Utolsó frissítés: 2011-02-05
Szerző: Mihály Melinda
Kód: SJ-III-m-B-05151
Datálás: 1899
1891. október 2-án a Szilágy vármegyei Tanító-Testület gyűlésén Pungur Gyula zilahi polgári fiúiskolai tanár indítványt terjesztett fel Wesselényi Miklós szobrának elkészítésére. A vármegye október 19-én megtartott közgyűlésén határozatot hoztak a szoborbizottság megalakulásáról, megszavazták a szobor anyagi támogatását és elkészítésének határidejét a millenniumi ünnepségek idejére tűzték ki. A szoborbizottság élére Szikszai Lajos alispánt választották, a bizottság tagjai Zilah, Szilágysomlyó és a környező falvak értelmisége, birtokosai és polgárságának képviselői voltak. A szobor elkészítésére számosan adakoztak, az első adomány Versecről érkezett 1891-ben, majd Budapestről 1000 forintot, a vármegyétől 17648 koronát, az országos gyűjtésből 19099 koronát kaptak. Az összeget a zilahiak számos gyűjtésből, többek közt a zilahi dalkör hangversenysorozatából származó jövedelmével egészítették ki, mely 1902-ig, a szobor leleplezésig az 50000 koronát is meghaladta.
A szoborbizottság 1894. szeptember 2-án a szoborállítás feltételeit is megszabta: el kell készülnie 1896. május 1-jéig és az összege nem haladhatja meg a 40000 koronát. A pályázatra Szécsi Antal, Senyei Károly, Bezerédi Gyula és Holló Barnabás budapesti művészeket hívták meg. A pályázatra szánt két hónap után végül csak ketten, Bezerédi Gyula és Holló Barnabás jelentkeztek, viszont túlméretezett, szónokló pózban ábrázolt terveiket elutasította a bizottság. Ezt követően Fadrusz Jánost kérték fel a Wesselényi-szobor elkészítésére. Fadrusz első ízben 1896 tavaszán járt Zilahon és ugyanazon év augusztus 1-jén már a kész szobormintát is bemutatta a vármegyeház dísztermében. A november 29-én megkötött szerződés arra kötelezte a művészt, hogy a minta másfélszeresét 1897. július 1-re bronza önti. 1897 őszére Fadrusz elkészült a szobor másfélszeres gipszmintájával, melyet hamarosan a Beschorner cég budapesti öntödéjébe szállítottak. Az öntvény az 1899-es végére már készen állt, 1901 januárjában szállították el a cég udvaráról a zilahi vonatállomásra, majd a vármegyei székházba.
A Wesselényi-szobrot Zilah akkori főterére, a rendezetlen állapotú Kossuth térre tervezték. A szobor felállításával párhuzamosan folyt a tér rendezése is, a század végén épült fel a tér számos reprezentatív épülete, artézi kútjai, aszfaltozott útja, járdái. A Kossuth térről és a szobor téren belüli elhelyezéséről Fadrusz barátjának, Somogy Endrének így nyilatkozott: „Az a tér igen nagy, egész szokatlan olyan kis városkában. De puszta, kopár, mint egy sivatag. Ez a szobor, ennek a környéke legyen egy kis sziget benne. Ezzel a céllal terveztem hozzá a tervszerű emelvényt. (...) Mint mondám, egy kis sziget lesz a sivatagban, egy nyugalmas pont a vásári zajban. Kicsi park, apró fákkal, tujákkal, virágos ágacskákkal, padokkal...”. Fadrusz eszerint nemcsak a szobrot, hanem a környezetét is megtervezte, a hozzá tartozó, szecessziós kerítéssel együtt. Fadrusz a kerítés és a hozzá tartozó lámpások elkészítésére a szintén pozsonyi származású Marton Lajos műlakatost kérte fel. A Wesselényi-szobrot a Kossuth téri artézi kút helyén állították fel, ahol a szobor megfelelő elhelyezése miatt a kút medencéjét is módosítani kellett. A szoboravatásra 1902. szeptember 18-án került sor, az ünnepségen a Wesselényi családot a vármegyei főispán, báró Wesselényi Miklós, a szobor főszereplőjének fia, az erdélyi arisztokráciát a Teleki, a Bethlen, a Bornemisza, a Zichy és a Degenfeld családok, a kormányt ifj. Daniel Gábor, a képviselőház alelnöke és az államtitkárok képviselték.
A szobrot és környezetét 1935-ben lerombolták. 1942-ben állították fel újból, a Fadrusz által megtervezett kerítés nélkül, jóval magasabb, tömbszerű posztamensen.
Murádin Jenő: Fadrusz. Két szobor száz éve. Kolozsvár, 2002. 21–22, 66–69, 76–78.
Képek