A tudományos módszeresség igényét követ? erdélyi magyar falukutatás kezdete a múlt század húszas-harmincas éveire tev?dik, és ahhoz az értelmiségi csoporthoz köthet?, amelyre egyrészt a vele kortárs magyarországi tudományosság hatott (például a szociológus Erdei Ferenc, illetve a néprajzos Ortutay Gyula és Lük? Gábor tevékenysége), másrészt a román Dimitrie Gusti-féle „monografikus” szociológia. Kortörténeti háttere az, hogy a húszas évek végén az erdélyi magyar értelmiség új generációja a korábbi – Koós Károly, Makkai Sándor, Kuncz Aladár által fémjelzett – nemzedékkel szemben óvatosan kritikus: irodalomközpontúságát, szemlél?d? transzilvanizmusát nem tartja minden helyzetben termékenynek, pontosabb, tudományos módszeresség? helyzetfeltárást lát szükségesnek a „nemzetiségi önismeret” érdekében (melyre hatékony kisebbségpolitika lenne alapozható). Ez a hozzáállás voltaképpen el?térbe helyezi a tudományos, egzaktabb viszonyulást; az érzelmi-esztétikai-retorikai szempontokat nem helyteleníti, de más lapra tartozónak tekinti. Ennek a viszonyulásnak az els? fóruma az 1930-ban alapított kolozsvári egyetemista folyóirat, az Erdélyi Fiatalok, illetve a mellékleteként kiadott Falufüzetek sorozat.
A Gusti-féle Bukaresti Iskolával kezdetben Mikó Imre, Jancsó Béla, Bakk Péter ápolja a kapcsolatot, és a maga idejében nemzetközi hír? román faluszociológiai irányzat a két világháború közötti magyar falukutatást is meghatározza. A falusi társadalom tanulmányozásának – a lelkes szemlél?d?-literalizáló, illetve a tudományos rendszerességgel közelít? tevékenységnek egyaránt – kiemelked? epizódjai a kor falukutató táborai: Kolozsborsa (1930, ismertebb résztvev?k: Mikó Imre, Demeter Béla, Szabó Géza); Magyarlapád (1936, Bakk Péter szervezésében), Bábony (1936, Szabó T. Attila szervezése), illetve a legnagyobb: Bálványosváralja, (több szakaszban, 1941 és 1943 között, nevezetes résztvev?: Imreh István).
A falu tanulmányozásában leginkább Venczel József jutott el a tudományos, adatolt megközelítés következetes és szinte kizárólagos alkalmazásához. Venczel József (1913–1972) alapvet?en kisebbségpolitikai szakíró volt, közelebbr?l pedig agrárpolitikai, illetve közm?vel?dés-politikai szakíró, akinek tételeit az empirikus adatgy?jtés, többnyire a szociológiai jelleg? elemzés alapozta meg. Jogot végzett a kolozsvári egyetemen, fiatal korában a katolikus ifjúsági körökhöz köt?dött. Társadalmi gondolkodását a keresztény-szocialista tanok, illetve a hivatásrendiség mint társadalmi modell bizonyos mértékben meghatározták. Ezeket abban a korban különösen aktualizálta a Vatikán második szociális enciklikája (1931), de az is, hogy Venczel és kortársai a magyar kisebbségen belül a (falusi) népet, illetve a vezet?, népm?vel? szerepre szánt értelmiségi elitet sajátos rendeltetés? rétegnek tekintik. Az Erdélyi Fiatalok folyóirat rovatvezet?je, illetve az 1935-ben (második nekifutásra 1936-ban) alapított Hitel cím? értelmiségi folyóirat – és a körülötte kialakult mozgalom – vezet? egyénisége volt. Venczel jogászhallgató korában egy szemesztert töltött el Dimitrie Gusti bukaresti intézetében. 1941 és 1946 között az Erdélyi Tudományos Intézet tanára volt, az 1946 és 47-es tanévben pedig a Bolyai Egyetemen statisztikát és népességtudományt adott el?. Részt vett a Márton Áron által szervezett, a párizsi békeszerz?dést befolyásolni szándékozó dokumentumcsomag összeállításában, ezért a román nacionalista hatalom el?ször gy?jt?táborba internálta, majd 1950-t?l tizenegy évre bebörtönözték, azt követ?en csaknem élete végéig mell?zték. Gáll Ern? segítségével élete végén, már betegen a kolozsvári egyetem egyik intézetében szociológus kutatóként alkalmazták, itt Csákigorbó község átfogó kutatását végz? csoport tagja. Szintén Gáll Ern? támogatásával (aki akkor a Korunk f?szerkeszt?je is volt) a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején publikálhatott is.
Venczel József fontosabb, a falukutatással kapcsolatos kötetei: Az erdélyi román földbirtokreform (1942); Az önismeret útján. Tanulmányok (posztumusz kötet, 1980, a bukaresti Kriterion kiadása, a Venczel-tanítványnak is számító Imreh István el?szavával); Erdélyi föld – erdélyi társadalom (gy?jteményes kötet, a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó jóvoltából, Budapesten, 1988-ban); A falumunka útján (1993). Fontosabb tanulmányai: A falumunka és a transilvaniai falumunkamozgalom, Erdélyi Tudományos Füzetek, 1935; Metamorphosis Transylvaniae. Hitel, 1936. 1.; Néhány adat a székely kivándorlás hátterér?l, Hitel. 1936. 4.; Dimit,rie Gusti és az erdélyi magyar falukutatók, Korunk 1970. 6.
Sajátos erdélyi m?vel?déstörténeti körülmények folytán a romániai magyar értelmiségi közbeszéd a „falukutatást” gyakran tágabb értelemben tekinti: a szociológia, illetve a néprajztudomány rendszerességét és megközelítési módjait felmutató, tulajdonképpeni kutatói munkák mellé-közé sorolják a szemlél?d?, literalizáló szövegeket, szociográfiai riportokat szül? faluleírásokat is. A riportirodalom, a szociográfiai irodalom ugyan nem tartozik a tudományos kutatás körébe, de a különböz? korok értelmiségi társadalomképét nagymértékben meghatározták, és kiemelked?en gazdag publikációs hozadékuk van. Ez a termés a kisebb cikkekt?l a nagyobb lélegzet?, olykor kötet méret? riportokig, leírásokig terjed, elemzéseikben szigorú logikát követnek ugyan, a szövegük és megközelítésmódjuk (módszertanuk) inkább irodalmi-epikai igény?, irodalomként vagy újságírásként kanonizálódnak, mintsem akadémiai értekez? prózaként. Ide sorolható, a teljesség igénye nélkül, id?rendben: Braun Róbertnek a Maroscsicsérr?l készült helyzetrajza; ezzel kapcsolatban A falu lélektana cím? kötete (1913, átdolgozva: 1936); Mikó Imrének kilenc falu leírása nyomán született kiskötete, az Erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés címmel (1932); továbbá Demeter Béla, László Dezs?, Bözödi György, Kovács Katona Jen?, Marosi Péter írásai a harmincas és negyvenes években; a kortárs szerz?k közül pedig olyan újságírók tevékenysége, mint Beke Györgyé, Cseke Péteré, Gálfalvy Györgyé. 1978-ban a Kriterion Könyvkiadó „Változó Valóság” cím? sorozatának els? kötete egy olyan kötet, amit Imreh István szerkesztett, és ahol egyaránt közöltek a szociográfiai esszé, a riport m?faji körébe, illetve a kutatói tanulmányok körébe sorolható szövegeket.
Az 1989-es rendszerváltás után a társadalomkutatás más területeihez hasonlóan a falukutatások területén is egy új irány jelentkezett. E kutatások zömére négy intézet keretében kerül sor, a kolozsvári Babe?–Bolyai Tudományegyetem néprajz és szociológia tanszékein, a csíkszeredai Kommunikációs Antropológiai Munkacsoportban (KAM), valamint a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem ugyancsak csíkszeredai szociológia tanszékén. A BBTE néprajz tanszékén (illetve az ezzel együttm?köd? Kriza János Néprajzi Társaságban) zajló kutatások szinte kizárólag falukutatások. A hatalmas mennyiség? tárgyi- és szokásnéprajzi kutatás mellett, amelyek inkább a hagyományos paraszti társadalom leírására törekednek, számos gazdaság- és társadalomnéprajzi kutatásra is sor került – utóbbiak tárgyuk aktuális társadalmi relevanciájára nagyobb hangsúlyt fektetnek. Az 1979-ben megalakuló KAM (jelenlegi nevén KAM-Intézet) m?ködésének kezdeti szakaszában a mindennapi élet antropológiájával foglalkozott, témái ekkor alig kapcsolódnak a falvak társadalmához. A rendszerváltás után azonban – különösen az 1990-es évek második és a 2000-es évek els? felében – kutatásaik egyre nagyobb mértékben a falusi életvilág felé fordulnak. E vidék-orientáltságot veszi át a KAM-mal szoros együttm?ködésben induló csíkszeredai szociológia tanszék is, kutatásaiban immár kvantitatív módszereket is használva. A kvalitatív és kvantitatív kutatási módszerek ötvözése, valamint a mikro- és makrosperspektíva alkalmazása a BBTE szociológia tanszékén folyó falukutatásokra is jellemz?.
A rendszerváltás utáni falukutatások tematikailag rendkívül változatosak. Találunk közöttük elemzéseket a falusi társadalom rendszerváltás utáni átalakulásáról – a visszaparasztosodásról (Borsos–György 1999), a vidéki elit átalakulásáról (Bíró–Gagyi–Bodó 1995, Kiss 2013), az etnikai viszonyok átalakulásáról (Pozsony 2003), azon belül a roma–nem roma viszonyról (Oláh 1996, Fosztó 2003), a külföldi munkavállalásról (Oláh 2004) és a testvértelepülési kapcsolatokról (Peti 2005). A falukutatások egy kiemelked?en gazdag területét képezik a gazdasági élettel kapcsolatos kutatások, amelyek zöme az átalakuló mez?gazdasággal foglalkozik (Szabó 2009, 2013, Peti 2004, Oláh 2004), de születtek elemzések hagyományos népi mesterségek (szénégetés, mészégetés) továbbélésér?l (Peti–Kinda 2005, Kinda 2011), a vállalkozókról és a vállalkozások társadalmi feltételeinek vizsgálatáról is (Oláh 2006, Csata 2005).
Szakirodalom
Borsos Endre – György István: Gencs: egy erdélyi falu a parasztosodás útján. In Borsos–Csite–Letenyei (szerk.): Rendszerváltozás után. Falusi sorsfordulók a Kárpát-medencében. Számalk Kiadó, Budapest, 1999.
Bíró Zoltán – Gagyi József – Bodó Julianna: Gazdasági elit a Székelyföldön. In Túrós Endre (szerk.): Változásban? Elemzések a romániai magyar társadalomról. KAM–ProPrint Kiadó, Csíkszereda, 1995.
Braun Róbert: A falu lélektana. Politzer Zsigmond és fia, Budapest, 1913.
Csata Zsombor: A vállalkozások megjelenésének társadalmi meghatározottsága a Székelyföld falvaiban. Erdélyi Társadalom, 2005. 2.
Fosztó László: Szorongás és megbélyegzés: a cigány–magyar kapcsolat gazdasági, demográfiai és szociokulturális dimenziói. In Bakó Boglárka (szerk.): Lokális világok. Együttélés a Kárpát-medencében. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest, 2003.
Imreh István (szerk.): Változó valóság. Kriterion, Bukarest, 1978.
Kinda István: A hagyomány vonzásában: mészéget?k Vargyason. In Kinda István (szerk.) Beavatás. Tanulmányok a zabolai Fiatal Néprajzkutatók Szemináriumainak anyagából (2008–2011). KJNT – Csángó Néprajzi Múzeum, Kolozsvár–Zabola, 2011.
Kinda István – Peti Lehel: Szenesek. A tradicionális erd?kiélés és a nyugati piacgazdaság között. Vállalkozói kultúrák Farkaslakán? Erdélyi Társadalom, 2005. 2.
Kiss Dénes: A posztszocialista vidéki elit szerkezete és jellemz?i. Szociológiai Szemle, 2013. 3.
Oláh Sándor: Cigány–magyar kapcsolatok. (A többségi magyarság cigány-képének vizsgálata egy székely faluban). In Gagyi József (szerk.): Egy más mellett élés. A magyar–román, magyar–cigány kapcsolatokról. KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja – Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 1996. /Helyzet könyvek/
Oláh Sándor: Két székely falu vendégmunka-potenciálja. In Oláh Sándor: Falusi látleletek. Pro-Print, Csíkszereda, 2004.
Oláh Sándor: Falusi látleletek. Pro.Print, Csíkszereda, 2004.
Oláh Sándor: Vállalkozók falun. Korunk, 2006. június.
Peti Lehel: A testvérfalu-kapcsolatok mint a falusi turizmus és az identitásépítés színterei. In Jakab Albert Zsolt – Szabó Á. Töhötöm (szerk.): Lenyomatok 4. Fiatal kutatók a népi kultúráról. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2005, 7–27.
Peti Lehel: Tejpénz a bankkártyán. Reprivatizáció, dekollektivizálás és mez?gazdasági specializáció egy Kis-Küküll? menti agrártelepülésen. In Szabó Árpád Töhötöm (szerk.): Lenyomatok 3. Fiatal kutatók a népi kultúráról. KJNT, Kolozsvár, 2004.
Pozsony Ferenc: Magyarok, románok és cigányok a háromszéki Zabolán. In Bakó Boglárka (szerk.): Lokális világok. Együttélés a Kárpát-medencében. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest, 2003.
Mikó Imre: Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés. Erdélyi Fiatalok Falu-füzetei sorozat, 1932.
Szabó Árpád Töhötöm: Gazdasági adaptáció és etnicitás: gazdaság, vidékiség és integráció egy erdélyi térségben. Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, 2013.
Szabó Árpád Töhötöm: Kooperáló közösségek. Munkavégzés és kapcsolatok a falusi gazdálkodásban. Mentor, Marosvásárhely, 2009.
Venczel József: Az önismeret útján. Tanulmányok. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1980.
Venczel József: Erdélyi föld – erdélyi társadalom. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1988.
Venczel József: Fejezetek a társadalmi statisztika köréb?l (egyetemi el?adások az 1945–46. tanévben). Kolozsvár, Bolyai Egyetem, sokszorosítás, 1946.
Venczel József: A falumunka és a transilvaniai falumunkamozgalom. Erdélyi Tudományos Füzetek, 1935.
Venczel József: Metamorphosis Transylvaniae. Hitel, 1936. 1.
Venczel József: A falumunka útján. Orbán Balázs Közm?vel?dési Egyesület – Magyar M?vel?dési Intézet – Magyar Népf?iskolai Társaság, Székelyudvarhely–Budapest, 1993.
Venczel József: Néhány adat a székely kivándorlás hátterér?l. Hitel, 1936. 4.
Venczel József: Dimitrie Gusti és az erdélyi magyar falukutatók. Korunk, 1970. 6.