Kiss BĂŠla, dr. (BĂĄcsfalu, 1908. szept. 29. â CsernĂĄtfalu, 1951. aug. 13.)
ErdĂŠly meghatĂĄrozĂł szemĂŠlyisĂŠge leĂrĂĄs
Kiss Béla, dr. (Bácsfalu, 1908. szept. 29. – Csernátfalu, 1951. aug. 13.) – evangélikus lelkész, teológiai tanár, egyházi író, helytörténész, etnográfus, zenei kutató, gyülekezeti lapszerkesztĹ. Bartók Béla munkásságának egyik elsĹ méltatója.
Apai nagyapja, sepsiszentkirályi születésĹą Kiss Árpád (1851–1929) népiskolai tanító, majd segédlelkész, végül Csernátfalu lelkésze. Nagyanyja, Borcsa Mihály (1824–1913) bácsfalusi evangélikus lelkész lánya, Borcsa Ida (1855–1394). Apja, Kiss Béla (1879–1920) evangélikus lelkész Bácsfaluban, a Brassói Evangélikus Egyházmegye alesperese, aki lelkipásztori munkássága mellett jelentĹs irodalmi, néprajzi, népmĹąvelĹ, teológiai munkásságot fejtett ki, a Brassói Lapok „belmunkatársa” volt, szerkesztésében jelentek meg az Evangélikus Szövétnek és a Hétfalu címĹą újságok. 1920-ban az újdonsült román jegyzĹ, egy magyar zászló ügyében késĹ este a lakására hívatta, ahol egy félrészeg altiszt három katonájával agyonverte. Anyja, Kovács Rózsa öt gyermeket hozott világra. Testvérei: Rózsika, Sára, Kálmán és Endre. Felesége Füzesy Irén (1912–?) református teológiát végzett, gimnáziumi tanár, 1951–1985 között megválasztott lelkész Csernátfaluban, 1938-tól az Evangélikus Élet szerkesztĹbizottságának tagja, élete végén Kolozsváron élt.
SzülĹfalujából indulva, középiskolai tanulmányait a brassói Római Katolikus FĹgimnáziumban végezte, 1926-ban érettségizett. FelsĹfokú tanulmányokat 1926–30 között a kolozsvári Református Teológián végzett, ugyanakkor az I. Ferdinand-Egyetem magyar és német irodalom, illetve néprajz szakán tanári képesítést is szerzett. Zenei ismereteit a brassói Zenekonzervatóriumban egészítette ki. A tragikus körülmények között meghalt apja szószékét Csernátfaluban 1931-ben foglalta el. Aktívan kivette részét a közéletbĹl. Falujában megszervezte a gyülekezeti életet, vasárnapi iskolát létesített, gyámintézetet alapított és vezetett, színjátszó csoportot, zenehallgatásokat szervezett, gazdakört vezetett. Közben a csernátfalusi iskolában vallástanár, de emellett történelmet is tanított. A Magyar Párt csernátfalusi tagozatának tagja, 1936 júniusától elnöke. Életcélja a hétfalusi csángók gazdasági és mĹąvelĹdési életének fellendítése volt. Magántanári disszertációját A theologia naturalis problémája címmel 1940. június 20-án védte meg. Ugyanez év ĹszétĹl 1944-ig a nagyenyedi teológia tanára. ElĹadásaira Csernátfaluból ingázott fel Nagyenyedre. A Brassó vidéki magyar értelmiségiekkel együtt 1944-ben MÄgurelere internálták. Szabadulása után 1945–1948 között lelkészi teendĹi mellett a Csernátfalusi Egységes Magyar Gimnázium hittantanára. 1948–1951 között a kolozsvári protestáns teológián adott elĹ, s mint annak idején Nagyenyedre, rendszeresen ingázott Kolozsvárra is. Hozzájárult Járosi Andor kolozsvári lelkész, az Erdélyi Evangélikus Egyházmegye esperese által kezdeményezett új evangélikus istentiszteleti rend kialakításához. Az általa véglegesített formában kiadott új liturgiát az 1949. évi nagyböjt elsĹ vasárnapjától kellett minden erdélyi magyar evangélikus gyülekezetnek bevezetnie. A doktori fokozatot 1950 februárjában szerezte meg. Ugyanez év telén egy esés okozta ütés gerince végén rákos daganatot eredményezett. Súlyos egészségi állapota miatt 1951. április 1-jével kolozsvári állásáról lemondott, augusztus elején Kolozsvárott megmĹątötték, azonban a fellépett komplikációk miatt elhunyt. Nyughelye a csernátfalusi temetĹben van.
Egy hétfalusi csángó múzeum létrehozását tervezte, már 1935-ben hangoztatta, hogy a „népi múzeumok jelentĹsége olyan, mint a zászlóé: buzdít, lelkesít, bátorít és ösztökél”. A csernátfalusi Ifjúsági Körrel 1937–38-ban kezdte a tervezett múzeum anyagát összegyĹąjteni. Nagyszámú népi kerámiát, festett bútort, népviseleti darabokat, mezĹgazdasági eszközöket, használati tárgyakat, szĹtteseket, kézimunkákat gyĹąjtöttek, de közbejött a háború, minden félbeszakadt. Az összegyĹąjtött tárgyak egy részébĹl 1948 áprilisában a csernátfalusi iskola épületében rendeztek egy kiállítást, majd az egészet egy vendéglĹben raktározták el, ahonnan a brassói múzeumba kerültek. A hímestojás-gyĹąjteményt ifj. Kiss Béla a római katolikus gimnáziumban Birta Imre tanárnak adta át.
Monoki István bibliográfus szerint 1920–21-ben a Kolozsváron megjelenĹ Erdélyi Közgazdaság c. lap szerkesztĹje, a Romániai Magyar Dalosszövetség hivatalos lapjának, a Magyar Dalnak az 1923. évi 5. számától 1924. évi 10. számáig a felelĹs szerkesztĹje volt. A Gillich Fülöp bácsfalusi evangélikus lelkész szerkesztésében 1935-ben Bácsfaluban megjelenĹ Evangélikus Élet munkatársa, 1938-tól, a lap 30. számtól megszĹąnéséig, 1942 októberéig szerkesztĹbizottsági tagja, szerkesztĹje. Az Evangélikus Élet utódaként Csernátfaluban 1945 adventjében gyülekezeti újságot, egy „kis idĹszaki tájékoztatót” indított Harangszó címmel, célja az volt, „hogy az Ige üzenete minden egyháztaghoz eljusson”. Vallásos lapja rendszertelenül (1945. advent; 1946. újév, jún., nov., dec.; 1947. jan., febr.; 1948. 1. sz.) jelent meg. Utóda 1990-tĹl az Evangélikus Harangszó. Mindezek mellett közremĹąködött az 1942-es, 1944-es és az 1946-os Evangélikus Naptárszerkesztésében.
Írásai, tanulmányai, értekezései, vitairatai, újságcikkei az Erdélyi Helikon, Erdélyi Fiatalok, a Déli Hírlap, a Havi Szemle, a Magyar Dal, Csángó Naptár, Harangszó, Hétfalu és más egyházközségi lapok hasábjain láttak napvilágot. A hétfalusi csángók történetét és nehéz életkörülményeit Hétfalu címĹą szociológiai tanulmányában (Erdélyi Helikon 1938. 9. sz.) ismertette.
NépmĹąvelĹként színdarabjait, népi játékai (Régi csángó lakodalom; Új világ; A tĹązoltó; Vidám zenészek), valamint átdolgozásai (PártütĹk; Botcsinálta doktor; Sevillai borbély) Brassóban és környékén kerültek mĹąkedvelĹi elĹadásra.
Egyházi jellegĹą kiadványai mellett úttörĹ volt a romániai magyar szellemi életben zeneírói munkája, a Bartók Béla mĹąvészete (Kolozsvár, 1946), mellyel az elsĹk között vállalkozott Bartók Béla életének és munkásságának népszerĹąsítésére.
Halálának 50 éves évfordulója alkalmából 2001. augusztus 19-én a csernátfalusi evangélikus templomban ünnepi istentiszteletet és In memoriam Dr. Kiss Béla címmel „ünnepélyes közgyĹąlést” tartottak, melynek keretei között leleplezték a templom belsĹ falára helyezett emléktáblát. Ez alkalommal jelent meg a Disz Tipo nyomdavállalat gondozásában Dr. Kiss Béla Hétfalusi arcok (szerk. Török László) címĹą könyve.
Fontosabb mĹąvei
Isten munkája az anyaszentegyházban. Brassó, 1938.
A theologia naturális problémája. Brassó, 1940.
Konfirmációi vezérfonal evangélikus növendékek számára. Arad, 1943.
Az evangélikus prezsbiter kiskátéja. 1943.?
Mi lesz a gyermekeddel? 1946.
Bartók Béla mĹąvészete. Kolozsvár, 1946.
BENKĹ Timea: Járosi Andor és a liturgiareform. Korunk, 28. évf., 2017. 9. sz., 53–64.
Brassói Lapok, XLII. évf., 1936. jún. 4., 127. sz.; XLIV. évf., 1938. márc. 25., 69. sz.; XLVI. évf., 1940. jún. 26., 167. sz.
HOCHBAUER Gyula – VERES Melinda – FARKAS Attila (összeáll.): Magyar iskolák a Kárpát-kanyarban. Sepsiszentgyörgy, 1992, 112.
KUSZÁLIK Péter: Erdélyi hírlapok és folyóiratok 1940–1989. Budapest, 1996, 87, 98. Online elérhetĹ: https://kuszalik1.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. dec. 15.)
MONOKI István (összeáll.): A magyar idĹszaki sajtó a román uralom alatt 1919–1940. Budapest, 1941, 44, 51, 104. Online elérhetĹ: https://monokirepertorium.adatbank.ro. (Letöltve: 2022. dec. 15.)
VERES Emese-Gyöngyvér: A transzilván próféta. Pro Minoritate, 2017. Ĺsz, 72–102.
Internetes források
Dr. Kiss Béla szócikk. Arcképcsarnok, Hétfalu honlapja. https://www.hetfalu.ro/lapok/18_h05.html. (Letöltve: 2022. dec. 15.)
Kiss Béla (helytörténész) szócikk. Wikipédia.org. https://hu.wikipedia.org/wiki/ Kiss_Béla_(helytörténész). (Letöltve: 2022. dec. 15.)
VĂĄlogatott irodalom