Utolsó frissítés: 2010-04-08
Szerző: Orbán János
Lektorálta:
Kód: MS-II-m-A-15477
Datálás: 1801–1803
A levéltári források tanúsága szerint a Gyulai Mihály csizmadiától vásárolt telek 1787-ben már Teleki Domokos tulajdonában volt. Az építkezést 1801-ben kezdte el, a „sok gondba, s költségbe is került" munkát következő év végére fejezték be. Az építési emléktábla 1803-ban készült. Az épület egy ideig a Görög család tulajdonában is volt, később ismét a Telekiek vásárolták vissza. 1935-től a református egyház tulajdona. 1849-ben itt szállt meg Bem József, a forradalmat követően pedig itt lakott az első osztrák császári kerületi főbiztos, Eperjesi József lovaskapitány.
Az építtető a Teleki család marossárpataki ágából származott, Teleki Lajos és Bethlen Kata fia volt. Először katonai pályára lépett, később hosszú ideig Torda vármegye fősipáni tisztségét viselte. A magyar irodalomtörténet „Az emberi sorsnak változandósága...." című verses önéletírása okán tartja számon.
Az épület maga a XX. század folyamán több ízben komoly műemléki beavatkozásokon esett át: a két világháború között nyugati szárnyát lebontották, ezt 1957-ben építették újjá (a nyugati szárny udvari tornácának faragott kő oszlopait a bontás után a gernyeszegi kastélyban tárolták, az újjáépítéskor innen kerültek vissza eredeti helyükre). Az archív felvételek szerint a század első felében a kapu két oldalán található ablakok helyén még ajtók nyíltak.
A palota keleti homlokzatához annak teljes hosszában a nyolcvanas évekig egy alápincézett, a földszinten boltozott, homlokzati tagolásában pedig a ma is álló épülethez hasonló kéttengelyes épületrész csatlakozott. Ennek nyugati tengelyében a földszinten és az emeleten egyaránt ajtók nyíltak, az emeleti ajtó a (nyolcvanas években a központi kapuzat fölé költöztetett) vas mellvédes erkélyre vezetett. Ennek a hátrafele trapézszerűen kiszélesedő, tisztázatlan kronológiájú épülettömbnek legalább egy része az 1824-25-ben készített Mikolai-féle metszeten már teljes bizonyossággal azonosítható. Hátsó részét a képi források szerint már a XX. század elején a jelenlegi nyugati szárnyra merőleges, azzal azonos gerincmagasságú kontyolt nyeregtető, a főhomlokzati felőli részeket pedig alacsony bádogtető fedte. Az épületrész elbontására egy 1986-os műemléki felújítás során került sor.
A vár alatti Bernády (egykor Kálvin) teret északról határoló, a jelenlegi Posta és Avram Iancu utcák által közrefogott épület. Kis park közepén 1994-től előtte áll Bernády György egészalakos bronzszobra (Bocskay Vince alkotása).
Főhomlokzatával a térre néző, kétszintes, héttengelyes, U alaprajzú épület. Magasra ácsolt, cseréphéjazatú nyeregtető fedi. Főhomlokzatát a széleken és az ablaktengelyek között a földszinten kettőzött rusztikus lizénák, az emeleten pedig füzérdíszes-iónfejezetes kettőzött pilaszterek tagolják, ívesen hajlított fejlemezükön abakuszvirággal (ez alól a 2-3. illetve a 6-7. tengelyköz képez kivételt - itt a pilaszterek elmaradnak). A középtengelyben széles kosáríves kapuzat nyílik, vállpárkányos kialakítással, egyszerűen profilozott vakolt kerettel.
Fölötte vasmellvédes erkély látható. A földszint kisebb méretű ablakait egyszerű, a magasabb emeleti ablakokat zárókővel kiegészített vakolt füleskeretek szegélyezik. Utóbbiakat a kötényükben elhelyezett szalagfonatok emelik ki. A szinteket egyszerű lemeztagokból álló övpárkány választja el egymástól. Az emeleti pilaszterek fölött hasonló lemeztagokból álló egyszerű párkány, üres fríz valamint gazdagon tagolt koronázópárkány zárja a homlokzatot. A pilaszterek vonalában az összes vízszintes tagolóelem enyhén golyvázódik. A koronázópárkány fölé a középtengelyben volutás rátétekkel és kis tobozdíszekkel szegélyezett, keskeny téglalap alakú faragott kő posztamens emelkedik, melyre íves záródású, széles párkánnyal szegélyezett latin feliratos építési emléktáblát állítottak.
Tetején copf jellegű urnadísz látható. A tetőszerkezetet két ovális, füzérrel díszített kőkeretes ablak töri át. A keleti és nyugati oldalhomlokzat napjainkban egyaránt hattengelyes (mindkettő műemléki beavatkozások következtében jött létre). Kiemelt értéket képez az épület belső udvara - a tornác, valamint a szép megmunkálású füzérdíszes-iónfejezetes kőoszlopok a kolozsvári palotaépítészetben elterjedt megoldások marosvásárhelyi jelentkezését szemléltetik. A földszint helyiségei boltozottak. Az emeleti szobák nagy része síkmennyezetes, ezek a főhomlokzat mögötti egykori reprezentatív nagyterem (palota) köré szerveződnek. A belső térben helyenként füles kőkeretek, korabeli nyílászárók maradtak fenn, a nagyteremben a közelmúltban dekoratív díszítőfestést tártak fel.
Fodor István: Régi neves épületek és intézmények. Marosvásárhely, 1937. (Krónikás füzetek, II. sorozat 7. szám).
Keresztes Gyula: Marosvásárhely régi épületei. Marosvásárhely, 1998.
Kelemen Lajos: Teleki Anna apja. In: Művelődéstörténeti tanulmányok. Szerk. Sas Péter. Kolozsvár, 2006.
Man, Ioan Eugen: Târgu Mureş. O istorie urbană de la începuturi până în anul 1850. Târgu-Mureş, 2006.
Teleki Domokos: Az emberi sorsnak változandósága... Kolosvár, 1815.