Az emberi közösségek élete – így a nemzeti és etnikai kisebbségeké is – különböz? intézmények keretében zajlik. Ezen intézmények egy része nem egyéb, mint az érintettek közötti szóbeli egyezség és/vagy a szokás által összetartott együttm?ködések (informális csoportok), más része írásban rögzített szabályzattal és jogi státussal is rendelkezik (formális intézmények). A formális intézményeknek a legtöbb országban (így Romániában is) három f? jogi formája létezik, az állami, piaci és civil (más néven nonprofit) szervezeteké. A társadalomkutatók e szervezetek egy további szempont, a társadalom egészében betöltött szerepük („funkciójuk”) szerinti felosztását is gyakran használják. Az intézményrendszer egy-egy funkció alapján elkülönül? szegmensét alrendszereknek nevezik, és leggyakrabban politikai, közigazgatási, gazdasági, oktatási, tudományos, vallási és kulturális-m?vel?dési alrendszereket különböztetnek meg. Az intézményrendszernek e funkciók szerinti strukturálódása független az egyes szervezetek jogi formájától, azaz egy alrendszer egyaránt állhat állami, piaci vagy civil szervezetekb?l. Ha egy alrendszer funkciói iránt magas az igény, de az állam annak kielégítésében kis szerepet vállal, az állami intézmények hiánya pótolható a piaci vagy a non-profit szervezetekkel. Az alrendszerek száma az adott társadalmi élet komplexitásának kifejez?je.
Egy kisebbségi közösség társadalmi élete nem zajlik teljes egészében a közösség keretein belül, életük számos fontos vetülete a többséggel közös intézményekben zajlik. Számos tényez? függvénye, hogy milyen tevékenységek folynak a többséggel közös intézményekben, és milyen tevékenységek számára m?ködtetnek saját, külön intézményeket. E tekintetben két széls?séges helyzet létezik, egyrészt a többségi társadalomra jellemz? összes alrendszerrel rendelkez? kisebbségeké (amelyek tehát életüket majdnem teljes mértékben saját etnikai intézményeik keretei között élik), másrészt a társadalmi életük majd minden területét a többségi intézmények kereteiben él? kisebbségeké, amikor tehát az etnikai összetartozás alig néhány intézmény keretében valósul meg (ha ez utóbbiak is hiányoznának, az etnikai különállóság esélye nagyon lecsökkenne). A legtöbb kisebbség azonban valahol e két véglet között található, azaz életét részben többségi, részben saját kisebbségi intézményei[1] keretében éli. Az azonban, hogy a mindennapi élet mely aspektusai zajlanak saját intézményrendszer keretében, és melyek válnak közössé a többségi etnikuméval, esetenként különbözhet, vagyis különböz? kisebbségi intézményrendszer-típusok létezhetnek.
Az egyes kisebbségi intézményrendszerek sajátosságait nagymértékben meghatározzák a kisebbségek következ? jellemz?i:
A népesség nagysága. A kisebbségi lét komplexitása szempontjából meghatározó fontosságú, hogy mekkora a szóban forgó közösség. A nagy létszám feltétele annak, hogy egy-egy alrendszer m?ködéséhez elegend? számú, speciális képzettség? szakember álljon rendelkezésre. Hasonlóképpen, a létszám el?feltétele annak is, hogy egy kisebbség er?s etnikai piacot képezzen, hisz kell? létszám nélkül ez akkor sem valósul meg, ha fizet?képes bels? kereslet mutatkozik valamilyen etnikai termék, szolgáltatás iránt.
A kisebbségi népesség területi koncentráltsága. Egy kisebbség térbeli megoszlása – azaz hogy tagjai térben koncentráltan, helyi vagy regionális többséget képezve élnek, vagy ellenkez?leg, a többség között szétszórtan, diaszpóraszer?en – szintén hatást gyakorol az intézményrendszerre. A helyi többségben élés etnikai jelleget ad olyan intézményeknek is, amelyeket egyébként nem sajátosan etnikai célok szolgálatára hoztak létre, mint pl. a helyi közigazgatás vagy az állami oktatási rendszer intézményei (helyi többség nélkül az oktatási intézményben, ha van is tagozatba szervezett kisebbségi oktatás, az intézmény egészében nem tud etnikai intézményként m?ködni). Ugyanez érvényes regionális szinten is: regionális többség esetén magasabb szint? intézmények is kisebbségi intézményként m?ködhetnek (pl. Hargita megyében a megyei tanács is etnikai intézménynek tekinthet?).
A kisebbség urbanizáltságának mértéke. Mivel a falusi és a városi népesség szocio-demográfiai jellemz?i, infrastrukturális és intézményi ellátottsága között jelent?s eltérések vannak – a falusi népesség alacsonyabb iskolázottságú, humán t?kében szegényebb és nagymértékben a mez?gazdaságban dolgozik, illetve a falvak többségében szinte semmilyen formális intézmény nem található és a kommunikációs infrastruktúrájuk is fejletlen –, a zömmel falun él? kisebbségekre szintén jellemz?ek e hátrányok, míg az inkább városon él? kisebbségekre az urbánus népesség vonásai lesznek jellemz?ek – relatív magas iskolázottság, képzettségbeli változatosság, illetve kedvez? infrastrukturális feltételek az intézményépítéshez.
A kisebbségi nyelv ismerete. Sajátos helyzetet teremt az is, ha egy kisebbség esetében a nyelv nem képez fontos identitáselemet. Ezekben az esetekben az etnikai identitás újratermel?désében sajátos intézmények játszanak szerepet, ugyanakkor számos területen az intézményi elkülönülésnek nincs gyakorlati jelent?sége, értelmét veszti. Másrészt a többség nyelvének használatával a kisebbségi intézmények elérhet?vé válnak a többség tagjai számára is (pl. egy többségi nyelven m?köd? kisebbségi színház látogatható a többségi etnikum tagjai által is).
Az anyaország léte és viszonyulása a kisebbséghez. Egy anyaország léte, amennyiben az aktívan viszonyul a kisebbséghez, többféleképpen érinthet egy kisebbségi intézményrendszert. Finanszírozóként hozzájárulhat a kisebbségi intézmények létrehozásához és fenntartásához, de akár humán t?két is szolgáltathat a kisebbség egyes intézményei számára (pl. taner?t a kisebbségi iskola számára).
A kisebbségek e jellemz?inek különböz? kombinációi valósulhatnak meg, különböz? intézményrendszer-típusokat eredményezve. A romániai kisebbségek esetében négy inétméznyrendszer-típus található.
1. A párhuzamos társadalom
Meghatározói: (a) nagy létszám, amely lehet?vé teszi specializált szakmai intézmények m?ködtetését (b) gyakori lokális és jelent?s regionális koncentráltság, (c) a nagy létszám következtében a falusi/városi népesség aránya kiegyensúlyozott, a többségéhez hasonló, (d) er?teljes nyelvi elkülönülés a többségt?l, (e) anyaország támogató léte.
Ez a kisebbségi intézményrendszer-típus szinte teljes mása a többségi társadaloménak, amely a többségi társadalom alrendszereit mind tartalmazza. Jelent?s az etnikai intézményként m?köd? állami intézmények száma. A többségi állami intézmények kisebbségi megfelel?inek jelent?s része azonban nonprofit formában m?ködik, nevében nem feltétlenül tükröz?dik, hogy mely állami intézmény analóg intézménye. A közigazgatásban jelent?s számú önkormányzat teljesen kisebbségi intézményként m?ködik, gyakran nonprofit háttérszervezetekkel is kiegészülve. Két megyében a közigazgatás területi intézményei is etnikai szervezetként m?ködnek. Az oktatási alrendszerben kiterjedt etnikai intézményrendszer m?ködik, annak teljes vertikumával, a tudományos alrendszer szintén önálló intézményrendszerben m?ködik (ez utóbbi szinte teljes egészében nonprofit keretben). Saját vallási intézményrendszere van (etnikai egyházak), jelent?s nonprofit és informális intézményi szférával kiegészülve. Politikai alrendszere az etnikum nagy létszámának köszönhet?en több mint egy kisebbségi képvisel?t tud parlamentbe juttatni, és a kisebbség nonprofit szektorának finanszírozására politikailag ellen?rzött NGO tet?szervezeteket tart fenn. M?vel?dési-kulturális intézményrendszere szintén kiterjedt, a lokális többségnek köszönhet?en e célra számos állami-önkormányzati fenntartású m?vel?dési otthon áll rendelkezésre, de állami fenntartású sajtótermékekkel, tévé és rádióadókkal, színházakkal és operával is rendelkezik. Különösen a m?vel?dési alrendszer intézményei esetében válik lehet?vé, hogy fontos intézmények piaci szerepl?kként is fenn tudnak maradni – így tömegkultúrát kiszolgáló rádióadók és sajtótermékek, de oktatási intézmények is, f?leg óvodák és egyetemek. E komplex intézményrendszer fenntartásában fontos szerepet játszik az anyaországgal való szoros viszony is, amely a kiterjedt nonprofit szektor fenntartásához a finanszírozás jelent?s részét nyújtja. Jelenleg csak a magyar intézményrendszer m?ködik ilyen „párhuzamos társadalom”-szer?en, de valaha a német is ilyen lehetett.
2. A helyi többségben él? rurális kisebbségek intézményrendszere
Meghatározói: (a) viszonylag kis létszám, nagyságrendileg kisebb, mint a többségi nemzeté, (b) jelent?s lokális koncentráltság, ám a kis létszám miatt ez sehol sem eredményez megyei többséget, (c) a kisebbségi népesség többsége falun él, ezért városi többséget sem képez, az országos átlagnál alacsonyabban képzett, és nagymértékben mez?gazdaságban foglalkoztatott, (d) az anyanyelvismeret és a nyelvi elkülönülés a többségt?l jelent?s, gyakoriak a homogén helyi közösségek, (e) az anyaország, amennyiben létezik, aktív vagy passzív viszonyulásával további altípusokat eredményezhet.
Ez az intézményrendszer alapvet?en a jelenlegi (vagy közelmúltbeli) falusi többség által meghatározott. Az ebb?l fakadó alacsonyabb átlagos képzettség többszörösen meghatározó az intézményrendszerre nézve: nincs kell? számú specializált szakember kisebbségi tudományos alrendszer m?ködtetéséhez, a tudományos munka iránti igyekezet kimerül kisebbségtörténeti, helytörténeti, néprajzi munkákban. Érinti az oktatási alrendszert is, amennyiben ennek fels?oktatási képzettséget igényl? szintjeit (legalábbis részben) többségi pedagógusok töltik be. Ezáltal az oktatási alrendszernek ezek a szintjei megsz?nnek kisebbségi intézményekként funkcionálni, rendszerint csak az alsó tagozatos iskolák maradnak meg etnikai intézményekként.
Amennyiben rurális közösségekként adminisztratív egységet is képeznek, vagy kompakt kistérségben való elhelyezkedés révén képeznek többséget egy községben, a községi önkormányzatok etnikai intézmények. Gyakori azonban, hogy a homogén kisebbségi falvak román többség? községek részei, mely esetekben etnikai intézményként már csak a helyi m?vel?dési otthonok tudnak m?ködni.
A vallási alrendszer viszonylag fejlett, mivel a helyi etnikai többségnek köszönhet?en a helyi egyházközségek rendszerint akkor is a kisebbség nyelvén m?ködnek, ha azok a többséggel közös egyházhoz tartoznak. A saját vallási alrendszert azonban rendszerint önálló etnikai egyházi struktúrák is er?sítik.
A kis létszám miatt a politikai alrendszer egy érdekvédelmi szervezetre sz?kül, a politikai pluralizmus megvalósulása legfeljebb egy további alternatív, rivális szervezet létében nyilvánul meg. A parlamenti képviselet mindenképpen egy képvisel? által valósítható meg. A képvisel?t adó szervezet szinte az egyetlen jelent?s állami finanszírozásokhoz jutó politikai szerepl?, így a teljes kisebbségi nonprofit szektor függ t?le. Így a kulturális-m?vel?dési alrendszer, amely gyakorlatilag teljes mértékben nonprofit keretek között m?ködik, teljesen kiszolgáltatott az uralkodó érdekvédelmi szervezetnek. A piaci fenntartású intézmények ugyanis a kis létszám miatt hiányoznak. Aktív támogató anyaország léte módosíthat ezen az intézményrendszeren, az állami támogatások mellett további finanszírozásokat juttatva az intézményrendszerbe. Az anyaország pozitívan befolyásolhat továbbá más alrendszereket is, leggyakrabban az oktatásit és a kulturálist, a finanszírozás mellett humán t?ke transzferjével.
A modell az ukrán, bolgár, szlovák, szerb kisebbségekre t?nik érvényesnek.
3. Nagy létszámú helyi közösségeket képez? urbánus kisebbségek intézményrendszere
Meghatározói: (a) viszonylag kis létszám, a többségi etnikumnál nagyságrendileg kisebb, (b) a népesség többsége városon él, ennek el?nyös szocio-kulturális jellemz?ivel bír (vagy annál jobbal), (c) bár többséget a városokban nem képez, jelent?sen koncentrálódva néhány városba, azokban viszonylag nagy közösségeket képez, (d) az etnikum nyelvi elkülönülése jelent?s, (e) az anyaország, amennyiben létezik, aktív vagy passzív viszonyulásával további altípusokat eredményezhet.
Sehol sem képezve lokális többséget, a közigazgatási alrendszer intézményeit nem tudja saját intézményként m?ködtetni akkor sem, ha valamilyen okból kifolyólag azokban felülreprezentált. Más a helyzet azonban azon intézmények esetében, amelyek a viszonylag nagy létszámú városi közösségekre épülhetnek, els?sorban az oktatási és kulturális intézmények esetében. Ezek fenntartására igény létezik, és a magas iskolázottságnak köszönhet?en a kell? humán t?ke is rendelkezésre áll hozzá. Ezek jelent?s része állami intézményként is fenntartható, amelyek nonprofit intézményekkel egészülhetnek ki. Míg a kulturális-m?vel?dési alrendszer fejlett, a tudományos élet már nem tud alrendszerré szervez?dni. A politikai alrendszert meghatározza a teljes kisebbség kis száma, amelynek következtében csak egy jelölt juttatható a parlamentbe. Nagyobb mérték? városi lakhely, a magasabb szervezet-alapítási és m?ködtetési kedv által pozitívan befolyásolja a politikai szervezetet, az kiterjedtebb, több m?köd? fiókszervezettel, gyakran ifjúsági szervezettel is. Az aktív, támogató anyaország léte pozitívan befolyásolhatja ezt a kisebbségi intézményrendszer-típust.
E típushoz els?sorban a német és a török kisebbségek intézményrendszere sorolható.
4. A diaszpóraszer?en él? urbánus kisebbségek intézményrendszerének modellje
Meghatározói: (a) viszonylag kis létszám, a többségi etnikumnál nagyságrendileg kisebb, (b) a népesség többsége városon él, ennek el?nyös szocio-kulturális jellemz?ivel bír (vagy annál jobbal), (c) a kisebbség diaszpóraszer?en szétszórt, ha vannak is jelent?sebb központjai, számbelileg jelent?s közösséget azokban sem képez, (d) az etnikum nyelvi elkülönülése kismérték?, a jelenlegi generációk nagyfokú nyelvi asszimilációjának köszönhet?en, (e) az anyaország, amennyiben létezik, aktív vagy passzív viszonyulásával további altípusokat eredményezhet.
Ez a típus sok szempontból hasonlít az el?z?höz. Ami ett?l els?sorban megkülönbözteti, az az, hogy bár tagsága magasan képzett, a kis létszámú helyi közösségek nem teszik lehet?vé saját etnikai intézmények fenntartását. Így az e típusú közösség tagjai társadalmi életük túlnyomó többségét a többségi társadalom keretében, annak intézményeiben élik. A kisebbségi intézményrendszert leginkább kulturális intézmények képezik, de esetenként oktatási intézményeket is találunk. Ezek fennmaradását és m?ködését más kisebbségi intézményekhez képest sajátossá teszi, hogy a m?ködtet?k többsége a többség nyelvét beszéli, így az intézmény nyelve is a többségi. Ezáltal pedig az intézmény nyújtotta szolgáltatás elérhet?vé válik a többség tagjai számára is, a többségiek részt tudnak venni a programokon, esetleg be tudják íratni gyerekeiket a kisebbségi iskolába, stb.
Egy anyaország aktív támogatása mellett ezeknek az intézményeknek a többséggel szembeni vonzereje jelent?sen megnövekedhet. E típushoz áll közel a zsidó, örmény és olasz kisebbség intézményrendszere.
[1] Kisebbségi intézmény alatt olyan intézményeket értünk, amelyek vagy deklaráltan valamilyen etnikai kisebbség céljait szolgálják, és/vagy amelyben valamely kisebbség tagjai tevékenykednek, és/vagy amelynek m?ködési nyelve valamely kisebbségi nyelv.