Utolsó frissítés: 2010-06-01
Szerző: Pál Emese
Lektorálta:
Kód: HR-II-m-B-12834
Datálás: 1913–1915
A XIX-XX. század fordulóján dinamikus fejlődésnek indult Gyergyószentmiklóson a század utolsó éveiben született meg egy középfokú oktatási intézmény létrehozásának igénye. A helyi elöljáróság 1897-es tanácskozásán a polgári fiúiskola állami fiúgimnáziummá alakítását tűzte ki célul, a Közoktatásügyi minisztériumnak benyújtott határozatukat azonban elutasították. Előrelépés az ügyben csak 1905-ben következik be, amikor a minisztérium a városi tanács újabb kérésére beleegyezik a tanintézmény létrehozásába, azonban a közoktatási minisztérium, a kolozsvári tanfelügyelőség és a gyergyószentmiklósi elöljáróság nem tudott megegyezni az alapítandó oktatási egység profilját illetően. A központi szervek a kor követelményeinek jobban megfelelő reáliskolát támogatták, a gyergyóiak azonban ragaszkodtak a konzervatív oktatási rendszeren alapuló gimnáziumhoz, mondván: „egy speciális székely körben élő népnek, mint a mienk semmiképpen sem kell reáliskola". Végre 1908-ban a kolozsvári tanfelügyelőség támogatásával létrejöhetett a gimnázium, egyelőre iskolaépület nélkül. A két gimnáziumi osztály számára a polgári fiúiskola biztosított termeket. „Eloszlottak évtizedes kétségeinknek felhői, felderült a valóra vált remények napja: augusztus 11-én lefektették közművelődésünk templomának, a főgimnáziumnak szilárd alapkövét." - olvashatjuk a Gyergyó című lap 1908. augusztus 16.-i számában.
A gimnázium épületének a város a régi barompiac helyén biztosított 4 katasztrális hold területet, melynek telekkönyvi kivonatát már 1908 decemberében felküldték az oktatásügyi miniszterhez. A munkálatoknak 1909 tavaszán kellett volna kezdődniük, azonban a város és az állam közötti adományozás jogosságát és hitelességét több mint egy évig vizsgálgatták a különböző hatóságok. A kijelölt terület adományozása után költségvetési gondok, a víz- és a csatornahálózat kezdetleges állapota miatt mégsem indulhatott el az építkezés.
1912 nyarán a minisztérium felkérésére Orth Ambrus és Somló Emil budapesti építészek készítik el a nagyszabású épület terveit. Orth Ambrus (1871-1931) sógora, Alpár Ignác irodájában dolgozott 1904-ig, ekkor Somló Emillel (1877-1939) nyitott közös irodát. Munkáik közül kiemelendő a kolozsvári Egyetemi Könyvtár pályázatára beadott tervek és a soproni Postapalota épülete, azonban az általuk tervezett épületek között a legnagyobb számban iskolaépületeket találunk (Trencsén: Állami Felsőbb Leányiskola, Szatmár: Állami Ipariskola, Szeged: Állami Felsőipariskola, Zsolna: Főreáliskola, Ungvár: Polgári Leányiskola).
A tervezők a kivitelezést a Csere utcai patak elvezetésétől és a csatornázási munkálatoktól tették függővé. 1913 áprilisában a Kereskedelemügyi Minisztériumban kiírt pályázat eredményeképpen a Steiner József és társa cég nyert el a gyergyószentmiklósi gimnázium építési jogát, így 1913 júliusának végén Koch Károly építőmester vezetésével elkezdődhettek a munkálatok. Az építkezés menetéről a Gyergyó című lap részletesen tudósít. 1913. november 9-én a munkálatok rohamos haladásáról olvashatunk, azonban a kedvező időjárás ellenére sem sikerült az épületet tető alá hozni a tél beállta előtt. Egy 1913-ban készült szerződésből megtudhatjuk, hogy a kőfaragási munkákat és a fundamentumot Barabás Gergely gyergyószárhegyi kőfaragó végezte szárhegyi kő felhasználásával. Az 1914 tavaszán újraindított építkezés nyáron ismét szünetelt az épület előtt elhaladó mellékutca járdaszintjének meghatározása, a telekrendezés és a kerítés kialakítása körüli viták miatt. A munkálatokat a világháború kitörésekor bizonytalan ideig teljesen be kellett szüntetniük. Szeptember 6-án a helyi folyóirat beszámol arról, hogy „Az új főgimnáziumnál a mozgósítás alkalmával félbehagyott építkezéseket a jövő hét folyamán megkezdik és folytatni fogják." A kormány és a vállalkozó megállapodása szerint az épület belső berendezését és felszerelését május 15-re, míg a külső munkálatokat augusztus 15-re kell befejezni.
1915. január 29.-től az átadás előtt álló épületet sebesültek befogadására és kezelésére rendezték be. A 100 ágyas vöröskeresztes kórházzá alakított gimnázium tetejére hatalmas vászonra festett vörös keresztet helyeztek el, mely mintegy fél évig hirdette az épület rendeltetését. A várva várt átadás csendesen, ünneplés nélkül zajlott le, 1915 szeptemberében pedig a gimnáziumi oktatás már az „új palotában" kezdődött el. A gyergyói közönség a pompás épületet megelégedéssel szemlélte, elhibázott beállítását azonban helyreállíthatatlan hibaként értékelte. A Csíkvármegye folyóirat 1915. szeptember 8.-as száma a következőket jegyzi meg: „...a főgimnázium új épülete félszegen van az utca tengelyére beállítva...Arról van szó ugyanis, hogy az épület frontja nem néz egyenesen a főtérre az Unió utcán át, hanem ferdén."
A gimnázium 1968-ban vette fel Salamon Ernő költő nevét.
Az épület alaprajza nyújtott téglány alakú, hosszú homlokzata a Gyilkostói útra néz. A homlokzat egyhangúságát három meredek lejtésű nyeregtetővel ellátott rizalit bontja meg, a nyugati rizalithoz egy középkorias jellegű torony csatlakozik. A főrizalitot két sokszögű tornyocska hangsúlyozza. A főépület mindkét oldalához egy-egy kisebb építményt toldottak hozzá, a jobb oldalon levő tornatermet az épület síkjához képest hátrébb tolták, homlokzati kialakítása azonban harmonizál a gimnázium többi részével. A nyugaton levő toronynak és a toldaléképítményeknek köszönhetően a gimnázium aszimmetrikus hatást kelt.
Az épület magas, rusztikázott kőből kialakított lábazattal rendelkezik. Homlokzatán geometrizáló formák uralkodnak, az alsó szintek egyszerű téglány alakú ablakai a felső szinten megduplázódnak. A földszinti ablakok szemöldökét egyszerű geometrizáló motívum díszíti, fölötte tojás alakú mezőben egymással szemben csigavonalas ornamentika látható. A két szélső rizalit oromzatának csúcsán kör alakú mezőben stilizált virágok, míg a középsőn háromszög alakú mezőben két voluta és levelek jelennek meg. A főtengelyen látható nagyméretű tükörben eredetileg a babérkoszorúba foglalt magyar címer állt, melyet két angyalalak tartott.
A főépületet és a tornatermet összekötő épületrész felső, félköríves ablakai fölött kőből kialakított szemöldök és a tornaterem koronázópárkánya alatt körbefutó „csúcsíves" díszítmény ismét a középkori atmoszférát erősíti.
A homlokzat legdíszesebben megmunkált része a románkori templomok bejáratára emlékeztető hangsúlyos főbejárat. A „M. KIR. ÁLLAMI GIMNÁZIUM" felirattal ellátott bélletes, enyhén csúcsíves kapu rusztikázott kőlábazattal rendelkezik. Bélleteiben hullámvonalú, rombuszokból és koncentrikus körökből álló díszítmények futnak körbe, a szélesebb kőfelületen pedig nagyobb méretű, kör alakú mezőkben geometrizáló motívumok láthatóak.
Az épületbe lépve bal oldalon építési emléktábla tűnik fel, mely megörökíti I. Ferenc József mellett Jankovich Béla közoktatásügyi miniszter, Orel Dezső polgármester, a tervező építészek, Orth Ambrus és Somló Emil, illetve a kivitelező Koch Károly nevét, továbbá az építés időpontját. Az épület belső kialakítása egyszerű, mindenféle fölösleges díszítést nélkülöz. Egy tágasabb előtérből kétoldalt folyosók, középen pedig a lépcsőház nyílik. A lépcső négyszögű ballusztereibe háromszögeket variáló díszítést faragtak. Az első és a második emelet között a lépcső kiszélesedik, itt kiképzése is díszesebbé válik. Az osztálytermek sora az utcára néző részen van elhelyezve, a folyosó ablakai az udvarra néznek. A dísztermet a második emeleten találjuk, hajdani kifestéséből mára semmi sem őrződött meg. Jelenleg keleti falát egy festmény díszíti, mely minden bizonnyal a kommunizmus éveiben készült, legalábbis erre utal a képek tematikája (munkások, parasztok, játszadozó gyerekek, anya gyermekével).
A Salamon Ernő Gimnázium épülete jó illeszkedik a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium által a XX. század első évtizedeiben kidolgozott iskolaépítészeti programba, mely azt tűzte ki célul, hogy a felépítendő iskolaépület a környék építészeti hagyományát magába olvasztva az adott tájegység építészeti környezetéhez illeszkedjen. Ennek érdekében több építész végzett néprajzi felméréseket különböző vidékeken. Ehhez kapcsolhatóak a Kós Károly nevével fémjelzett „Fiatalok" csoportjának törekvései is, kik egy sajátosan magyar jellegű építészet megteremtésén fáradoztak. Épületeiken a középkori építészet elemei népi építészeti formákkal keveredtek. Úgy tűnik, hogy Orth és Somló a gyergyószentmiklósi gimnázium megtervezésekor Kós Károly formavilágából inspirálódtak, ugyanis a bejárati rész kialakítása a zebegényi római katolikus templom vagy a kolozsvári Kakasos templom bejáratával mutat hasonlóságot, a meredek lejtésű nyeregtető és a rusztikázott kővel ellátott torony szintén több Kós Károly által tervezett épületen felbukkan.
Az épület monumentalitása egységet és egyszerűséget sugall, építészetileg Gyergyószentmiklós legjelentősebb világi építményének mondható.
Rokaly József: A gyergyószentmiklósi gimnázium monográfiája 1908-2008. Gyergyószentmiklós, 2008.
Vofkori György: Gyergyószentmiklós. Várostörténet képekben. Kolozsvár, 2004.