Lutheránus templom (ú.n. Vörös-templom), Arad
Közzététel:  2010-04-07
Utolsó frissítés:  2010-03-17
Szerző:  Sarkadi Nagy Emese
Lektorálta: 
A műemlék adatai
Cím: Bulevardul Revoluţiei 61.
Kód: AR-II-m-B-00543
Datálás: 1905–1906
Történeti adatok
A templom alapkövét 1905. március 15-én helyezték el, 1906 szeptemberében pedig már fel is avatták a Szántay Lajos tervei alapján és Frick József építőmester felügyelete alatt elkészült épületet. A tervező számára a kihívást az jelentette, hogy a rendelkezésére álló keskeny téren olyan épületet állítson, amely egyúttal nem zárja el a templom mögötti törvényszék épületét a főúttól. A háborús károkat az 1956-os javítás alkalmával állították helyre, a templom 50. évfordulója alkalmából. Ezt követően 1981-82-ben kisebb javításra, majd 1992-94-ben a templom teljes körű helyreállítására is sor került.
A műemlék leírása

Az evangélikus templom a város főútja mentén, a Luther téren áll. A szabadon álló, keletelt neogót templom háromhajós, kereszthajós épület, kelet felől poligonális szentéllyel, nyugaton kissé a homlokzat elé állított toronnyal. A kereszthajó két vége a szentélyhez hasonlóan poligonális záródású. (Mivel a kereszthajó a szentélynégyzeten halad keresztül, az egymáshoz csatlakozó poligonális záródások hatalmas szentélyfejként hatnak.) Az épület külső részének jellegét az alkalmazott gótikus elemek mellett, a vörös klinkertéglából készült nyíláskeretek, támpillérek, párkányok és különböző díszítőelemek valamint a világos vakolt falfelületek váltakozása adja.

 

 A nyugati homlokzat közepén álló tornyot két oldalról egy-egy lépcsőtorony veszi közre. A toronyaljba nyíló csúcsíves, bélletes kapu timpanonjában, háromkaréjos mezőben egy kehely és a következő felirat látható: „Jöjjetek énhozzám". A kapubélletben mindkét oldalon egy-egy bimbós fejezetes kőből faragott oszloppár áll, a záródás bélletét klinkertéglából alakított profil tölti ki. A kapu fölött kereszt-rózsával lezárt vimperga található a homlokzatot nyugatról támasztó két támpillér közé ékelve. A támpillérek között, a hajó magasságában újabb vimperga áll, alatta, a homlokzaton hatalmas csúcsíves mezőben, négykaréjos mérművekkel tagolt rózsaablak nyílik, alatta csúcsíves vakárkádsor. A lépcsőzetes támpillérek a torony minden szintjén kis vimpergával és keresztózsával záródnak. A torony két szinttel emelkedik a hajó magassága fölé. Az alsó szint egészen alacsony, csak két keskeny, lőrés-szerű ablak nyitja meg, a fölső szinten három, félköríves záródású, de lánzsaablak arányú nyílás látható, fölöttük vimpergák. A tornyot lezáró óraszint alatt keskeny csúcsívsor nyílik, fölötte a toronynak mindegyik oldalán vimpergában helyzték el az óra számlapját. A torony sarkain, a vimpergák között egy-egy vízköpőkkel ellátott fiatorony áll.

 

A torony két oldalán álló poligonális lépcsőtornyok egyenes falszakasszal csatlakoznak a toronyhoz. Ezen a falszakaszon, akárcsak a tornyok többi oldalán egy-egy lándzsaablak nyílik. Fölöttük részben megnyitott, részben vak galériaszerű csúcsívsor húzódik. A templom csúcsíves, vimpergás oldalbejáratai a lépcsőtornyok északi illetve déli oldalán nyílnak. Az északi és a déli homlokzat megegyező kialakítású. A lépcsőtornyokat követő két hajószakaszt nagyméretű, egyszerű kőmérművekkel tagolt, csúcsíves, bélletes ablakok nyitják meg. Vállvonalukban klinkertéglából képzett fogrovatos párkány húzódik, alattuk a teljes templomtesten körbefutó szintén klinkertéglából rakott fűrészfogsoros övpárkány. Az övpárkány alatti falmezőt szakaszonként egy-egy pár kisméretű, csúcsíves ablak töri át. A kereszthajók sarkainál (akárcsak a hajó szakaszai között) klinkertéglával burkolt, rézsűs lezárású támpillérek állnak, az ablakok vállvonalánál, az itt körbefutó párkányra támaszkodó vimpergákkal. A kereszthajó poligonális záródásainak oldalait a hajóablakoknál valamivel alacsonyabb, de azonos típusú mérművekkel díszített ablakok törik át. A fűrészfogsoros övpárkány alatti szintet itt is csúcsíves párosablakok nyitják meg, a homlokzatot pedig fogrovatos, háromkaréjokkal díszített téglapárkány zárja le. A szentély kialakítása a kereszthajók poligonális záródásaival megegyező, csak az övpárkány alatti páros csúcsíves ablakok maradnak itt el. A szentély és a kereszthajó közti sarkokban egy-egy alacsony, nyeregtetős portikuszon keresztül nyílnak a templom keleti bejáratai.

 

Ahogyan a homlokzatok, úgy a templom belseje is a gótikát idéző elemekben gazdag. A templombelső két hajószakaszból, a kereszthajó teréből és a szentélyzáródásból áll. A mellékhajók aránytalanul keskenyek. Az egyes szakaszokat a főhajóban bimbós fejezetű pillérekre támaszkodó bordás kereszt- illetve csillagboltozat fedi; a kereszthajó-záródások csillagboltozata bimbós konzolokról induló oszlopokra támaszkodik.

 

A teret a nyugati első boltszakaszban, a mellékhajók fölött és a kereszthajók száraiban húzódó karzat keretezi, amelyet körbeírt négykaréjos mérművekkel áttört mellvéd szegélyez. A karzatot a pillérek között bimbós fejezetekkel ellátott oszlopok tartják, a pilléreket a karzat alatti szinten párkányfejezetekkel díszítették. A mellékhajókat a karzatok alatt és a nyugati karzat alatti teret csehsüveg boltozatokkal fedték, a kereszthajók karzat alatti szakaszát bordák nélküli csillagboltozat borítja.

 

A szentély bordás boltozata szintén bimbós konzolokról induló, bimbós fejezettel ellátott gyűrűs oszlopkra terhel, akárcsak a kereszthajó záródásoké. A szentélyzáródásban az ablakok alatt csúcsíves vakárkádokkal tagolt sáv húzódik.
A nyugati toronyalj két oldalán elhelyezkedő lépcsőtornyokat a mellékhajókból nyíló ajtókon át lehet megközelíteni.

 

A templom egységes berendezésének részét képezi az Örr György kassai oltárépítő és szobrász által készített, a templom architektúrájához neogótikus jellegével jól illeszkedő oltár és szószék, valamint a Sebessy Ferenc aradi műasztalos által készített padok. A Wegenstein cég készítette orgonát 1929-ben adták át.

 

A 13 színes, apostolokat, evangélistákat, a Reformáció jelentős személyiségeit (Melanchtont és Luthert) valamint Krisztus életének néhány mozzanatát ábrázoló üvegablak Palka József budapesti üvegfestő munkája. A harangokat ifj. Hönig Frigyes aradi műhelyében öntötték.

 

Az épület egyes elemei kétségkívül a gótikus formakincset idézik, összhatása valóban a gótikus templomok világára emlékeztet. Azonban csak múltbeli atmoszférakeltésről van itt szó, a részletformák stílustisztaságától távol áll az épület, ez nyilván nem is volt szándéka az építésznek. Sokkal inkább a történelmi stílusformákból kiinduló, de egyéni kompozíciójú alkotással állunk szemben, egy olyan építész korai munkája esetében, aki a későbbiekben inkább a szecesszió jellemvonásait engedi túlsúlyba kerülni épületein. Ugyanakkor a stílus megválasztása megfelel a kor előírásainak és az egyik legtermékenyebb magyar protestáns templomépítész - Pecz Samu elképzeléseinek, aki 1888-ban, protestáns templomokról írt tanulmányában praktikus okokból is a gótikus stílus mellett tört lándzsát.

Válogatott irodalom
Puskel Péter: Arad marad. Helytörténeti és dokumentumriportok, beszélgetések. Arad, 1997. 36.
Pávai Gyula: Mesélő aradi házak. Nagyvárad, 2008. 53.
Ujj János: Arad építészeti emlékei. Nagyvárad, 2008. 88-89
Puskel Péter: A város büszkén tekint erre az új templomra. Jelen, 1996. szeptember 21.
Pávai Gyula: A vitráliák. Evangélikus jubileum. Arad, 1996. 5.
Lanevschi, Gheorghe - Ujj János: Arad. Patrimoniul cultural construit. Arad, 2007. 64.