Utolsó frissítés: 2010-06-17
Szerző: Bálint Ágnes
Lektorálta:
Kód: BV-II-a-A-11461, BV-II-m-A-11461.01, BV-II-m-A-11461.02, BV-II-m-A-11461.03, BV-II-m-A-11461.04
Datálás: 13–19. század
A Szt. Bertalan templom a mára ipari negyeddé alakult brassói Óvárosban, a Hosszú utca végénél áll, a Gespreng hegy lábánál. Egykor egy Brassónál valószínűleg korábbi alapítású városias település magját képezte, melynek mára a templomon kívül semmilyen más nyoma sem látható. A templomot nem túl magas, kör alaprajzú várfal keríti, melynek egyetlen bejárata a templom nyugati bejáratával szemközti kis kapu volt. Mára, a parókia 20. század eleji megépítése és a várfal vonalába való beékelése alkalmával kényelmes bejáratot létesítettek a Hosszú utca, a templom keleti része felől is. A templomkertben szász evangélikus temető van, mely többek közt Mattis-Teutsch János örök nyugvóhelye.
A templom kereszthajós bazilika, melyhez kápolnákkal szegélyezett sokszögzáródású szentély csatlakozik. Nyugati homlokzatához két torony csatlakozik, melyek közül csak az egyik emelkedik a koronázópárkány szintje fölé.
A szentélyt építészeti megoldásai az ún. ciszterci típushoz sorolják. A nyolcszög öt oldalával záródó szentély négyezeti részét két négyszögű építmény szegélyezi, északon a sekrestye és egy kis hozzá kapcsolódó kápolna, délen szintén egy kis kápolna, melyet a bejárati előcsarnokként használt tér egészít ki. Míg a kápolnák homlokzatán az északi oldalon csak apró, lőrés szerű ablakokat nyitottak, a déli részen alacsonyan fekvő, a gótikus mérműves megoldást idéző nyílások láthatók, két egymáshoz illesztett karéjos lezárású ablak fölött egy négykaréjos körablak. A szentélyfejhez csupán három támpillér kapcsolódik, a szentély boltszakaszait a külső homlokzatot tagoló lizénák jelzik. A szentélyfej homlokfalait a ciszterci építészetre jellemző módon egy, illetve a hosszanti tengelyben két lancetta ablak és föléje helyezett, liliomokban végződő karéjos körablakok törik át. A szentélynégyezet két-két ablaka ma nagyméretű, félköríves kialakítású. A szentély homlokzatának vízszintes tagolását a támpillérek lábazata és vízvetői, illetve a koronázó párkány alatt futó, váltakozva félkörívesen és egyenesen záródó vakárkád fríz adja. A belsőben a hatosztású boltozat négy pontját bimbós fejezetű, kerek testű falpillérek tartják, a többi ponton a bimbós fejezetű pillérek nem nyúlnak le a földig. A két zárókő leveles rozetta, illetve a levéldísz közé illesztett férfialakká van alakítva. A szentélyfej boltcikkelyeibe, a boltozat vonalát a homlokoldalon duplázó kis bordaíveket illesztettek, melyek leveles konzolokra futnak le. A szentélybe vezető északi és déli bejáratok a szemöldökgyámos és a karéjos lezárású megoldások kombinációi.
A bazilikális főhajó külső tagolása meglehetősen egyszerű, csak a kereszthajó sarkaihoz és az északi oldalához vannak támpillérek rendelve. A déli oldalon, a kereszthajó nyugati részén a padlásra vezető lépcsőtorony emelkedik. A nyugati torony mai formájában a megomlását követő 19. századi újjáépítés eredménye. Az öt szintes torony legalsó része tagolatlan, áttöretlen tömb, fölötte körbe írt négykaréjos ablakokkal áttört, vízszintesen tagolt emelet következik, majd egy gótizáló, mérműves, csúcsíves ablakokkal áttört szint. A felső kváderezett sarkú emeleten található az óra, fölötte a sokszögűen alakított toronysüveg. A csúcsíves, bélletes nyugati főbejáraton keresztül az út egy előcsarnokba, majd a hosszházba vezet. A tornyok alatti csarnokok és a bejárati rész egykor összefüggő, nyitott hármas előcsarnokot (ún. Paradies) képezett, melyek megmaradt boltozati záróköveit napraforgó szerű nagy virág és Krisztusfej díszíti. A hosszház főhajóját masszív tízszögű pillérek választják el a jóval alacsonyabb mellékhajóktól, melyekbe alacsonyan fekvő, félköríves árkádok vezetnek. A gádorfalakon minden boltszakaszban egyszerű csúcsíves ablakok nyílnak. A főhajónak három teljes és egy keskeny csúcsíves keresztboltozata van, a mellékhajókban hét a csillag és hálóboltozat összetett formáival fedett boltszakasz. Kivételt képez a déli mellékhajó a torony 19. századi beomlásakor elpusztult két nyugati boltszakasza, melyben egyszerű keresztboltozatot állítottak helyre. A stílusában a szentéllyel egy egységet képező kereszthajó boltozatai ehhez hasonlóan bimbós fejezetű, félköríves falpillérekre futnak le. Érdekessége az északnyugati sarokban levő, bajuszos férfifejjé alakított konzol.
A főhajó nyugati részén fából készült karzat hordja az 1923-ban készült Prause-orgonát. A négyezet délnyugati pillérén áll a henger alakú klasszicista szószék. A templom kincsei közé tartozik a szentély északi faláról a sekrestyébe telepített gótikus faragott kő szentségtartó fülke, a kehely alakúra formált gótikus keresztelő medence, illetve öt Lorenzo Lotto típusú anatóliai szőnyeg. Értékes a takácsok céhének 1683-ban készült festett stalluma a hosszház északi mellékhajójában. A barokk sekrestyeoltár 1758-ban készült, a szentély főoltárát pedig egy Biegler nevű asztalosmester készítette 1791-ben. A bejárati előcsarnokhoz kapcsolódó kápolna falán – sajnos rossz állapotban fennmaradt – falkép látható, mely egy hajón álló püspökalakot, az eltörő árbocot tartó isteni erőt, illetve medaillonokban szenteket ábrázol.
A Szt. Bertalan templomon, főleg ami szentélyét és kereszthajóját illeti, a ciszterci építészet hatása mutatható ki. Feltehetőleg annak a kerci központú műhelynek a kisugárzásával van dolgunk, melynek Kercen és Brassó-Bertalanon kívül a prázsmári, szászhermányi és széki templomok is tulajdoníthatók.
Dan Nicolae Busuioc: Arhitectura gotică timpurie din Ţara Bârsei în lumina unor noi cercetări. SCIA 1978. 8–13.
Marosi Ernő: Einflüsse der Regensburger Frühgotik auf Ungarn und Siebenbürgen. In: Beiträge zur Siebenbürgischen Kunstgeschichte und Denkmalpflege. Hg. Christoph Machat. München, 1983. 13–23.
Entz Géza: Erdély építészete a 14-16. században. Kolozsvár, 1996. 59, 68, 70, 87, 127, 180, 256.