Kolozs vármegye egykori palotája napjainkban a város Polgármesteri Hivatalának és a Városi Tanácsnak ad otthont. A történeti városmagtól nyugatra helyezkedik el, az egykori Külmonostor (ma Mócok útja/Moţilor) és az Arany János (ma Petru Maior) utca sarkán. A palotát 1896-1897 között emelték a neves budapesti építész, Alpár Ignác (1855-1928) tervei alapján.

Lévén hogy saroképületről volt szó, a tervező egy „L" alaprajzú épületet javasolt, amelynek két, 90°-nál kisebb szöget bezáró traktusa az említett utcák mentén húzódik. A dísztermet a két szárny mögött helyezte el, közöttük pedig a díszlépcsőház és a hátsó lépcsőház révén teremtett kapcsolatot. A két traktus találkozásánál egy impozáns torony emelkedik, amely az épület és a benne működő intézmény jelentőségét hivatott hangsúlyozni. A két utca felőli traktus, illetve a díszterem két belső udvart határolt, amelyeket a díszlépcső választott el. 1980 körül az egyik udvart felszámolták, létrehozván itt az ún. „üvegtermet", amely jelenleg is a gyűlésteremként működik.

A homlokzatok és a belső terek eklektikus, többnyire neobarokk stílusjegyeket hordoznak, amelyek igen jól illenek az épület hivatalos és ugyanakkor reprezentatív célokat szolgáló rendeltetéséhez.

A palota homlokzatai a saroktorony homlokzataihoz kapcsolódva, azoktól nyugati, illetve déli irányban bontakoznak ki. A Monostor út (Mócok útja) felé, fordul az épület főbejáratát is magába foglaló, - a torony tengelyét nem számítva - 11 tengelyes főhomlokzat. Szélein egy-egy két tengelyes sarokrizalit ugrik ki, a központi három tengely, szintén rizalitként, a főbejáratot emeli ki. Ezek tengelyeit a két emeletet átfogó, óriáspilaszterek tagolják, ugyanakkor első emeleti homlokzatukat 1-1 kőkorlátos erkély jelenléte hangsúlyozza. A földszinti homlokzat sávozott felületű, hangsúlyos zárókővel díszített, barokkos fülesablakok tagolják.

Az első emeleti ablakokat golyvázott, változatos formájú szemöldökpárkányok emelik ki, záróköveik aranyozott stukkódíszt kaptak. Az második emeleti nyíláskeretek nagy része a földszinti formákat ismétli. A főhomlokzat díszítése értelemszerűen a középrizalitra összpontosul. Ennek középtengelyében nyílik a háromosztatú főbejárat, fölötte pedig a négy lendületes ívű konzolra támaszkodó, ívelt vonalú mellvédes főerkély. Az első emeleti középső ablak szemöldökpárkányán a város legújabb címere látható. A középrizalitot timpanon emeli ki, amelyet egykor - a középületekre jellemző módon - a magyar címer domborműve töltött ki. Napjainkban ezt az új városi címer helyettesíti. Alacsony attika koronázza az épületet, amelyet, a rizalitok széleinek tengelyében, egy-egy urna díszít, a központi tengely csúcsát pedig, az egyetemesség szimbólumaként, egy nagyméretű földgömb ékesíti. A tört tető is kiemelkedik a középső tengely vonalában. Az egykori Arany János utca felőli homlokzat hosszabb a főhomlokzatnál, 19 tengelyes (1-6-5-6-1), ám szerkezete hasonló ahhoz: szintén szimmetrikus, közép- és sarokrizalitokkal tagolt. Ablakkeretei többnyire a főhomlokzat nyíláskereteinek formáit ismétlik, a kapuk viszont eltérnek a főkaputól: félköríves záródású, keret nélküli kocsibehajtók. A homlokzat főtengelyéből elmaradt a timpanon, szerepét egy díszes tető-szellőzőnyílás helyettesíti. Az órás, díszítőelemekben tobzódó saroktorony a város egyik jellegzetes építészeti motívumává vált.

A Monostor út felőli, rövidebb (47,06 m) traktus volt az épület reprezentatív szárnya. Mint említettük, innen nyílik ma is a főkapu, amely az előcsarnokon keresztül a egyenesen a díszlépcső felé vezet. A felső szinteken kétmenetes elrendezésben kaptak helyet a magas rangú vármegyei tisztségviselők tágas irodái. A hosszabb szárny (71,56 m) csak egymenetes, a bürokratikus szervezetet kiszolgáló alacsonyabb rangú tisztségviselők szerényebb irodái sorakoztak itt egykor.

A palota belső díszítése a reprezentációs terekre összpontosul: a díszlépcsőházra, illetve a díszteremre. A díszlépcsőház a sok rámpának köszönhetően igen dinamikus térként érvényesül, mozgalmasságát baluszteres, barokkot idéző mellvédek alkalmazásával is fokozta az építész. Stukkó díszíti a pillérfejezeteket, az árkádíveket, továbbá a szupraportákat. Az lépcsőház nagyon elegáns ajtóinak asztalosmunkái domború és homorú íveket kombinálva vetítik előre a szecesszió formavilágát.

Ennél is látványosabb a díszterem belső kialakítása. A téglalap alaprajzú tér (20,6 x 12 m) két szintet fog át. Öt egyenes záródású ablak nyílik a déli oldalon, fölöttük pedig egy kisebb, félköríves záródású nyílásokból álló, ablaksor húzódik. A teret fiókos teknőboltozat fedi. A teremben zajló eseményeket egykor a felső szinten nyíló karzatokról is követni lehetett, ezek nyílásait azonban később elfalazták. Kiképzésük bizonyára a Babeş-Bolyai Tudományegyetem (Kolozsvár) szintén Alpár Ignác tervezte központi épületének dísztermében máig fennmaradt karzatokhoz hasonlíthatott. Az ablakközöket, a boltozatot és az ajtók feletti edikulákat igényes stukkók ékesítik. A leggyakrabban voluták, fonatdíszek, akantuszlevelek, a kagylók, továbbá barokkos medaillonok és maszkok szerepelnek ezekben a díszítő kompozíciókban.

Az egykori Vármegyeháza az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legfoglalkoztatottabb és legfontosabb építészműhelyének az alkotása. A dualizmus korában, mikor a magyar állam egy egész sor új vármegyei székhely építését finanszírozta, Alpár műhelyének, csak Erdély területén, öt megrendelést sikerült megszereznie: így Segesvár, Dicsőszentmárton, Déva, Kolozsvár és Nagyenyed vármegyeházai mind az ő tervei alapján készültek. Ezek közül a kolozsvári vármegyeház a legnagyobb és az egyedüli, amelynek megjelenésében a neoreneszánsz helyett a neobarokk stílus uralkodik. Igen igényes építészeti programjának köszönhetően rendeltetésének megfelelt és a mai napig is hasonló funkciót lát el, ugyanakkor nagymértékben hozzájárult Kolozsvár városias arculatának a kialakításához.