglalkozott a színházzal és forgolódott a Marosvásárhelyen előadó társulatok körül, szervezte az előadásaikat. Egyes lexikonok újságíróként és rendezőként említik. Színház és Mozi címmel 1923. október 13-ával művészeti és társadalmi hetilapot indított, amely kevés ideig, csak néhány hónapon át jelent meg. Később, 1926–27-ben Fodor István kiadótulajdonos marosvásárhelyi Színházi Világ című színházi lapjának a főszerkesztője volt. 1932-ben magyarra fordította Alfred Savoir A kék szakáll nyolcadik felesége című vígjátékát, melyet 1933-ban sikerrel adtak elő Marosvásárhelyen Fekete Irén és Hevesi Miklós főszereplésében. A második világháború után „sietett ajánlkozni a munkás-színpad rendezőjének”, s már túl a hetvenen, 1946-ban ott bábáskodott Kemény János, Molter Károly, Tompa Miklós, Pittner Olivér oldalán a marosvásárhelyi Székely Színház létrehozásánál is. Egyike volt a Salamon Ernő Népi Athenaeum, majd a Tolnai Lajos Népi Kollégium alapítóinak.

A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság (KZST) tagjai közé 1923 márciusában Kuncz Aladárral, Osváth Kálmánnal, Reményik Sándorral, Makkai Sándorral és Tavaszy Sándorral együtt választották be. A KZST 1928. március 18-án lezajlott tisztújító közgyűlésén főtitkárrá választották. Elkötelezettségével, hivatástudatával, szervezőkészségével a KZST-t kiemelte kisvárosi elszigeteltségéből, az irodalmi élet központjává tette. Rendszeres felolvasó- és előadóesteket szervezett, rendezett, állított össze. Az előadók között volt Szentimrei Jenő, Gulácsy Irén, Kádár Imre, Makkai Sándor, Tamási Áron, Bánffy Miklós, Dsida Jenő, Bárd Oszkár, Szántó György, Tompa László, Kacsó Sándor, Markovits Rodion, Tabéry Géza, Móra Ferenc, Mécs László, Erwin Wittstock, Móricz Zsigmond, Benedek Marcell, Kosztolányi Dezső stb. Gondot fordított az erdélyi magyar irodalom tárgyi örökségének megőrzésére. Kijárta a KZST-nél, hogy a fiatalon elhunyt Sipos Domokosnak egy őt megillető síremléket állítsanak a dicsőszentmártoni temetőben, valamint Marosvásárhelyen emléktáblát helyezzenek el Petelei István emlékére. Megmentette Salamon Ernő kéziratos hagyatékát, a gróf Toldalagi család könyvritkaságait. Hagyatékában őrződött meg a KZST levelezési naplója, amely több mint 500 oldalon egybegyűjtve és felragasztva 1056 levelet, 126 levelezőlapot, 56 táviratot, 250 nyomtatott műsort, 1071 lapkivágást, beszédeket, kérvényeket, elismervényeket stb. tartalmaz. A hagyaték Sényi végakarata szerint a Teleki Tékába került, innen vitték át a Romániai Állami Levéltárba. A gyűjteményt Marosi Ildikó rendezte sajtó alá, 1973-ban jelent meg Dávid Gyula bevezetőjével a bukaresti Kriterion Könyvkiadónál.

Születése 135., halála 60. évfordulóján, 2009. június 5-én a Helikon – Kemény János Alapítvány elnöke, Adamovits Sándor kezdeményezésére, közösen az újjáalakult KZST-vel és a Castellum Alapítvánnyal, sírját a marosvásárhelyi temetőben rendbe tették, megkopott sírkövén a feliratokat újrafestették. Sírjára Csíky Boldizsár, a KZST elnöke koszorút helyezett, munkásságát Fülöp Géza titkár méltatta.

Közreműködésével kiadott kötetek

KISS Menyhért: Versek. Illusztrálta Sényi László Árpád. Budapest, 1907.

SÉNYI László Árpád (szerk.,: Ünnepi könyv. (A Kemény Zsigmond Társaság félszázados jubileumára kiadva., Marosvásárhely, 1930. 

SÉNYI László Árpád (szerk.,: Erdélyi hírmondók. Emlékkönyv a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság országos vendégszerepléséről az 1942. év tavaszán. Marosvásárhely 1942.

Felhasznált irodalom

A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság levelesládája. Levelek, iratok, adatok (1876–1948). A bevezetőt írta DÁVID Gyula, sajtó alá rendezte MAROSI Ildikó. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1973.

ADAMOVITS Sándor: A KZST és egykori főtitkára Sényi méltóságos úr. Népújság, L. évf., 1998. aug. 20., 119. sz.; LXI. évf., 2009. jún. 9., 128. sz.

Erdélyi lapszerkesztők galériája. Sényi László: Székely Napló. Vasárnapi Újság, V. évf., 1924. április 20., 16. sz.

GARA Ernő (összeáll.): Kortársak lexikona. A romániai magyar nyelvterület szellemi és közéleti személyiségei.Kolozsvár, 1939, 1029. Online elérhető: https://adatbank.ro/html/cim_pdf2309.pdf. (Letöltve: 2022. nov. 25.)

GRAEFFEL János (közzét.): A nagyszombati Érseki Főgymnasium értesítője az 1887–88. tanév végén. Nagyszombat, 1888, 23, 34. 

Gyászjelentő törzsgyűjtemény. A Székely Nemzeti Múzeum dokumentációs könyvtára.

HORTOBÁGYI Jenő (szerk.): Keresztény magyar közéleti almanach. III. kötet, Erdély, Budapest, [1941], 269. Online elérhető: https://adatbank.ro/html/cim_pdf2312.pdf. (Letöltve: 2022. nov. 25.)

KOVÁCS György: Arany a sárban. Igaz szó, 1972. 8. sz., 183–205.

MAROSI Ildikó: Akik hittek az öröm mindenhatóságában. A Hét, III. évf., 1972. máj. 12., 19. sz.

MOLTER Károly: Sényi László halálára. Népújság, VI. évf., 1949. jún. 9., 1930. sz.

Népújság, VI. évf., 1949. jún. 8., 129. sz.

OSVÁT Kálmán, dr. (szerk.): Erdélyi Lexikon. Nagyvárad, 1928, 258. Online elérhető: https://mek.oszk.hu/10100/10154/10154.pdf. (Letöltve: 2022. nov. 25.)

PÁLMAY József: Háromszék vármegye nemes családjai. Sepsiszentgyörgy, 1901, 419.

Szabó Sámuel géppel írott hagyatéka. Bod Péter Megyei Könyvtár, Sepsiszentgyörgy.

Székely Napló, XLII. évf., 1912. jún. 11., 86. sz.; LIII. évf., 1923. jan. 27., márc. 13., 15., júl. 24., 12, 37, 38, 109. sz.; LIV. évf., 1924. márc. 16., 29., 41, 48. sz.; LVII. évf., 1927. jan. 9., 28., 2, 10. sz.

Székelyföld, XXV. évf., 1923.márc. 15., 41. sz.; XXXIV. évf., 1932. márc. 13., dec. 25., 11, 51. sz.; XXVI. évf., 1934. márc. 25., okt. 21., 11, 41. sz.

VAJDA György (közzét.): A kegyes tanítórendiek alatt álló kolozsvári Róm. Kath Főgymnasium értesítője az 1891–92. tanévről. Kolozsvár, 1892, 66, 102.

VIRÁG István: A Kemény Zsigmond Társaság történetéhez. Vörös Zászló, XXII. évf., 1970. ápr. 5., 79. sz.

Internetes források